A madarak is azt csiripelték, jó VOLT

-Egy élmény, két nézőpont-

/Mákos Rebeka beszámolója/

Rekkenő hőség, jobbnál jobb koncertek, emberek vidám és színes forgataga, és időnként a bokrok közül kihallatszódó madárének. Ez csak pár emlék az idén 20. szülinapját ünneplő VOLT fesztiválról, ami évről évre Sopronba csábítja a közönséget. Miután megkönnyebbültünk, hogy a csilpcsalpfüzike valószínűleg nem fog poszttraumás tüneteket produkálni a fesztivál után, boldogan vetettük bele magunkat a felhőtlen szórakozás, a szabadság és a bulizás élményébe, ami egészen június 26-tól 30-ig tartott.

/

Ebben a pár napban színpadra léptek világhírű külföldi bandák, mint például a Snow Patrol, a Simple Plan és a Faith No More. De a magyar előadók is hasonló színvonalú műsort biztosítottak, a Tankcsapda lángnyelvekkel és füsttel tette tüzesebbé koncertjét, Ákos pedig eddig soha be nem mutatott produkcióját tesztelte a közönségen, nem kis sikerrel. Ez csak pár név, pedig a választék hatalmas volt, sokszor pont az okozta a legnagyobb problémát, hogy az ember nem tud egyszerre több helyen tombolni. Egy idő után pedig az a stádium is bekövetkezett, hogy az ember semmilyen helyen nem tud már tombolni, a végkimerülés bármely pillanatban lecsaphat. Sokaknál ez a pont az utolsó nagykoncertnél jött el, amikor a legendás Iggy Pop lépett fel bandájával. Voltak, akik áhítattal hallgatták, mások együtt ropták vele a színpadon, de akadtak olyanok is, akik a közelben, a földön ülve hallgatták, néha el-elszundikálva.

De kipihenten, pár nappal később, boldogan és elégedetten tekinthetünk vissza: a VOLT méltó megnyitója volt az idei fesztiválszezonnak. Felelevenedik a rengeteg emlék, amit lelkesen mesélünk egymásnak, és azoknak, akik nem voltak ott. A tikkasztó melegről sok minden beugrik, a színpad előtt álló dolgozók, akik slaggal locsolták a közönséget, a vicces kedvű, vízipisztollyal cirkáló fesztiváltársak, akiknek mindenki szívesen vált áldozatául. Felejthetetlen természetesen a számos koncert, a kisfiú, aki apukája nyakában az összes Vad Fruttik számot kívülről énekelte, és a többi kisgyerek, akik valószínűleg az Alma együttes miatt érkeztek. Az idősebb korosztályt is sokan képviselték, de a különböző generációk ebben a közegben jól megfértek egymás mellett. A programok kortól függetlenül vonzották az embereket, nem csak este, délelőtt is. Bár sokan csak délután öltöttek emberi formát, a délelőtti beszélgetések is népszerűek voltak, a Werk Akadémia és Fiala János programjára is sokan voltak kíváncsiak. Az utolsó „Fiala beszélget” témája a zene volt, ahol Jávorszky Béla, Lovasi András, és Varga Líviusz mondta el, hogy ők milyennek látják a magyar nagyfesztiválokat, és miért látogatják ezeket az emberek. A társaság és a barátok miatt? Azért mert trendi? Az előadók miatt? Több nézőpont ütközött, de mindegyikben van igazság.

A dolog szépsége, hogy igazából mindegy, ki miért érkezett, erre a pár napra egy nagy színes massza részévé vált mindenki, ezernyi különböző ember ugrált ugyanarra a zenére, élte át a VOLT-élményt, majd aludt édesdeden a Sopronból kigördülő vonaton, hogy hazaérve újrakezdje a visszaszámlálást jövő júniusig.

Mákos Rebeka