Akarod tudni?

/Molnár Noémi írása Margaux Fragoso felkavaró könyvéről/

A tudomány mai állása szerint a pedofília betegség. Bevallom őszintén, naivan pislogtam ezen a megfogalmazáson. Ha valakitől azt hallom, hogy beteg, láz vagy egy kis nátha jut eszembe – legfeljebb talán egy kis kezdődő elmebaj. A betegeket általában sajnálni szoktuk, nem börtönbe csukni őket. A pedofília nem betegség, nem fújja a szél az arcodba az utcán. A „beteg” nem gyógyul meg pár nap alatt, és gyógyszerek sem segítenek rajta. A pedofília bűn. Alattomosan megbúvó bűn, amelyről jobb szeretünk nem beszélni. Minek beszélnénk olyan dolgokról, amelyről biztosan állíthatjuk, hogy sosem fordul elő a környezetünkben?

Nos, ez a felfogás az egyik oka annak, hogy a pedofilok szabadon garázdálkodnak. Mivel okos emberekről van szó, nem felirattal a fejükön járkálnak köztünk. Kedvesek, tudatuknál vannak, normális embernek tűnnek, még ha belülről romlottak is. Téves azt gondolnunk, hogy a világban leledző szörnyűségek csupán kitalációk. Amikor az esti híradóban nézzük a rémesnél rémesebb történéseket, nem a Dallas újabb epizódja megy – hanem a valóság. A bűnök élnek, terjednek –köztünk vannak.

A pedofília behálózó természetéről, egy bűnös viszonyról nemrégiben íródott egy könyv Csak ha te is akarod címmel. Margaux Fragoso megbotránkoztató és lehengerlő műve végigsöpört a könyvpiacon, és végre elérte azt, ami rendeltetése volt: felszínre hozta a pedofília kérdését.

A könyvnek nem csupán a tartalma harsány, de már a borítója is vásárlócsalogató. Így akadt meg rajta a szemem legutóbbi könyvmustrám során. A ciklámenben és lilában pompázó fedélen a következő szöveg díszelgett: A lány 7 éves volt. A férfi 51. Volt egy titkuk.

Mi lehetett az a nagy titok? Biztosan akarod tudni? Elmesélem. Csak ha te is akarod.

A 7 éves kislány egy verőfényes délutánon találkozott először az öregedő férfivel. Friss barátságot kötöttek, majd a kislány édesanyjával karöltve Peter rendszeres vendégeivé váltak, a férfi idilli kis házában. A férfi figyelmes volt, odaadó, szívesen játszott a kislánnyal, folyamatosan azt éreztetve vele, hogy szeretve van. A kislány boldog volt, örült, hogy édesapjával ellentétben valaki végre törődik vele. Peter még a kedves, bár őrült anyuka lelkét is ápolgatta, és minden alkalommal meggyőzte arról, hogy a férje egy szörnyű ember. Így éltek, boldogságban, barátságban.

Egy idő után a kislányt már egyedül is átengedte ép eszéről koránt sem híres édesanyja, hadd játsszon Peterrel. Végső soron nem volt abban semmi furcsa, hogy egy protkós férfi egy kisiskolás lány társaságára (és testére) vágyik. Ahogy pergett az idő kereke, Peter egyre közelebb került a kislányhoz, és néha arra kérte, szaladgáljon pucéran a házban. Aztán kívánságlistája mindig bővült valami olyan ponttal, amely fokozatosan tett arról, hogy a kislány személyisége teljes valójában eltorzuljon. Már akkor elköszönhetett a gyermekkor felhőtlen boldogságától, és keblére ölelhette a korán megtapasztalt szexualitást. Olyan élményekkel bővült az élete, amelyekkel nem kellett volna.

A férfinek és a kislánynak viszonya volt. Peter ravaszul megszőtt hálójában felnőve a kislány egy felfoghatatlanul torz ifjú hölggyé vált. A kérdés azonban felmerül: milyen szülő nem akar erről tudomást venni? Hogyan lehetséges az, hogy a gyermeknevelés felelőssége alól kibújva átengedték egy szem lányukat egy pedofilnak? Valóban ennyire körmönfont egy pedofil elme?
A válasz egyszerű: igen. A viszony ugyanis 15 hosszú éven át tartott, és végét Peter kezdődő öntudatra ébredése jelentette. Talán vénségére rájött, hogy elfuserált szeretetével tönkretett egy lányt. Úgy döntött tehát, hogy a lehető legjobb módon tartja magát távol „szerelmétől”: öngyilkos lett.

Most már ideje azt is elárulom, hogy hívták a lányt: Margaux-nak. Épp oly szépen cseng, mint az író neve. Ugyanis ez nem egy kitalált történet – ez maga a puszta valóság.

A könyvet csak saját felelősségre és mindenképpen 18 éven felülieknek ajánlom. Nem hiába maradt ki a leírásból szinte minden részlet…

Molnár Noémi