Abigél – Új köntösben a legenda

132897/Szabó Diána írása az Operettszínház darabjáról/

Feszültség. A lány arcán kétségbeeséssel átitatott zavarodottság halvány jelei mutatkoznak. Rémült pillantások, céltalan, izgága mozdulatok. Ezzel a felütéssel indul útjára Szabó Magda remekműve, mely zenés, színpadi köntösbe bújtatva igazi ínyenc csemege. Új megvilágítás, már-már sokkolóan hatásos fényjáték adagolja a néző sejtjeibe az Abigél legtanulságosabb molekuladarabjait. Mégis szerethetően teszi. Szerethetően nevel tiszteletre, erkölcsre, nem kimond, hanem „kiénekel” olyan igazságokat, mint hogy mindenkinek szüksége van barátokra, hogy ne ítélkezzünk elsőre, valamint ráébreszt arra, hogy egy láthatatlan kéz a legváratlanabb pillanatokban képes felkarolni az elesetteket.

Közhelyekből varázsol értékeket. Mindezt többnyire közvetetten teszi, nem tolakodó, könnyed és mégis drámai, sírós, de olykor a humor is megveti lábát a színpad borításán, teret hagyva a nevetésnek. Hat ránk, kortól, nemtől, társadalmi osztálytól függetlenül. Egy műfaj, mely új aspektusból szemléli a népszerű lányregénybe csomagolt történelmi alkotást. Egy emészthetőbb műfaj, mely magával sodorja a fiatalságot is, mely a fülbemászó dallamok által lendületes, lüktető, de ugyanakkor megőrzi a lírai, szívfacsaró hatást is. Egy kortárs musical. Somogyi Szilárd rendezésében egy klasszikus mű modern megvalósulásának lehetünk szem-és fültanúi az Operettszínház falai között, mely valljuk meg, igazán jól mutat a reflektorfények birodalmában.

132885Egy drámai pillanat, egy kimerevedett képkocka indítja útnak a visszaemlékezés kusza fonalát. A nyitány nyugtalanító taktusai zaklatják fel a hallójáratokat. A fordított szerkesztés lehetővé teszi, hogy Gina újraélje élete legmeghatározóbb korszakát. Ez a tudatos, rendhagyó felépítés új színt csempész a fordulatokkal teli legendás alkotásba. A színpadi adaptáció górcsője végig Ginára fókuszál, akit Vágó Zsuzsi bámulatos könnyedséggel, mély érzelmi töltettel formál meg. Vágó Zsuzsi Georginájában ott a lázadó, makacsul ellenálló kamasz, ki szeszélyes, kiismerhetetlen, de emellett az érett felnőtt képe is körvonalazódni látszik alakjában. A gúny, és düh forr egybe a „Nincsenek csodák” című zenei betétben, ahol a fiatal musicalszínésznő hangterjedelme is nyomot hagy a kagylózó fülekben. Nem meglepő, hogy az adaptáció mozgatórugója a gimnazista lány, a szálak mind köré és közvetett formában Abigél alakja köré fonódnak. Az elkényeztetett fruskából felelősségteljes fiatallá érett Gina gondolatvilágát, érzelmeit a rendező által mesterien forgatott eszközből, a belső monológokból ismerhetjük meg. Az ifjú titán a háttér eseményeinek kimerevítésével kitűnően oldja meg a fiatal lány kidomborítását. Pálfalvy Attila, a tábornok hű megformálója, Zsuzsi Ginájának hirtelenségét saját megfontoltságával egyenlíti ki. A vasszigor, a fegyelem megtestesítője, ki érzelmeit mélyen elrejti, nyers, és mérhetetlen ridegségével fedi el apai vonásait, lányának valódi ellenpólusa. Megnyilvánulásaiból azonban kicseng a féltő szeretet, az óvni akarás, ezért is hallgatja el Gina elől az „árkodi” kaland valódi okát. Duettjeik egyszerűek, tiszták, és meglehetősen érzelemdúsak, amellett, hogy a távolságtartás is szerephez jut színrelépéseiknél.

A „Jó napot kívánok” kezdetű, többször visszatérő ritmusos, katonanótára emlékeztető dalocska a vészterhes évekből a hangulatos leányháló világába repít minket. Felhőtlen bolondozás, a háború gondolatának kirekesztése egy leheletnyi derűt csempész a borús árkodi intézmény életébe. A görcsösséget olykor gyermeki könnyedség fedi el. A lányok is tudják, hogy csak játékosan lehet túlélni a borzadalmakat. Óhatatlanul is mosoly ül ki arcomra, mikor a Matula növendékei a leltárjegyzékből sorsolnak maguknak férjet, vagy mikor Gina előző iskolájának hagyományit átörökítve „dupladolgozattal kedveskednek” félszeg tanáruknak. A rendező ezeket a vicces jeleneteket nagyszerűen ékeli be a komorságot árasztó alaptörténetbe. A diákokat egy egységként mozgatja, csupán Kiss Marit (Szendy Szilvi) és Torma Piroskát emeli ki a „tömegből”, a vidámság nagykövetévé téve őket. A lázadó, heves érzelmi hullámvasútban utazó Ginát azonban nem sikerül megnyugtatniuk. Ő a realitás talaján kíván maradni, nem akar megszokni, sokkal inkább megszökni kíván, amit majdhogynem véghez is visz.

