A fesztiválozók után újra a madaraké a Lővér Kemping

-Egy élmény, két nézőpont-

/Mindum Luca beszámolója/

Vasárnap ért véget a 20. Volt Fesztivál, ahova a Kultúrprojekt Magazin is ellátogathatott. Az idei fesztivál azt nyújtotta, amit elvárhattunk tőle, a 4+1 nap alatt a számos színvonalas külföldi és magyar zenekar koncertjén mindenki megtalálta a saját stílusának megfelelő szórakozást, kikapcsolódást, vagy ha arra volt szüksége, akkor az őrült, reggelig tartó, önfeledt bulizást.

A Voltot azért szeretem, mert a nagyobb fesztiválok között ez a legbarátságosabb, ide jár a legtöbb olyan ember, aki számára a fesztiválozás csak a szórakozásról szól, nem pedig a fölösleges felhajtásról, a divatos ruhákról vagy az indokolatlan pénzköltésről. Itt minden sallangoktól mentes, önmagában is elég, nem erőlködnek a szervezők, mégis évről évre olyan zenekarokat hívnak el fellépni, akiknek a koncertjei maradandó élménnyel szolgálnak. Nem mellesleg pedig egész egyszerűen itt van a legnagyobb buli és a legjobb zenei kínálat – legalábbis az én véleményem szerint.

Így tehát idén sem volt kérdés, hogy ellátogatok-e Sopronba. Kedden korán reggel – kb. 10 órakor – már ébren pakoltam be az utolsó néhány fesztiválkelléket a táskámba, és miután meggyőződtem róla, hogy a két flakon szúnyogriasztót is sikerült bepréselni a hatalmas hátizsákba, elindultam a pályaudvar felé. Már a vonaton sikerült összebarátkozni néhány hasonlóan lelkes fesztiválozóval, akik az ország, és a környező országok különböző pontjairól érkeztek Sopronba. A fesztiválkapun való bejutás jóval körülményesebb volt, mint tavaly, de új ismerőseimnek hála a várakozással töltött órák sem teltek unalmasan. Sátrunkat a délutáni napállás szerint ugyan árnyékos részre építettük fel, reggelre azonban tökéletesen érezhettük a napfény kevésbé simogató erejét, de ez túl kevés lett volna ahhoz, hogy elvegye a kedvünket. Ugyanúgy, ahogy a méhcsípés és a napégés sem, amiket már egészen korán megtapasztalhattam, valamint a fesztivál egyetlen tiszteletlen dolgozója, egy kávés sátornál üldögélő hölgy sem, akit már puszta jelenlétünk annyira bosszantott, hogy veszekedni próbált. Innentől azonban minden tökéletesen simán és jól zajlott, sőt még annál is jobban, mint ahogy vártam.

A nyitóbuli hihetetlenül jól sikerült és méltó módon hozta a Volttól megszokott színvonalat, így már az első néhány fellépő után feloldódott mindenki, mintha csak a tavalyi utolsó naptól folytatódott volna minden. A zenészeken látszott, hogy ők is élvezik nem csak a saját fellépésüket, hanem a fesztivál egészét, és valójában ez az a plusz, amitől egy buli jó lesz. Senkit sem érdekel, hogy mennyibe kerül a sör, hogy nincs meleg víz a zuhanyzókban, vagy hogy nagy a hőség, hogyha ilyen a fellépők hozzáállása. Ettől válik a hangulat megismételhetetlenné.

Másnap felfedeztem az összes sátrat, bejártam a helyszínt és a Civil Sziget programjaira is ellátogattam. Változatos napközbeni elfoglaltságokat találhatott magának bárki, az irodalomtól kezdve a képzőművészeten át a gazdag étel- és italkínálat felfedezése mellett még akár egy masszázsra is be lehetett ülni.

A legprofibb és leglátványosabb a Skrillex koncert volt, ahol a hang- és fénytechnika már önmagában lenyűgöző volt, ennyire mozgékony embert pedig ritkán látni a színpadon. Az alacsony, szemüveges srác zenélés közben átvált egy másik üzemmódra, és miközben egymás után szívja a cigiket, egyfolytában fel-le pattog a futurisztikus űrhajószerű emelvényen, a közönség pedig megőrül érte és a zenéjétől. Legtöbbet a Chase&Status koncerten táncoltam, a legérzelmesebb számokat a Snow Patrol játszotta, én egészen nosztalgikus hangulatba kerültem a régebbi dalaiktól, az énekes hangjától pedig kevés nő van, aki ne hatódna meg. A magyar fellépők közül nekem idén legjobban a Brains tetszett, egyértelműen megérdemelték a nagyszínpados koncertet. Említhetnék még egy sor zenekart, zenészt és DJ-t, akik szintén hozzájárultak ahhoz, hogy a Volt ennyire jól sikerült, de talán nincs is szükség rá. Aki nem tudott ott lenni, az rákereshet a hivatalos oldalon a videókra és képekre, olvashat cikkeket és interjúkat, valamint ha teheti, jöjjön el a 21. fesztiválra is, biztosan nem fog csalódni.

Mindum Luca

Fotók: Mákos Rebeka