OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Angyal mellettünk – Tizennyolcezer kicsiny csillag az Aréna „Tejútján”

„Te a Nap,én a Hold
Földre szálltak az angyalok
Te a Nap,én a Hold
Könnyű lépteid hallgatom.”

Talán a sors kegyes játéka ez, talán isteni ajándék az út összefonódása. Tíz év után a Papp László Budapest Sportaréna ikonikus jelképpé vált. Egy karrier kibontakozásának és szárnyalásának szimbólumává, egy hellyé, mely bizserget, könnyeket csalogat a szemzugba, görcsbe rándítja a gyomrot. Egy színpad, melyre egy évtized után újra rálépni mennyei csoda, egy gigantikus tér, melyet megtöltve látni nosztalgikus élmény, szívszorító utazás. Egy angyal földre szállása…

Egy pici lány, aki tíz éve mezítláb indult el a siker kövezte úton és egy másodpercig sem tért le róla, aki megérett arra, hogy ismételten ott állhasson, hogy újra átélhesse a varázst. Most azonban a reflektorok máshogy világítottak, a hangok másképp csendültek fel, a közönség más sorokat énekelt.Egy különleges, mámorító, ábrándozós, megőrülős két este volt tele érzéssel, értékkel. Tizennyolcezer ember szíve dobbant egyszerre, tizennyolcezren tündököltek a „Tejúton”. Az Aréna két napra, február 26-án és 27-én a „Bolondok hajójává” változott, mi pedig mosollyal az arcunkon ringatóztunk Rúzsa Magdi dalainak hullámain. OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Minden ott és akkor kezdődött, a Megasztár színpadán tíz évvel ezelőtt, amikor kimondták az egyszerű, vajdasági leányzó nevét. A tündérmese első sorai voltak ezek a pillanatok, de mindannyian sejtettük, hogy hosszú lesz még a regény. Egy cseppet sem rövid utazás vette kezdetét, mely hirtelen repítette az egekbe az ifjú aranytorkú csodalányt. Magdi pedig belekapaszkodott a felhőkbe és szállt. Koncertek, rádióslágerek, saját dalok, vágyak és kemény munka. Majd jött az Eurovíziós siker az Aprócska blues-zal, ami már a Megasztár színpadán is nagyot szólt, de most még jobban kinyílt. Zenekaros fellépések, felfelé ívelő út, kilenc év repülés az élő zene csodái között „körbe körbe egyre feljebb”. Most pedig eljött a jubileumi, a tizedik év, mely igazi, feledhetetlen ünneppé vált.

Ugyan már eltelt több mint egy hét, de még mindig lüktet bennem a zene. Hátradőlök és magam előtt látom a zsúfolásig megtelt Arénát, miközben felcsendülnek az első taktusok. Melegség járja át a szívem, már ekkor érezni, ez más lesz, mint a többi. Persze sosincs két ugyanolyan, de ez tíz év zamatos gyümölcse, ami most beérik. Egymást váltják a blokkok, lágy dallamok, majd őrült buli, lebegés, tombolás. Lenyűgöző fény-és hangtechnika, brilliáns csapatmunka a színpadon. Boban Markovicék megidézik a szerb ritmusokat és egy teljesen más világot tárnak fel előttünk, majd Presser Gábor egy szál zongorával hozza el a romantikus balladák andalító érzéseit, mely néma csendbe zárja az Arénát. Megható, szívbemarkoló, olykor gombócot képez a torkomban a lélek. Mert ezeknek a daloknak lelke van. A világzene, a szerb és magyar hagyományok különleges találkozása ez.

A ráhangolódó kisfilmek kitűnő időzítése megnyugtatja a szívet, majd az Aréna kisvártatva fényárban úszik. Magdi a Nap, mi pedig a világító csillagok a Tejúton. Nincsenek szavak. „Csak a zene, ami számít.” Éneklem a sorokat, egybeforr a stadion népe, már nem különálló embereket látok, hanem egy egységet. A magyar népzenei blokk pedig felteszi az i-re a pontot. Olyan dolog történik, ami ritka és lenyűgöző, a közvetlenség, szerénység lenyomata. Magdiék elhagyják a nagyszínpadot és az Aréna közepén egy kisebb emelvényen énekelnek, teljesen egybeolvadva a nézőkkel. Csodás pillanat, mikor a „Most élsz” alatt Magdi lesétál az átszellemült közönséghez és köztük csendülnek fel a legendás sorok.

Ugyanazt az egyszerű, mezítlábas lányt látjuk, aki az évek alatt kitartó munkával, szorgalommal feljutott a csúcsra, fejlődött, igazi dívává érett, a mosoly és a lélek azonban most is ugyanolyan tisztán csillog. Alázatos, őszinte, szelíd művész, ahogy Pici bácsi mondta: „NAGYBETŰS EMBER”.

„Most élsz! Most örülj, hogy szép a nyár, Most örülj, hogy van ki vár, És a két karjába zár!”

Magdi, mindig lesz, aki vár és a két karjába zár! Napok, hetek, hónapok és tíz év múlva is „varázsolj lágy, üde dallammal”!

Szabó Diána

Fotók: Blue.Box