Anna Karenina – Joe Wright rendezésében

anna-karenina-poster/Kirs Mónika filmajánlója/

Hát nem csodálatos, hogy Lev Tolsztoj 1878-ban született regénye a mai rohanó világban is inspirációt ad?! Mi mással magyarázható, hogy a már többször filmvászonra vitt történet Joe Wright rendezésében újra életre kelt? Tolsztoj belelátott a lelkek legmélyebb bugyraiba. Ezt ismerte fel a rendező és remek csapata. A merésznek titulált, újfajta szemlélettel készített angol film rendkívüli erőssége a színek-hangok-képek játéka.

.

A történet helyszínét egy színház adja. Csak néha kap lehetőséget az eseményláncolat, hogy kiszabadulhasson a feszítő-körbefogó-korlátozó keretek közül. A meseszerűen szép és boldog pillanatokból egyszer-egyszer kirántanak bennünket a realizmusra oly jellemző képek, mozzanatok. A lángoló szerelemtől boldog pár ábrázolásának ellentéteként látjuk a szenvedő férjet. Vagy a balesetet szenvedett munkást, vagy az Annát elítélő és megvető városlakók viselkedését.

Nemcsak maga a történet volt rám nagy hatással, hanem a képek sorozata is. Megmaradt bennem például a szánon sikló friss házasok mosolya, vagy a fehér takarón, fehér ruhában fekvő szerelmespár látványa, akiket körülölel a zöld természet. Érdekes megoldás volt a színpadról felfelé –a kulisszák mögé- induló kamera képe. Anna a deszkapallókon álló emberek közt próbál előrébb jutni, s azok mintha csak bábok lennének: kimerevedett mozdulatban, merev arccal tekintenek a szereplőre. (Talán a valóságban is érezzük sokszor: nem is helyzetek, hanem emberek akadályoznak bennünket a céljaink elérésében.) A rendezés további erőssége, hogy az eseményeket a maguk valójában ábrázolja, és nem mond ítéletet a szereplők viselkedéséről. Nem is szabadna. Annát a vágyai elragadják, a szerelem elvakítja és meg kell lépnie a döntéseit, még akkor is, ha egyenesen a végzete felé rohan.

Mit mondhatok a színészekről? Keira Knightley érzékeny és hiteles volt Anna Kareninaként. Jude Law-nak most nincs igazi lehetősége csillogtatni sem a mosolyát, sem a képességeit. Színészi alázattal szemléli a háttérből az eseményeket. Aaron Taylor-Jonson szerethető a romantikus hősszerelmes alakban. Hármójuk játéka együtt rendkívül erős. (És remek választás!)

A báli jelenet Anna fekete és Vronszky gróf fehér ruhájával különösen szép, mégis baljós képe a szerelem kibontakozásának. Vágy, szenvedély és tragédia egyszerre vibrál a táncukban. Anna és Vronszky szerelme tulajdonképpen több ember további életét is megpecsételi, de egyikük sem tehet mást, nem tudnak tiszta fejjel gondolkodni. Azt, hogy Anna miért nem ad magának kegyelmet és felmentést, csak a vallásos hite magyarázhatja meg. A legboldogabb percekben éppúgy bűnösnek érzi magát, mint a fájdalmas pillanatokban.

Az Anna Karenina egy remek, modern feldolgozás. Nem sérti, sőt inkább még érthetőbbé teszi a regényt azzal, ahogy jelenkori technikai eszközöket használja. Érzelmes, szép mozi. Zsebkendő ajánlott!

Kirs Mónika