cseresznyeviragimlap

Egy csepp Kelet – új rovat indul a Kultúrprojekten

Kelet gyönyörű kultúrája iránti vonzódásom nálam is úgy kezdődött, ahogyan szerintem a legtöbb ázsiai kultúra iránt érdeklődőnél: megszerettem az animéket. Az animék, vagyis a japán rajzfilmek, és a mangák, azaz képregények egyre több országban hódítanak, van, aki szereti őket, mások nem igazán tudnak velük azonosulni, mégis, a legtöbb helyen jelen vannak. Nos, valamikor 15-16 éves korom körül megtetszett egy anime, név szerint a Naruto. Onnantól kezdve egyre több ilyen rajzfilmre lettem kíváncsi, és ha nem volt magyar szinkronos változata, akkor megnéztem japán nyelven. Miközben ezeket néztem, megtetszett a japán nyelv is, így elhatároztam, hogy elkezdem tanulni. A nyelv által közelebb kerültem a japán életszemlélethez, a rajzfilmeket felváltották az élőszereplős filmek és sorozatok, majd már nem csak japán, de taiwani és dél-koreai alkotások is a listámra kerültek. Ezen kívül kapcsolatba kerültem a tibeti Pránanadi gyógyító módszerrel, és az ezotériával is, amely elég sokat merít a keleti életfelfogásból.

Manapság egyre több és több kulturális behatás ér bennünket, egy idő után már mi magunk sem tudjuk, hogy a sok átvett szokás honnan is ered valójában. Ázsia tulajdonképpen földünk legnagyobb és legnépesebb kontinense, így elképesztően sok ország tartozik hozzá. Mi, európaiak sokféle impulzust kapunk Távol-Keletről, így például már jó néhány éve folyamatosan egyre népszerűbbé válik az innen eredő buddhista világnézet, a tibeti tanítások és gyógymódok, a harcművészetek, de gondolhatunk olyan egyszerű dolgokra is, mint a jóga, vagy a tusfestészet, amelyek, bár szinte már a mindennapjaink részét képezik, mégis, egy tőlünk egészen más kultúrából erednek. Ha ezeket figyelembe vesszük, akkor nehéz megállapítani, hogy melyik ázsiai ország kultúrája az, ami leginkább beépült a tudatunkba. Gazdaságilag azt hiszem, egyetérthetünk abban, hogy Kína, Japán és Dél-Korea vezetők a piacon, ugyanakkor, míg a buddhizmus bizonyos formái hódítanak itt is, kevesen foglalkozunk például a sintoizmussal, vagy első hallásra nem biztos, hogy ismerős a Csoszun kifejezés. Mindent összevetve, úgy gondolom, hogy Ázsia több országa is csepegtet felénk gyönyörű kultúrájából, mégis, ha azt nézem, vajon melyek azok az országok, amikre a legtöbben kíváncsiak, ahová a fiatalok szívesen mennek tanulni, vagy amelyek zenéjét, filmjeit és sorozatait a leginkább keresik és követik, akkor azt mondanám, hogy a már említett három, gazdaságilag is igen erős pozícióban lévő Japán, Dél-Korea és Kína a kultúrájában leginkább felénk terjeszkedő országok.

shang01

Egyre többen fordulnak tehát érdeklődéssel a keletről érkező kulturális áramlatok iránt, de hogy ki mennyire nyitott erre, azt gondolom, eléggé változó. Vannak, akiktől távol áll, és nem értik, mások pedig lelkes kíváncsisággal fordulnak a keleti kultúra minden szelete felé. Már jó néhány éve annak, hogy elkezdtünk nyitni a távol-keleti országok felé, s gyakran észre sem vettük, hogy egy-egy ilyen kulturális termékkel foglalkozunk, és akár szeretjük is. Az én generációm már kicsi kora óta találkozott japán rajzfilmekkel, még ha néha nem is tudtuk, hogy azt nézzük. Népszerű animék voltak annak idején a magyar kereskedelmi csatornákon vetített Grimm legszebb meséi, a Candy Candy és a Sandy Belle, az oly sokat vitatott Dragon Ball és Sailor Moon, illetve a nagy népszerűségnek örvendő Pokemon is. Persze sokszor érthetetlenek voltak számunkra a szereplők hatalmas szemei (amit egyébként az anime műfaj teremtői a második világháború környéki amerikai nő ideálról mintáztak), vagy a sokszor erőszakosnak titulált jelenetek, mégis, így vagy úgy, de mindenki foglalkozott velük. Ma pedig már külön rajongói oldalak vannak ezeknek a meséknek, de nem csak nekik, a japán, dél-koreai, kínai, taiwani és thai sorozatok, filmek százainak nyitnak fórumokat, rajongói oldalakat, sőt még online filmnézős portálokat is. Arról nem is beszélve, hogy ma már az egyetemek is igyekeznek minél több nemzetközi kapcsolatot kiépíteni világszerte, és bár az Erasmus program még mindig első helyen van a külföldi ösztöndíjak között, mégis, egyre többen választanak távol-keleti országokat tanulmányaik helyszínéül, illetve a keleti nyelvek iránti érdeklődés is jelentős számban megnövekedett. Na és persze nem hagyhatjuk figyelmen kívül a nemrégiben tornádóként befutott K-pop sztár, PSY Gangnam Style című dalának hódító körútját sem… Összefoglalva tehát úgy gondolom, hogy egyre többen befogadóak, és idővel ez a szám csak növekedni fog.

