erkelfeszt

A magyar operajátszás története: M. Tóth Géza filmje

November 7-én, az Erkel-Feszt nyitónapjának estéjén mutatják be M. Tóth Géza A magyar operajátszás története című filmjét, amely közel kétszáz operaházi művész, dolgozó és filmes munkatárs közreműködésével jött létre.

„A kronologikus műfajtörténet viszonylag szűk réteg érdeklődésére tart számot – mondja a rendező. – A felkérés ezért arra is kiterjedt, hogy a film mutassa be az Operaházat – építészeti remekként és funkcionalitásában is –, emellett népszerűsítse magát a műfajt is.” A szűk félórás film tizenegy részre osztja a hazai operajátszás történetét.  „Több ezer oldalnyi szakirodalom elolvasása után írtam meg a forgatókönyvet. Ám miután a történetírás jórészt tényanyag, dramaturgiai szempontból fontosnak tartottam, hogy el-elidőzünk egy-egy adomán. A tizenegy rész a XVIII. századi kastély-előadások, vagy akár a Kolozsvárott több évig működő, de még polgárjogot nem nyert operajátszás időszakától a német színház és a Nemzeti Színház bemutatásán át az Operaház felépülésének idején át egészen a huszonegyedik századig halad, Rátóti Zoltán gyönyörű narrációjával. Közben a néző, mintha csak egy képekkel, metszetekkel, préselt virágokkal teli albumot lapozgatna, játékos asszociációkat is kap.”

A tizenegy másfél perces blokk mindegyike után ugyancsak másfél perces miniklip következik; régi dokumentumok és kortárs dokumentumok váltják egymást, folytonosan átlépve a múltból a mába. A frissen forgatott klipek a már bemutatott időszakhoz jól társítható operarészlettel kapcsolódnak a tényanyaghoz, mai operaénekesek interpretációjában. A jelen operai arcai önmagukat adják, de közben az operarészlet szereplőjét is megjelenítik. A célért, hogy a klasszikus műfaj megszólítsa a mai embert, az Operaház teljes zenekara, vezető operaénekesei – köztük Miklósa Erika, Szegedi Csaba, Kolonits Klára –, balettművészei, énekkara, statisztái és műszaki dolgozói is részt vettek a forgatásokon.

A film az operatörténeti ismereteken túl bemutatja az Operaház mai arcait, zenekarát, kórusát, az épületet és azokat, akik működtetik, ide értve a tervezőművészeket és a műszakot, de ízelítőt ad abból is, milyen vendéglátás fogadja a közönséget, és milyen tradicionális protokoll jár a magas rangú díszvendégeknek. Végül, de nem utolsó sorban: bemutatkozik a megújult Erkel Színház, ahol operaénekesek, zenekari művészek és a közönség találkozik egymással. A klipek egy-egy huszonegyedik századi szituációt jelenítenek meg – flashmob, modellfotózás, diáktüntetés mellett egészen hétköznapi, színházi történések is láthatók –, miközben felhangzik többek közt A sevillai borbély nyitánya, az Éj királynőjének áriája, a híres Cselszövő-kórus – egy-egy korszak zenei emblémájaként.

Forrás: Magyar Állami Operaház