A Musée d’ Orsay

/Ritecz Márta beszámolója Párizsból/

A Musée d’ Orsay Párizs második legnevesebb múzeuma, közvetlenül a Louvre után. Gazdag- 1848 és 1914 közötti- impresszionosta, neoimpresszionista, naturalista és szimbolista gyűjteménnyel rendelkezik, számos festménye a Louvre-ból származik. A belépő kilenc euróba kerül, és főszezonban szimpatikus lehet a látogatónak, hogy kb. 15-20 percet kell csak sorban állni. Tökéletes célpont lehet azoknak, akik csak egy pár napra néznek le Párizsba és nincs idejük órákat várakozni.

.

Az épület a Saint Germain des Prés negyedben, a Szajna bal oldalán helyezkedik el; egy régi pályaudvart, a Gare Orsay-t alakították múzeummá, amiről jellegzetes teteje és a klasszikus óra üvegablakok is árulkodnak. A múzeumban többek között Monet, Manet, Van Gogh, Renoir, Pissarro és Cézanne műveivel találkozhatunk. Az impresszionista termekben összesen 24 Van Gogh festményt tekinthetünk meg.

A múzeum öt emeletes, a gyűjtemény a nulladik, a második és az ötödik emeleten van kiállítva, összesen 57, 400 négyzetméteren. A földszinten főként a szimbolista, a másodikon a naturalista, az ötödiken pedig az impresszionista festmények sorakoznak. A földszint központi terében különböző szobrok vannak kiállítva, többek között a híres Jean-Baptiste Carpeaux „A négy világrész” szobor is megtalálható. A négy nőalak Európa, Ázsia, Afrika és Amerika megtestesítje, akik együtt cipelik a glóbuszt.

Személyes kedvencem Sir Edward Coley Burne-Jones egyik festménye, a Wheel of fortune (1875-1883). A képen egy hatalmas kerék található, melyet egy erőteljes, hatalmas női alak, a „Fortuna Dámája” irányít. A kerékre három férfi van ráerősítve, tehetetlenül lógnak a levegőben. A festő állítása szerint a mű tökéletes példája a klasszikus mítoszok és a középkori legendák felé irányuló ízlésének. A festmény hangulatában mély keserűséget és egyfajta szenvedélyt éreztem. A kerék elfoglalja az egész képet, ezért nekem az élet kerekét juttatta eszembe; egyszer fenn, egyszer lenn, de itt nem tudjuk befolyásolni kívánt állapotunkat, hanem egy erősebb kéz irányít.

A másik favoritom Gustave Caillebotte Les raboteurs de parquet (1875) nevű festménye, vagyis a „padlókaparók”. Érdekesség, hogy a kép városi munkásokat ábrázol, ami a tizenkilencedik században ritkaságszámba ment, hiszen általában parasztokat festettek. Caillebotte az impresszionisták körébe tartozott, de sokkal realistább képeket festett, mint társai, rendkívüli aprólékossággal dolgozta ki a fényeket képein.

Kell néhány óra e gazdag gyűjtemény befogadására. Én sajnos Párizsban végig időhiányban szenvedtem, ezért másfél- két órát tudtam csak szentelni az Orsay-nek. Könnyedén el lehet itt tölteni egy egész napot is, az Orsay múzeum számtalan étteremmel és kávézóval, könyves- és ajándékbolttal szolgálja a kényelmünket. A látogató 5 euróért igénybe veheti az úgynevezett audioguide-ot, egy kis okostelefonra hasonlító szerkezetet, melyet füldugóval lehet használni és ily módon a kiválasztott képekről értékes információkat szerezhetünk.

Ritecz Márta