A Krisztus-trilógia

krisztd2/Kirs Mónika írása a rendhagyó kiállításról Debrecenben/

Van néhány épület Debrecen városában, amely igazán kedves a szívemnek. Ezek közé tartozik a Déri Múzeum is. Parkjában, az öreg fák alatt szívesen ülök nyári délutánokon; folyosóin-termeiben gyermekként, felnőttként is többször jártam már. Ezen a hétfői estén viszont sokkal nagyobb kedvem lett volna egy bögre teával és egy meleg pléddel kötni szorosabb kapcsolatot, mint elindulni otthonról. A Magyar Kultúra napjának előestéjén már órák óta eső mosta a cívisváros utcáit.

.

Kötelességtudóan mégis megérkeztem a Déri Múzeumba, s csak a szerencsémnek köszönhető, hogy azonnal be is jutottam. Pár perc alatt ugyanis az érkezők száma olyan magas lett, hogy a múzeum előtérben „válságstáb” gyűlt össze a vezetőség tagjaiból. Ők aztán újratervezték az egész este menetét és megegyeztek abban, hogy 50-fős csoportokban, folyamatosan engedik be az érdeklődőket. Senkit sem akartak hazaküldeni.

Debreceni vagyok, tehát többször is volt már szerencsém látni az Ecce Homo-t, a Golgotát és a Krisztus Pilátus előtt-et. Ilyenkor mindig csak ültem előttük hosszú ideig. Előtte-utána pedig elolvastam, amit tudni kell róluk. Amiért a ma esti program különleges volt, az a részletes képelemzés. Emellett pedig a hangulat maga. És a fejemben kergetőző –szokásos- ezernyi kérdés: Mit mondana Munkácsy – aki tanulmányok tömkelegét készítette, mielőtt hozzálátott az igazi munkához-, ha valaki elmesélné neki a három kép kalandos történetét (vagy inkább hányatott sorsát)? Az a Munkácsy, aki soha nem látta együtt három monumentális alkotását. Vagy mit jelent debreceniként nekem a három kép? Úgy látszik, megkönnyítik a dolgomat, mert alighogy kigondolom, egy néni megszólal: Debrecen erőssége ez a három festmény! – mondja és igazat adok neki.

Lakner Lajos a múzeum megbízott igazgatója bevezetőjében elmondja, hogy igenis fontos a kultúra. Olyan, mint egy szem: azon keresztül látunk dolgokat. A világhoz való viszonyunkat határozza meg. Magyarok vagyunk. (és debreceninek- teszem hozzá gondolatban). Majd megkezdődik a fényjáték és elszáll a fejemből minden kérdés. A bemutató végén nehezen kezd szedelőzködni a tömeg. Persze, hiszen a látottak hatása alatt vagyunk még. Meghatódottan botladozunk lefelé a lépcsőkön.

Lakner urat finoman szólva is „szétszedik” az este folyamán, de elfoglaltsága és rengeteg kötelezettsége ellenére sem mond nemet az interjúra.

Honnan indult az egész program gondolata?
„2009-ben meghívtam Vidnyánszky Attilát egy rendhagyó tárlatvezetésre, aki a saját dramaturgiája szerint mutatta be a képeket. A jelenlévőkre lenyűgöző hatása volt. Ekkor fogant meg bennem a gondolat, hogy érdemes lenne bemutatni a trilógiát úgy, mintha egy színházi jelenetet látnának a nézők. Ez a másfajta mód nem sérti meg a képek esztétikai önállóságát, sokféle értelmezésre serkentő hatását. Sőt: felerősíti, mivel a látogatók aktív résztvevővé válnak. Mindenképpen reagálnak valahogy: hiszen érzelmi hatás alá kerülnek.”

Kik voltak a segítők, kivitelezők?
„Az ötletet jómagam dolgoztam ki, de a programok megvalósításához szakembereket kértem föl. Fodor Éva, a Déri Múzeum művészettörténésze nevéhez kapcsolódik a művészettörténeti bemutató. Keresztesné Várhelyi Ilona irodalomtörténész a bibliai témájú és Deményi Sarolta, karnagy, zeneművész a zenei változatot állította össze. A fénytechnikában a Lysis és az Erco cégek munkatársai: Farkas János és Klosz András voltak a segítségünkre.”

Mondana pár szót részletesebben a háromféle programról?
„A művészettörténeti program megismertet Munkácsy Mihály életével és a Trilógia történetével, majd a képek kompozícióját mutatja be látványosan. A bibliai tematikájú program egyrészt Krisztus szenvedéstörténetét idézi föl, másrészt a bibliai jelképek világába vezet be. A zenei fény-tárlatvezetés a nyitottságot és elmélyülést igényel a látogatóktól. A zenei nyelv segítségével idézi meg a képen látható jeleneteket, majd végül Krisztus égbe tekintő arcát mutató képpel zárul, ezáltal öntve reményt az emberekbe.”

Milyen személyes élményei, benyomásai voltak az előkészületek során, a megvalósuláskor, majd pedig a hatalmas érdeklődést látva?
„A tervezés során folyamatosan úgy éreztem, hogy szeretni fogja a közönség a bemutatót. Ugyanakkor persze kérdés volt, hogyan is reagálnak majd, ha látják. A hatalmas érdeklődés meglepett és meghatott. Meglepett, hiszen viszonylag későn került sor a bemutatóra. Meghatott, mert megtapasztalhattam a múzeum iránti szeretetet, ragaszkodást. S újra megláthattam, hogy a Trilógiai valóban a debreceni közönségé.”

Mikortól látogatható ez a speciális program?
„A művészettörténeti program már január 23-ától. A többi pedig egy-másfél hét múlva indul.”Munkácsy Terem 2012

Mit jelent Önnek személy szerint Munkácsy három monumentális festménye?
„A Trilógia személyesen is fontos a számomra. Eleinte „csak” művészi alkotásként kezeltem a Krisztus-trilógiát, de lassan megtanultam a látogatóktól, hogy inkább mondhatjuk őket művészeten túli, feltétlen tiszteletet érdemlő alkotásoknak, melyekről csak áhítattal lehet beszélni. S valóban: sokak számára a múzeum Munkácsy-terme nemzeti zarándokhely, egy kultikus tér, ahol megélhetik nemzeti hovatartozásukat vagy a valláshoz fűződő érzelmeiket.”

Igen. Van három hatalmas festmény Debrecenben, amely a magyarságunkról, nemzetünk különleges értékeiről, múltról-jelenről, s a vallás fontosságáról beszél. A modern, rohanó korhoz alkalmazkodva ismerte fel a Déri Múzeum megbízott vezetője: Lakner Lajos, hogy új élményekkel kiegészítve lehet megint tömegeket becsalni a kiállítótérbe. Munkácsy nem ereszt bennünket! Jézus arca pedig erőt ad a folytatáshoz. A mindennapos küzdelmekhez.

Kirs Mónika

Fotó: Déri Múzeum