Ajtó a nagyvilágra

Szabó Magda regénye, Az ajtó több egy elgondolkodtató olvasmánynál.  Az ajtó gyónás, akaratlan bűnök beismerése Isten helyett mindenkinek, minden olvasónak. Nekünk, legyünk nők, férfiak, fiatalok vagy idősek, magyarok vagy külföldiek, keresztyének – mint az írónő -, más vallásúak, akár nem hívők.  Az ajtó olyan gyónás, ami nem pusztán a lelket tisztítja meg, de tanít is. Megtanít arra, hogy sosem lehetünk biztosak abban, hogy amit teszünk, helyesen tesszük-e, ha jót akarunk, vajon nem ártunk-e vele akaratlanul is. Több ez tanításnál is: megmutatja azt, mi történik akkor, ha megpróbáljuk más helyett alakítani önnön, saját életét.

A regény főhőse, Szeredás Emerenc bejárónő, házmester, betegség idején ápoló, fáradhatatlan, mindig adó, de sohasem kérő öregasszony. Megtévesztő lenne azonban őt jóságos nagyanyának lefesteni. Emerenc állhatatos, vallás által nem, de elvektől annál inkább vezérelt, időnként kiszámíthatatlan, később azonban minden cselekedetét világosan megokoló, másoktól független alak.  Véleményét senki elől el nem titkolja, ám önmagát és lakását mindig, mindenki elől elzárva tartja. Az ajtó, amely magánéletét a külvilágtól elválasztja, önként csak egy embernek nyílik meg: Magdának. Kettejük különös, gyakran az öregasszony jelleméből fakadó érthetetlen elemekkel terhelt kapcsolata bontakozik ki a könyv lapjain. Egy olyan kapcsolat, amely több mint húsz év alatt a kezdetben sem egyértelmű alkalmazott-alkalmazó viszonyból megmagyarázhatatlan, különleges anyai-gyermeki kapcsolattá válik, amely azonban mindig magán viseli mindkettejük sajátságos személyiségének bélyegét. Azt a bélyeget, amely annyi meg nem értés forrása lesz, és ami végül megpecsételi mindkettejük sorsát.

Szabó Magda alkotása kételkedése és félelmei ellenére hatalmas érdeklődést váltott ki az olvasókból. Emerenc sorsa, életének története 34 nyelven jelent meg szerte a világon, az írónőt 2003-ban Franciaországban Femina díjjal tüntették ki regényéért. A jelen azonban még szélesebb körben teszi ismertté Szeredás Emerenc nevét: az Oscar-díjas Szabó István rendezésében, német-magyar koprodukcióban, Helen Mirren (Emerenc) és Martina Gedeck (Magda) főszereplésével március 8-án kerül a nagyközönség elé Az ajtó filmváltozata. A sokat ígérő rendezés, a kiváló színészek által megformált alakok okán joggal reménykedhetünk abban, hogy a feldolgozás méltó lesz az írónő eredeti elgondolásához, mondanivalójához. Addig is, aki eddig nem tette meg, olvassa el a regényt. Megéri.

Ismernünk kell, mert az ajtó egy lehetőség. Lehetőség arra, hogy a magyar irodalomra, arra, ami Magyarországon érdekek és ellentétek nélkül – vagy éppen azok ellenére – is létező, működő és figyelemre méltó, ráirányuljon Európa tekintete. Az ajtóra fenntartások nélkül lehetünk büszkék: mindenki számára ugyanannyira érthető és élvezhető, stílusa tiszta, ugyanakkor mondanivalója mély és megrendítő. Botrányt nem kavarhat, olvasóit nem osztja meg –sokkal inkább összeköti. És ez az, amire ma a legnagyobb szükségünk van.

Bertalan Leonóra