Anyák napjára

/Molnár Noémi írása/

Te hoztál erre a világra,
És azt mondtad, hogy az élet szép-
Azért, hogy ez igaz legyen,
Te mindig, mindent megtettél.

/

Azt mondják, a teremtés koronája a férfi. A koronának azonban vannak csillogó ékkövei, melyek nélkül nem ragyoghatna teljes fényében. Ezek az ékkövek a nők. Az erős, csodás nők, akik életeket hoznak a világra, ezzel magukra vállalva a világ talán legnehezebb feladatát: az anyaságot.

Ma az édesanyákat ünnepeljük, akikkel – még meg sem születtünk – létrejött életünk első és legmeghatározóbb emberi kapcsolata: az anya-gyermek kapcsolat. Ez egy olyan kapocs, melyet nehéz szavakba önteni. Egy láthatatlan, mégis szétválaszthatatlan kötelék, örökre összefonva ezzel az anyai és a gyermeki szívet.

Az anyák hősök. Kiállnak minden próbát, túlteszik magukat minden akadályon, és mindig szeretettel ölelnek körbe bennünket. Megbocsátják összes galádságunkat, hűtlen és meggondolatlan cselekedetünket, bántó szavunkat. Akárhányszor tévedünk, és akármekkora csalódást okozunk nekik, ők mindig visszafogadnak minket szívük legféltettebb zugába. Ilyenek az édesanyák: önfeláldozók és feltétlen szeretettel éltetnek bennünket.

Akkor is visszaterelnek a helyes útra, mikor úgy érezzük, már rég elvesztünk. Ők a segítő kezek, életünk védőbástyái, akik akár testben, akár csak lélekben vannak velünk, sosem hagynak el bennünket. Az emberi kapcsolatok változnak, barátok, társak jönnek-mennek, de ebben a bizonytalanságban van valaki, aki örök: édesanyánk.

Azt kívánom, legyen ez az ünnep minden édesanyának csodaszép, és ne csak a mai, hanem minden egyes nap legyen ünnep, melyet édesanyánkkal tölthetünk – mert egy élet is kevés meghálálni mindazt, amit értünk tesznek…

Szeretlek, Anya!

 Molnár Noémi