hung_ciml

Az éhezők viadala: Futótűz

Az elismert könyvekből szenzációs filmsikerré vált Éhezők viadalának folytatása mesterien játssza ki a lapokat, és aki csak egy kicsit is kedveli a szereplőket, a Futótűz utolsó képsorai láttán őrülten fog vágyódni a mindent elsöprő finálé után.

Ez természetesen inkább Suzanne Collins írónő, mint a filmesek érdeme, hiszen ő fektette le ennek a világnak az alapjait, mégsem lehetünk hálátlanok, hogy a mozgóképek fellegvárában is meglátták a könyveiben rejlő lehetőséget, hiszen ezzel az utóbbi évek egyik legszerethetőbb filmsorozatával lettünk gazdagabbak.

A trilógia középső részében, a 74. viadal nyerteseinek szembesülnie kell vele, hogy a szabályokat megtagadva egy lehetséges forradalom szikrájának adtak életet, ezért a diktatórikus állam jobbnak látja, ha költséget és aljasságot nem kímélve eltörli őket a Föld színéről, és így végül a két főhősnek egy újabb gyilkos játszmába kényszerülve kell tovább küzdenie, miközben az a szikra hamarabb lángra lobban, mint azt bárki is gondolta volna.hung02

Az első részben történtek utóélete, az elszenvedett sokk, az álszent média rájuk erőltetett szerepjátéka, az egyre bonyolódó érzelmek, a rendszer fokozódó kegyetlensége és a megváltást remélő nép vállukra tett súlya az eddigieknél is komplexebb és lebilincselőbb élményt sejtet, a feszes tempóban haladó cselekmény előnytelen tömörítése azonban visszaüt, és mint oly sok könyvadaptáció esetében, az érzelemdús és gondolatébresztő történetből gyakran tőmondatos párbeszédekre egyszerűsített papírízű töredékek sorozata lesz, amely emiatt kevésbé tudja átadni az újabb megpróbáltatások izgalmát és ugyanezért lényegében sokáig nem is lehet több, mint az első rész rezignált másolata.

A leghatásosabb viszont éppen akkor lesz, amikor a leginkább szükség van rá, és ahogy a vége felé az egyre feszültebbé váló események napvilágra hozzák, hogy mire is ment ki valójában a játék, majdhogynem minden negatív észrevétel elhomályosul és olyan ügyesen dobják be a horgot, hogy mást se kívánjunk utána, mint egy azonnali folytatást. Mindemellett a kivételesen nagyszerű szereposztásnak köszönhetően, Katniss Everdeent filmtörténeti ikonná emelő, páratlanul hiteles Jennifer Lawrence vezetésével egyébként is egy mélyen szimpatikus csapat formálódott, akiknek tűzön-vízen át jó szívvel drukkolhat az ember, és még a lehetőségeihez mérten, az összességében kevésbé hatásos megvalósítás ellenére is ugyanúgy visz magával a lendület és a szenvedély. Egyszerűen látni kell, hogyan zúzzák porrá ezt a hosszú évtizedek óta tartó, pokolba való diktatúrát, ami még így töredékeiben is szemléletes példázattal szolgál a valóságban működő önkényuralmakról. A történetben megújuló remény párhuzama emlékeztet, hogy ha utóbb is, de eljön idő, amikor a zsarnokok pusztulni fognak.

Hasznosi Attilahung03