A pillangó árnyéka

/Kiállítás a debreceni Vojtina Bábszínházban/

A Nagytemplom tövében, a Kálvin tér egyik épületéről mosolyog ránk egy üvegcsoda, benne a bábszínház jelképével: a fiókáit etető pelikánnal. Újra és újra megcsodálom, ha erre járok, de ma be is sétálok az épületbe. Csendes, aranyló ősz van odakint, itt bent pedig minden hallgat. Persze, hiszen szombat dél van, s a gyerekek most nem csacsognak és nem szaladgálnak. Ilyenkor nincs előadás, játszóházi foglalkozás, vagy Babusgató. Belépek a kiállítótérbe és megtorpanok.

.

A hangulat…… Jobb is, hogy most nincs senki, aki elterelje a figyelmemet. Egyszerre érzek valami megfoghatatlan szomorúságot, majd a szememet becsukva a remény „halk” sugarát látom. Láposi Terka (titulusa szerint: játszószínház művészeti vezető; egyébként pedig jóval több ennél a Bábszínház életében) és Bodor Judit, mint a Vojtina egyik sokat foglalkoztatott bábtervezője hívta életre a „A pillangó árnyéka” című tárlatot. Kettejük gondolatai, érzései köszönnek rám e titokzatos világból.

Nem kényeztet, s nem hagy könnyű utat nekünk a kiállítás. Kell és muszáj tovább gondolni. Ebben kérem a tárlat egyik megálmodójának Láposi Terkának a segítségét.

A költözés óta ez a 11. évad, amit az idén ősszel kezdtetek itt a Kálvin téren. Ezen évad első kiállítása kettőtök nevéhez fűződik. A hátad mögött és a szemedbe is ugyanazt kell mondanom: ha van két név, amit meghallva biztos vagyok a különleges munkában, hát a ti nevetek (Judité s a tied) ilyen. A tárlatot 2012. szeptember 20-án nyitottátok meg. Azt olvastam, hogy ez egy „közösen megálmodott háromdimenziós kép a bábozódásról.”

Hogyan fogalmaznád meg általánosan az itteni kiállítások mottóját, feladatát, célját?

Bárhonnan is tekintjük jelenünket, mindenféleképpen egy évtizednél több a megkezdett évadok száma a Vojtinában. Amióta pedig itt élünk a Kálvin téri színházunkban, a kiállítótermünkben közel 70 tárlatot nyitottunk meg. Minden kiállításunkkal valami titkot szeretnénk feltárni: titkokat a színház és bábszínház látványtárából, mindennapi világunk képi gazdagságából, képzeletünk láthatóvá tett teréből.”

Legtöbben a színházi munkái alapján ismerik Bodor Juditot. Közös munkátok kapcsán mit emelnél ki róla?

Bodor Juditnál minden együtt van, ami a színházi jelenléthez szükséges: kiegyezés az élet misztériumával, mélységes alázat a természet törvényeivel szemben. De az anyagok viselkedéséről szerzett tapasztalatok tárházával is rendelkezik. Áttekinthető és mégis rejtelmes rétegzettséggel bíró szellemi utat járó művész. A formát belülről érzi, az anyag metamorfózisa zajlik kezei által. Mint iparművészt a tárgyak világán túl a bábszínház mágikus tere vonzza. A bábokhoz rendelt mozgás, hang, fény megváltoztathatja a tárgy rendeltetését és jelzésértékét. Többletjelentéssel ruházódik fel az a tárgy, ami bábként hangsúlyossá válik egy játékban, egy előadásban. Ezernyi rész rakódik formává (Bodor Juditnál a titkok mindig a részletekben rejlenek!), áthatják egymást, és átalakulnak pillanatba sűrítve, önmagukat megmutató, de saját törvények szerint ható új egésszé, lélekkel telt tárggyá (bábbá).”

Mi inspirált kettőtöket, mi vezetett tovább utatokon  A pillangó árnyéka” kapcsán?

Olyan kérdésekre kerestük együtt a választ, mint: Egy leheletnyi időt fel lehet e fogni? Egy leheletnyi finomságú ’H’ hang megjeleníthető-e? Az áttetsző légben keletkezett huhog, suhog, zuhog, piheg, liheg, milyen színeket rejthet? A lepke szárnyának leheletkönnyed mozdulása megrajzolható-e?”

 A pillangók a puszta jelenlétükkel is felvidítják az embert. Mi az a plusz, amit érzésed szerint ti még hozzátettetek e különös rovarról alkotott véleményhez?

A lepkék, a pillangók szárnyairól visszaverődő fény különös színjátékait a tudósok is figyelemmel kísérik, ugyanis számos lepke trükköket hajt végre a fénnyel. „Fényjátékokat” tudnak, melyek evolúciós előnyt biztosítanak számukra.

Mit láthat, aki bejön a tárlatra?

A Vojtina kiállítótermében egy háromdimenziós kép…egy képzeletbeli ködfoszlány fehérekkel, feketékkel, tükrökkel, üvegharanggal. Emléknyomok? Eleven emlékezet? Talán ez is.”

Este van. Ülök a gép előtt, gondolkodom. Nem csak a szavakat keresem az élmény leírására, hanem valami mást is. Ezoterikus szempontból a pillangó a hallhatatlanság, a fejlődés, a szabaddá válás jelképe. Egy metamorfózisé, amikor valami új születik. Mindenkiben benne van a csoda. Bármily nehéz munka is ez, de meg kell keresni az utunkat. Újjá kell születni! Erre jutottam töprengésem során. Ezt adta nekem – többek között- a mai élmény.

A Vojtina Bábszínház ezen kiállítása még látogatható: 2012. november 11-ig. Csendes elmélkedésre, továbbgondolásra érdemes. Ajánlom!

Kirs Mónika

Képek forrása és további információk: http://www.vojtinababszinhaz.hu/