„Nekem minden zene popzene…”

/Ágoston Bélával zenéről, stílusról, alkotásról Herczeg Hajnalka Anikó beszélgetett/

Hétfő, kettő, Fonó, kávé, cappucino, beszélgetés, nevetés, nosztalgia, jazz, népzene, és még több zene. Tócsni és Flódni; Magyar-Kínai Zenekar; Pipatórium; Adolphe Sax Konsort; Agostones; Cosmotics; Oltári Dudaszó; BEAD; Mi az ÁBRE? Etnofaun; Ágoston Frió; Ágoston Küntett; Kártett. Címszavakban ennyi. Bővebben alább. Teljességében személyesen.

Ágoston Bélával készült interjúm egy nem mindennapi ember gondolatait világítja meg a zenéről, az alkotás folyamatáról, a világ sokszínűségéről.

Mire készültök itt a Fonóban?

Ma este egy improvizációs koncertet adunk, valamint itt készülünk a Hetedhét Fesztivál keretében megtartott november 20-ai Kiss Ferenc-koncertre, amit az Uránia Filmszínházban hallhat a közönség. Ez egy igazi, monumentális projekt.

Miért, miről szól a Hetedhét Fesztivál?

Kiss Feri volt az Etnofon Kiadó atyja, és e fesztivál keretében több napon keresztül az ő ott elkészített lemezeiről, oda tartozó zenészek koncertjeiről, zenéiről lesznek több napon keresztül világzenei koncertek. Kiss Ferencről még azt kell tudni, hogy ő volt a Vízöntő Együttes alapítója, lényegében ők teremtették meg a világzenét Magyarországon.

Ő akkor számodra egyfajta példakép is?

Nagyon sokat tanultam tőle, játszottam is vele, a mai napig megszólalnak koncertjeimen dalai, sőt a lemezeimet is ő adta ki. Emellett ahogy idősebb leszek, egyre jobban megértem őt. Biztosan a korral jár…

Azt mondod, hogy az ő számaikat játszod. De melyik együtteseddel is? Pontosan hány is van jelenleg?

Ez egy nagyon érdekes dolog. Sajnos azt kell, hogy mondjam, nincs elég koncert, de még koncertlehetőség sem. Ezen „üres” idő alatt az embernek sok ideje jut újabb számok, zenék kitalálására, amit a megfelelő brigáddal tud csak eljátszani. Ha nincs a számhoz megfelelő brigád, akkor az eltöltött idő alatt megismert újabb zenésztársakkal csinál egy új formációt, nem gondolkodva azon, mi lesz a sorsa, mi lesz a jövő. Így született és születik egyre több csapatom, de ez a jelenleg 13 igazából olyan, hogy csak egyszer-egyszer koncertezik. Körülbelül olyan érzés ez, mintha egy menedzser lennék, csak én mindegyik együttesben játszom is.

A Te személyeden felül vannak még átfedések az együttesek között: emberekben, zenében, zenei stílusban; vagy teljesen különálló csapat mindegyik?

Vannak. Ez szinte úgy működik, mint egy vállalkozás: mindig megvan, hogy kit, melyik zenei formációba tudok hívni.

És miben különböznek a zenekarok, hogyan különülnek el?

Több szempontból is: zenei hangzásvilágban, abban, hogy milyen műsor kell, melyikben van népzene, melyikben nincs, melyik épít a nagyobb improvizatív lehetőségekre, vagy melyik a szigorúan kötött formákra.

Ha már a zenei stílusnál tartunk, elárulod, milyen zenei stílust követsz?

Ez egy nagyon érdekes kérdés. Pont a napokban játszottam egy kiállítás-megnyitóra készülve az Európa Kiadótól a Popzene című számot, amiben elhangzik az a kis mondat, hogy „nekem minden zene popzene.” Ebből kiindulva valahol azt mondhatnám, hogy ez a mondat rám is igaz, ezzel azt sugallva, hogy világzenei stílust követek. Azonban ez félrevezetheti az embereket. Világzene és világzene között is vannak különbségek. Ha pedig azt mondom, hogy jazzt játszom, akkor az szintén félrevezethető lehet, főleg itt, Magyarországon. Ugyanis a jazznek is sok árnyalata, típusa, ritmusa van, amiről sajnos nálunk a média nem ad világos képet. Legtöbben a jazzről Benkó Sándorra asszociálnak, a Benkó Dixiland Band frontemberére, de az is a jazznek egy nagyon kicsi kis foltocskája. Talán a legmegfelelőbb arra, amit én képviselek, az a kortárs jazz kifejezés lenne. Így ebbe belefér a klasszikus zenei vonal, a népzenei vonal és az avantgard jazz is.

És hogyan születnek meg a fejedben ezek a csodák? Hogyan hozod össze ezt a sokszínűséget egy képben? Improvizációval vagy tudatos alkotással?

Az improvizáció születése egy nagyon ösztönös dolog. Természetesen befolyásoló tényező, hogy az ember mennyi mindent tanult már, mennyi dolgot tud, de annál sokkal fontosabb, hogy az a környezet, amiben van, mennyire befogadó. Ha például egy kisgyerek elkezd magától ugrálni, táncolni, az is egyfajta improvizáció, de ha korlátozzák őt ebben, akkor ez olyan maradandó élmény lehet, hogy felnőtt korában kevésbé lesz befogadó azokkal szemben, akik örömből tesznek valami hasonló dolgot. A zenész valahol ezt a gyermeki örömöt őrizte meg és fejezi ki akkor, amikor hangszerén táncolnak az ujjai, ugrálnak fejében a gondolatok. A csodákról pedig… lényegében két pont különböző összekapcsolási lehetőségei. Lehet egyszerű, vagy nagyon cirádás, de olyan is, amikor rejtjelezetten elindul a pont körül valami és észrevétlenül jut át a másik ponthoz. Olyanok ezek, mint az ősi barlangábrázolások, ahonnan elindulunk és eljuthatunk a legbonyolultabb népi hímzésmintákig hosszabb vagy rövidebb úton. A feldolgozás során is hasonló dolog történik: az ismert dallamot leegyszerűsíthetjük, feldíszíthetjük, de akár át is értelmezhetjük. Valahogy így születnek a számaink.

Mik a céljaid a jövőben? Még több feldolgozás még több zenekarral?

A több zenekar nem mennyiségi dolog. Sokkal inkább a minőségről szól. Ha belevágunk egy új zenei stílus feltérképezésébe, akkor egyszerűbb egy új zenekart létrehozni, mint megtanítani egy már meglévő zenekarnak. Mindig nehezen kivitelezhető egy zenekartól idegen dolgokat kérni és megtenni, azonban egy új formációval egy új, másik stílusminőséget tudunk elérni.

A koncertek mellett mivel foglalkozol még?

Lemezkritikákat írok, táncszínházi előadások zenei anyagát komponálom, és előfordult, hogy rajzfilm-zenei megrendelést is kaptam, kaptunk.

Milyen rajzfilmekhez?

Rövid rajzfilmekét, amelyek a tévében nagy valószínűséggel soha nem mennek le, de nemzetközi versenyekre küldik őket. Ilyen például a Kecskemét Stúdió Mire jó a hullámcsat? című rajzfilmje, amelyet az Ágoston Frióval kísértünk.

Utolsó kérdésem már csak annyi lenne, hogy mikor láthatunk titeket a közeljövőben valamelyik formációval?

Amit ajánlanék, az a Takács Kati színésznővel közösen, a Rózsavölgyi Szalonban megrendezett este Tóth Krisztina verseiből, november 15-én, csütörtökön, 19:30-kor.

Herczeg Hajnalka Anikó