Anna Gavalda: Együtt lehetnénk

/Kovács Kitti írása/

„Camille Fauque szellem volt, aki éjszaka dolgozott, nappal pedig kavicsokat rakosgatott egymásra. Lassan mozgott, keveset beszélt, és nagyon kecsesen tudott kereket oldani. Camille Fauque volt az a törékeny, illanó fiatal lány, aki háttal áll a képeken.”

Az élet tele van magányos emberekkel, akik csak bolyongnak a nagyvilágban, és keresik az abban rejlő lehetőséget, aztán vagy megtalálják, vagy nem. Lássuk csak, itt van egy fiatal anorexiás festőnő, aki nem találja helyét a világban, beilleszkedni, elvegyülni képtelen. Láthatatlannak érzi magát, és jelentéktelennek.  Robotként éli üres mindennapjait. Azután az idős nagymama, akinek már semmije sem maradt a csélcsap unokáján és már-már gondozatlan, és elhanyagolt kertjén kívül. Unokája a híres, ám rendkívül bosszantó szakács, egyik napról a másikra él, munkája és az élvezetek hajszolása tölti ki minden idejét. És végül a kissé ügyefogyott, mégis jószívű arisztokrata, aki imádja a történelmet, a régmúlt történéseit, és minden vágya hogy szerepelhessen. Vajon ezek az emberek képesek-e legyőzni a makacsságukat? Vajon megtudnak-e hozni helyes döntéseket a boldogságuk érdekében? Vajon megéri-e kockáztatni? Az élet kérdések sorozata, de csak akkor kapjuk meg a választ, ha már belevágtunk.  Nem feltétlenül akkor hozunk jó döntést, ha sokáig gondolkozunk, mert ebben az esetben előfordulhat, hogy kiengedjük a kezünk közül a boldogságot.

Megható, megrázó, ám egyben mégis szórakoztató részek egységét képezi a könyv.  Annyira életszerű, és hétköznapi dolgokat foglal magába, hogy teljes mértékben tudunk azonosulni a szereplők gondolataival, életével. Rávilágít arra is, hogy sokszor elsétálunk épületek, emberek mellett, nem gondolván hogy talán új színeket hozhatnak az életünkbe. Ez a rohanó világ már csak ilyen, nem beszélünk valakivel, mert nem tetszik a nadrágja, korban nem illik hozzánk, vagy esetleg nem olyan a társadalmi rangja, ami számunkra megfelelne. Ez a könyv viszont bebizonyítja, hogy a jó dolgok hirtelen és meglepetésszerűen robbannak be az életünkbe, és hogy ilyenkor nem számítanak a különbségek. Ilyenkor csak az számít, hogy a másik ember mindennapi létünk alapvető kellékévé, életünk részévé válik.

 A másik fontos szempont, amit kiragadnék, és ami az én érdeklődésemet leginkább felkeltette az a győzni akarás, és a tehetség kiemelkedése.  Az események fonala bemutatja mindkét oldalát a felemelkedésnek, rádöbbenünk arra, hogy milyen könnyen fel lehetne adni, és abba lehetne hagyni, amit elkezdtünk, ám a másik pillanatban ráeszmélünk, hogy megérte küzdeni, hiszen elismerik, ha valaki nagydolgot vitt véghez. Észrevesszük, hogy milyen fontos a barátság, és a szerelem, hogy mennyire sokat számít, ha van valaki, aki segít abban, hogy megtaláljunk magunkat, valamint az is, hogy van kivel megöregedni.

Rengeteg tanulságot tartalmaz a könyv, érdemes elolvasni. Én személy szerint, csak beleolvastam, aztán nem bírtam letenni, a szereplőkkel együtt sírtam, nevettem, szenvedtem, izgultam, reméltem, keltem, feküdtem. Élveztem Párizs hangulatát, szinte ott voltam a füstös lépcsőházban, a pici barátságos étteremben, az illatokkal teli konyhában, és vidéki házikóban. Ahol hallottam a madarak csicsergését, éreztem a frissen levágott fű illatát, benne éltem a történetben. Meglátásom szerint, kortól függetlenül bárkinek ajánlható a könyv. Aki élt már át hasonlót, át tudja érezni, aki nem az pedig megpróbál azonosulni a történettel, és talán rátalál az élet értelmére, és arra is, hogy milyen viszonyt ápoljunk embertársainkkal.

Kovács Kitti