132922Abigél azonban útját állja. Abigél, akiben Gina sokáig nem hisz, egy lélegző, érző szobor. Tisztalelkű, tetőtől-talpig a humanizmus szellemiségével átitatott latin-magyar szakos tanár, aki mérhetetlen egyszerűségével, naivitásával, bájos esetlenségével lopja be magát a nézők szívébe. Csonka András őszülő halántékú Kőnigje tiszta, az alázat, a szelídség sugárzik belőle a színpadon, amit a jellemdallal csak még inkább beigazol. Egy mentsvár, Gina őrangyala, aki a legváratlanabb helyzetekben terem a lány mellett, támaszt nyújtva neki úgy, hogy a fruska mit sem sejt. Kőnig úgy lesz a musical mozgatórugója, hogy nem kerül előtérbe, jelenléte sokszor csak közvetett, alakja a háttérben bújik meg, ennek ellenére ő a darab másik kulcsfigurája, az árkodi ellenálló. Csonka András színművész kiválóan alakítja a gyámoltalan tanár urat, akiről csak a mű végén derül ki, hogy a szentimentális álarc mögött egy igazi hős rejtőzik.

Udvaros Dorottya pompásan oldja meg a nagyvilági, jókedélyű hadiözvegy szerepét. Az általa megformált Horn Mici harsányságával, lendületességével egy teljesen más síkba helyezi a színpadra vitt művet. Az öreg Matula volt növendéke a jólelkű hangulatfelelős, aki dinamikus megjelenésével enyhíti az iskola megmásíthatatlan szabályrendszerét.

132937.

A darab hangsúlyos része az árulás pillanata, ahol a kiközösített Gina jelleme fejlődésnek indul. Vágó Zsuzsi mesterien játszik az érzelmeivel, ez látszik a kibékülés megindító jelenetéből is, mikor megmutatkozik a félelem összekovácsoló ereje. Meglehetősen furcsa hatást ér el a rendező az Abigél Himnuszt csilingelően daloló női kórussal, mellyel egy kissé vakvágányra tereli a nézőközönséget. Azaz jobban mondva terelné, de mivel egy ismert regényátdolgozásról van szó, így a rejtély már nem lengi körül Abigél szellemét. Így viszont az Udvaros Dorottyából, Felföldi Anikóból, Nagy Anikóból, és Udvarias Katalinból álló „nőszövetség” csupán egy üde színfoltja marad a musicalnek. Vagy talán ez lenne Kőnig Tanár Úr szépen csengő szopránja?

Somogyi Szilárd szerencsére nem erőltette a szerelmi szálak részletgazdag kidolgozását. Zsuzsanna Kőnig iránt táplált gyengéd érzelmei aligha nyernek teret, a Homonnay Zsolt által megformált szívdöglesztő Kalmár tanár úr háttérbe szorul, kissé talán egysíkúvá is válik, de a színész hangi adottságai most is megkérdőjelezhetetlenek. Mészáros Árpád Zsolt az áruló hadnagy szerepében hozza a tőle megszokott teljesítményt, se többet, se kevesebbet nem ad nekünk, de igazából nem is kérünk mást.

.

Kocsák Tibor dallamjai magukkal sodornak, a prózai elemeket háttérbe szorítva fülbemászó taktusok közvetítik az eseményeket. Könnyed, szinte észrevétlen átmeneteknek lehetünk fültanúi, mindezt megspékelve éles hangulatváltásokkal. Miklós Tibor dalszövegei mérhetetlen egyszerűségükkel operálnak, ehhez járul hozzá a Túri Erzsébet által megtervezett letisztult, mobilizálható díszlet. A forgószínpad teret ad a gyors helyszínváltoztatásoknak, így az események térben is állandó mozgásban vannak. Velich Rita korhű, a filmbéli világot idéző jelmezei pedig felteszik az i-re a pontot.

Egy hangokba zárt legenda, egy szívszorító történet, melybe befészkeli magát egy csipetnyi derű, egy romantikus lányregény jelmezét magára öltő háborús történelmi valóság. Ez az, ami megelevenedik a színpadon, egy törékeny, felnőtté érő leány szemszögéből. Sablonos értékek mézédes csomagolásban, mégis megnyaljuk utána a szánk szegletét. Egy némán beszélő kőszobor. Egy láthatatlan, oltalmazó kéz, a háttérből érkező angyali segítség. Egy megható zárókép. Mert ez mind Abigél.

Szabó Diána

Fotók: Operettszínház