A boldogság sosem jár egyedül

.

/Zeke Lilla filmajánlója/

A kissé sablonos cím alkotta előítéletemmel ültem be a filmre: megint egy csöpögős, százszor elmondott szerelmi történet. Amikor kifelé jöttem a vetítés végén, boldog voltam. Mert a szerelmes történetekből sosem elég. Csak meg kell találni a megfelelő módot arra, hogy újra izgalmas legyen.

.

Zene hallatszik. Könnyű, mint az álom, és andalító, mint a selymes fehérbor. Egy fürge férfikéz könnyedén táncol a fekete-fehér billentyűkön. Kedvem lenne becsukni a szemem, és teljesen feloldódni a zongora édes hangjában. A férfi extázisban játszik, átszellemült arccal mozog a teste a zongora előtt. A nő már ott áll mögötte, és figyeli. Most újra belé szeret. Csak ez két ember létezik a világon ebben a pillanatban. A férfi hátra fordul. Egymásra néznek. A szoba levegője cseppfolyósodik körülöttük. Aztán mindketten engednek az elemi erő vonzásának, amely az emberi élet kezdete óta mozgatja a világot: szeretkeznek.

Charlotte (Sophie Marceu)és Sacha (Gad Elmaleh) egymástól homlokegyenest különböző életet élnek. Sacha zongoraművész, aki arra vár, hogy egy grandiózus színpadi előadásban bontakoztassa ki művészetét. Gondtalan életét egyik napról a másikra éli, biztos munkahely és család nélkül. Egy éjszakai jazzbárban játszik, minden este más nő társaságában tér haza. Mellesleg ki nem állhatja a gyerekeket. Charlotte egy művészeti alapítványnál dolgozik. Három gyermek édesanyja, két férfi ex-felesége.

 Ez a két művész lélek átél egy klasszikus „szerelem első látásra” pillanatot. A zuhogó eső eláll, a felhők felszakadnak, és a sugárzó napfénnyel andalító muzsikaszó érkezik, amikor a pillantások egybe olvadnak. Szép lenne, egyszerű lenne, ha Charlotte nem lenne anya, és nem a volt férje alkalmazásában állna, aki egyébként a legnagyobb anyagi forrás a reklámszakmában. Ezen a meghatározó ponton fordul a történet, mert Sacha reklámzenékkel keresi a kenyerét.

Ez a történet nem bővelkedik váratlan fordulatokban, de annál inkább életszerű. És itt a zene az, ami a bizonyos pluszt jelenti a filmben. És a zsenialitás a zenében. Ez a film nem csak a szerelemről, de az őszinte szeretetről, a barátságról, a családról és az önzésről is szól. Sacha megismeri a család értékét. Megismeri azt a feltétlen szeretetet, ami a vérszerinti köteléknél is erősebb. Charlotte nem csak a szerelme, de a múzsája is egyben, és lételemévé válik, hogy együtt legyen a nő gyermekeivel is. A barátja természetesen nem nézi jó szemmel, hogy a közös produkciójukat feláldozná egy nő kedvéért, akinek a férje kitiltotta őket a reklámszakmából. Mindent megtesz azért, hogy valóra válthassa a saját álmait, miszerint Sachaval a New York-i Broadway egyik kanadai színházában műsorra viszik a zenés-táncos színpadi művüket.

Mint minden filmben, ebben is megvannak a klasszikus szerelmi történet állomásai: az első pillanat, a kezdeti akadályok, a felhőtlen boldogság, a leküzdhetetlennek tűnő cselszövés, és végül az édes befejezés. Tökéletes. Vicces. Szenvedélyes. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a habkönnyű, örömteli, érzelmes vígjátékokat.

Zeke Lilla