„Az Angyalok énekelnek”- a Hajdú Néptáncegyüttes műsora

20121129185939_01

/Kirs Mónika írása/

Méltó módon: tánccal, zenével, énekkel ünnepeltem advent harmadik vasárnapját. A Hajdú Néptáncegyüttes műsorára voltam hivatalos, melyet a Kölcsey Központban rendeztek meg. A modern épület nagytermében rengeteg emberrel együtt figyeltem és hallgattam a műsort.

Az este rendhagyó módon: egy fiúcska és néhány lányka énekes bevonulásával kezdődött, s csak ezt követően köszöntötte a jelenlévőket a népviseletbe öltözött műsorvezető. Elmondta, hogy ez a mai rendezvény évzáró ünnep is egyben. Elhangzott az a számomra meglepő adat is, hogy bizony több mint 300 táncos lép ezen az estén a színpadra. „Az Angyalok énekelnek” elnevezésű est folyamán aztán pörögtek az események: táncosok, csoportok váltották egymást. Jó volt látni a kicsik lelkesedését, a nagyok profizmusát. De valami közös volt mindnyájukban. Az őszinte öröm mindegyikük arcán: annak öröme, hogy táncolhatnak. Bevallom: sokszor én is szívesen felpattantam volna, hogy csatlakozzak hozzájuk és fogadalmakat szövögettem, hogy a jövő év során meg fogom látogatni a táncházukat.

Az esti fellépés után az egyik jókedvű, kipirult táncost sikerül „elkapnom”. Varga Tamás is a Hajdú Néptáncegyüttes tagja. Irigykedve faggatom arról, hogy mióta táncol. Tamás elmeséli, hogy 5 éve jár a Hatvan utcai próbaterembe. A népi táncot az édesanyja javaslatára kezdte el a focizás mellett. Könnyű volt beilleszkedni, hamar befogadták. Általában két próbájuk van egy héten, amelyek két óra hosszúságúak. A ma esti fellépésükön egy régebben betanult koreográfiát táncoltak, amelyet általában egy éven keresztül szoktak gyakorolni. Arra a kérdésemre, hogy szeret-e járni, őszintén bólint. Szereti a közösséget és azt az érzést is, hogy egyre jobban tud táncolni.

Csak rá kell nézni az arcára és elhiszem neki, hogy igazat mond, hiszen a színpadon állva is ez sugárzott róla.

A Hajdú Néptáncegyüttes 1953-ban alakult, s azóta már több táncos generáció nőtt fel a szárnyaik alatt. Az egész magyar nyelvterület táncait ismerik, követik, tanulják. Csoportjaik sikeresen szerepelnek fesztiválokon, versenyeken. Koreográfiáik saját és a Magyar Tudományos Akadémia gyűjtései alapján készülnek. Sokszor dolgoznak fel népszokásokat is. Az együttes vezetői: Tiszai Zsuzsa és Lovas Bálint.

A Tamással folytatott beszélgetés is megerősített abban, hogy összetartó csoportok alkotják a táncegyüttest. Az egészen kicsik ugyanolyan becsülettel járják a táncot, mint a nagyok. Némelyik ügyesebb, mint a többiek, de hiszem, hogy a táncórákon is, a fellépéseken is mindegyiküknek kijut a boldog pillanatokból. Jó közösségben, jó hangulatú órákon ismerkednek a néptánc mellett a magyar nép hagyományaival, a népviselettel. Ezt a tudást és ezt a fajta szemléletet a számítógép előtt ülve bizony nem lehet elsajátítani.

Meglepő s boldog felfedezésekre jutok mostanában. Azt tapasztalom, hogy csak a tévéből ömlik ránk a szenny, helyi szinten mindenki teszi a dolgát. Zenét tanít vagy táncot; értéket képvisel, kultúrát örökít át, utánpótlást nevel. Lehet, csak én kongatom állandóan a vészharangot és nincs is olyan nagy baj? Lehet, hogy csak én nem láttam eddig azt az áldozatos munkát, amit a debreceni új ismerőseim képviselnek?

Megnyugtató a tudat! Csak így tovább!

Kirs Mónika