cser03

Ha Kelet-Ázsiára gondolunk, akkor a legtöbb esetben nagyon régre visszanyúló, ősi kultúrákról beszélünk, amelyek azért gondosan igyekeznek megőrizni hagyományaikat, történelmüket. Mindettől független érezhető, hogy ők is igyekeznek minél inkább alkalmazkodni Nyugat felé, érződik ez a zenei stílusukban, abban, hogy európai musicaleket, színdarabokat tűznek műsorra színházaikban, vagy, hogy a sorozataikban gyakran elhangzik, hogy mennyire fontos az ázsiai fiatalok számára, hogy nyugati országokban tanulhassanak. Ha csak ezeket a kulturális termékeket nézzük, bár nem állíthatjuk, hogy olyanok, mint az amerikai mozik, vagy az európai sorozatok, hiszen tagadhatatlanul hordozzák saját világnézetüket, mégis ismerve ezeket, hallgatva a zenéjüket úgy gondoljuk, nincs akkora különbség a két kultúra között, emberek vagyunk, ugyan olyan érzésekkel, csak épp más történelemmel. És ez nem is baj. Alapvetően jó dolog, ha egy nép őrzi a kultúráját, és ha mindeközben nyitottak vagyunk a világra, akkor egybe simulhatunk úgy, hogy közben mégis megmaradunk annak, akik vagyunk.

Ázsia pedig nyit a világra, nyit felénk, és úgy hiszem, kifejezettem szereti Európát. Ha például meglátnak egy európait a saját országukban, gond nélkül odamennek, hogy kérjenek egy közös fényképet. Szeretik a nyugati kultúrát, és szívesen át is vesznek dolgokat tőlünk. Ha konkrétan Magyarországra szűkítjük, akkor is igen pozitív a tapasztalat. Szeretik a magyar kultúrát, a japánok például úgy nyilatkoztak, hogy Magyarország egy különleges kis sziget Európa közepén. Azt évek óta tapasztalhatjuk, hogy a kínaiak előszeretettel jönnek hozzánk, de szép számmal találkozunk japán turistacsoportokkal is. Az elmúlt években pedig a dél-koreai film és sorozatgyártás kedvelt helyszíne lett kicsiny országunk, nem is olyan régen forgatták nálunk a Koreában igen nagy népszerűségnek örvendő IRIS című sorozat második évadát, de itt játszódik a híres koreai színész, Jang Geun Suk legutóbbi filmje, a Budapest Diary is.

A rovatom mindenkinek szól, aki egy kicsit is érdeklődik az ázsiai kultúra iránt (elsősorban Kelet-Ázsiára gondolok), de azoknak is, akik eddig idegenkedtek tőle, hátha sikerül felkeltenem az érdeklődésüket. Ami a tartalmakat illeti, igyekszem minél szélesebbre venni a palettát, szeretnék a már említett filmek, sorozatok, és zenei előadók közül is bemutatni párat, de ami a legfontosabb, figyelemmel szeretném kísérni Magyarország keleti kultúrát népszerűsítő tevékenységeit is, rendezvényekről, eseményekről beszámolni. Ez egy kötetlen rovat, szívesen veszem azt is, ha az olvasók jelzik, hogy esetleg őket valami érdekli, ami nekem például nem jutott eszembe, és szívesen olvasna róla. Azt szeretném, ha minél színesebb és szórakoztatóbb lenne, ha bemutatná azt, hogy milyen érdekes is a világ, csak nyitottnak kell lennünk rá.

Tirpák Barbara