A viláGörögség meghatározó része

/Jasik Barbara írása az Olimpia margójára/

Az elmúlt hetekben kitört az olimpiai láz, s mint minden hétköznapjainkban szerepet játszó tényezőről, erről az eseményről is bőséggel alakulnak ki vélemények nap mint nap. Van, aki rajong érte, van olyan, akit egyáltalán nem ránt magával az ”őrület”. Egy a témával kapcsolatos véleménycsere során az egyik beszélgetőpartnerem azt mondta, szerinte az olimpia kultúránk meghatározó része, de nem tudta megmagyarázni, hogy miért. Valóban… Miféle kulturális szerepe lehet egy sportrendezvénynek? Ha jobban elmerülünk a témában, számtalan válaszlehetőség áll előttünk…

Az Olimpia színház, egy drámai darab, melyben egyaránt vetül a szemünk elé csalódottság és siker, félelem és kitartás, versengés és együttműködés. A műfajra jellemző feszültség a kezdettől a végig fennmarad, az átszellemült közönség szíve kalapál, a színész tenyere izzad. Most nem szabad hibázni. A labda pattan, a szőnyeg csikorog, megcsobban a víz is. Elhúzták a függönyöket. A ”játék” elkezdődött.

Az Olimpia ugyanakkor lehet zenemű, egy gondosan megkomponált szonáta, vagy egy pörgős, energiával teli Rock’N’Roll dal. Ez a sportesemény szórakoztat, időnként megindít. Adott időre kikapcsol, magával ragad. Felráz, lelkesít és inspirál. Alkalmanként történetet mesél. S bár a zeneszámokban felcsendülő hangok önmagukban is kiemelkedőek-pont úgy, ahogyan az olimpiai csapatok sportolói, a tökéletes hatást csakis egyféle módon érhetik el. Egymásra épülve.

Az Olimpia mindazonáltal festőművészet is, sokszínűsége gyönyörködtet és elkápráztat. A sportágak közül valamennyi más-más színvilággal bír, s mindegyik mozzanatnak megvannak a maga sajátos ecsetvonásai. A versenyzők mozdulatainak erőteljes vagy éppen lágy dinamizmusa olykor egy-egy festészeti irányzat jellemzőivel azonosul. Példaként vegyük a pillanatnyi benyomás villámgyors megragadását, a fények játékos, könnyed változásait. Vászonra vitt gimnasztika.

Hosszasan lehetne még boncolgatni, hogy mitől válik a sport kulturális értékké, például páratlan irodalmi alkotássá, vagy ámulatba ejtő tánckoreográfiává, sokáig lehetne még a fentiekhez hasonló párhuzamokat vonni Olimpia és művészet között, mégis a legfontosabb felhívni a figyelmet a rendezvény kiemelkedő sajátosságára. Nemzetközi sportesemény lévén az Olimpia nem csak a család tagjait láncolja egy szobába egy közös szurkolás erejéig, hanem különböző földrészek lakosait is egy nagy csokorba gyűjti e néhány izgalmas hét erejére. Mert az Olimpia nem csak szórakoztat és nevel. Az Olimpia elsősorban összehoz.

Jasik Barbara