Kicsik és nagyok kedvence: Cirkusziskola nyílt Óbudán

/Mákos Rebeka interjúja/

A gyerekek számára a cirkusz egy csodákkal teli misztikus világot jelent, a felnőtteknek pedig az idegesítő bohóc ugrik be azonnal. De ha nem esünk az általánosítás hibájába, és nyitott szemmel járunk a világban, megtaláljuk azokat az embereket, akik nem növik ki a cirkusz iránti szeretetet.

Egy óbudai általános iskola tornatermében találunk rá arra az emberre, akinek az élete a cirkusz, a mozgás, és a tanítás. Ez ösztönözte Szokolay Zsigmondot arra, hogy márciusban megnyissa a Cirkusziskolát, aminek nem csak a gyerekek, a szülők is nagyon örülnek. Egy edzés után Zsigmond, a Cirkusziskola mindig vidám és energikus vezetője szívesen válaszolt pár kérdésemre, hogy képet kapjunk arról, mi is folyik pontosan az óbudai tornateremben, ahol a gyerekek boldogan bukfenceztek és hányták sorra a cigánykerekeket.

A Cirkusziskola milyen jellegű képzést nyújt a gyerekeknek, szakmai vagy hobby szintű oktatásról van szó?

Inkább azt mondanám, hogy ez komoly képzés a gyerekek számára. Szeretnék nekik átadni valami olyat, ami még itt Magyarországon nem terjedt el, szeretném populárisabbá tenni a cirkuszi világot. Sokan nem mennek cirkuszba, mert azt mondják: „Voltam gyerekkoromban, de utálom a bohócokat.”  Ők nem tudják, hogy ezek az emberek mennyi energiát, pénzt és időt áldoznak arra a színfalak mögött, hogy egy jó műsorszám létrejöjjön. Szeretném megismertetni a gyerekekkel ezt az újfajta mozgást, ami nem csak egy gyerektorna, hanem akrobatikát, minitrambulint és zsonglőrködést is jelent egyben. Nekem ezek hiányoztak gyerekkoromban.

Emlékszel arra a pontra, amikor eldöntötted, hogy a cirkusz lesz az életed?

Igen, volt egy ilyen pont. Annak idején jártam a Magyar Cirkusz és Varieté bohócképző tanfolyamára. Utána jött gyakorlatilag a cirkusz. Szerettem volna elmenni az amerikai Ringling cirkuszhoz, de akkor nem volt oda felvétel. Viszont a Magyar Nemzeti Cirkuszba lovas akrobatákat kerestek. Bár nem voltam az, elmentem és felvettek. Ezután lekerültünk Monte Carlóba, ahol a Monte Carlo-i Cirkuszfesztiválon mi voltunk az első magyar csapat, amelyik megnyerte az Arany Bohóc-díjat. Ezt követően, 2 évvel később egy másik formációval Mexikóba mentem. 2009 novemberében tértem haza az utazásokból, és már ekkor motoszkált bennem a gondolat, hogy a megszerzett tudást szeretném átadni másoknak is. De a legmeghatározóbb pont az volt, amikor bekerültem a lovas akrobata csoportba. Akkor lettem igazán részese a cirkuszi világnak, bár korábban egy utcai mutatványos csoportban tűzzsonglőrködtem, jártam gólyalábon és monociklin is. Gyakorlatilag ezzel foglalkozom 17 éves korom óta.

Milyen visszajelzéseket kapsz a gyerekektől?

A gyerekek visszajelzései abszolút jók. Nagyon aranyosak, támogatnak és segítenek az iskola népszerűsítésében. Lelkesek, és ha van szóróanyag, segítenek kirakni minél több helyre, és a barátaik körében is reklámozzák, hogy milyen jó, amit csinálunk.

A szülők visszajelzései is hasonlóan pozitívak?

Igen, a szülők véleménye szintén nagyon jó. Tetszik nekik, hogy a gyerekük olyat tanul, amit később be tud mutatni nekik, amitől sikerélménye lesz. Ez motivál elsősorban, a sikerélmény, amit a gyerekek szereznek, amikor előadnak egy tanult mozdulatot. Itt a Cirkusziskolában megtanulják az alap fortélyokat, ami után tudják majd magukat képezni a későbbiekben. Lesz bátorságuk az egyes mozdulatokhoz, tudni fogják, hogy kezdjenek bele egy sorozatba anélkül, hogy megijednének, és utána már meglesz bennük a motiváció, hogy meg tudják csinálni. Tehát itt nem olyan jellegű képzés zajlik, ahol négy év után valaki kap egy elismerést arról, hogy mostantól diplomás és cirkuszigazgató lehet. Ez inkább esszenciájában tartalmazza a cirkuszi mozdulatokat.

Van olyan gyerek a csoportodban, aki ezzel szeretne foglalkozni a későbbiekben?

Igen, van. Sőt, többen is vannak. De egyelőre még nem olyan professzionális a suli, hogy több edző segítségével több időt tudjunk szentelni egy-egy gyereknek. Én most az alapokat képviselem, azokat segítek elsajátítani a srácoknak.

Szerepel a tervek között a bővítés? Milyen céljaid vannak a jövőre nézve?

Igen, szeretnék felvenni majd további edzőket, hogy legyen egy zsonglőr, és legyen külön oktató az akrobatikához, valamint a minitrambulinhoz is. Ehhez viszont az kell, hogy legyen fixen háromszor tíz fő az edzéseken, akiket a három oktatóval folyamatosan lehet forgatni, így még hatékonyabban tudnánk kihasználni a rendelkezésünkre álló időt. Emellett szeretném fejleszteni és bővíteni az eszközöket, például vennék új szivacsot, minitrambulint, különféle zsonglőr eszközöket, de ehhez biztos anyagi forrásra, támogatásra lenne szükségünk. A mostani eszközök az enyémek, vagy én kértem kölcsön őket.

A honlapodon az szerepel, hogy 8-tól 99 éves korig mindenkit vársz a csoportba. Ez valóban így van?

Azért írtam 99-et, mert nem akarom azt mondani, hogy a 70 évesek nem képesek ugrálni. Volt olyan nyári rendezvény, ahol egy 45 évesnek kinéző, 70 éves bácsi ugrált a minitrambulinon. Senkitől nem szeretnénk a kora miatt megvonni ezt az élményt.

Hogy látod, melyik a legfogékonyabb korosztály?

A 12-16 évesek, ők azok, akik már nagyon jó mozgáskultúrával rendelkeznek. De vannak 8 évesek is, akik nagyon ügyesek. Később, a 20 éves korosztálynál vannak nehézségek, mert nekik már vannak rossz berögzüléseik, nem várják meg, hogy lépésről lépésre építsünk fel egy mozdulatsort. Ezt elég nehéz kijavítani, de szívesen szánom rá az időt, ha szükséges. Viszont az is a terveim között szerepel, hogy korosztályok alapján külön csoportokat hoznánk létre, hogy a 7 éves külön lehessen a 29 évestől. Bizony vannak gyerekek és felnőttek is egyaránt, mert akad, aki szeretne olyan dolgokat megtanulni, amik eddig kimaradtak az életéből.

Lesz majd lehetőség arra, hogy a gyerekek megmutassák azt – akár egy bemutató keretein belül – amit tanultak?

Igen, tervezem ezt is. Először meg kell teremteni az alapokat, hogy tudjunk mire építeni. Szeretném, ha valami olyat tudnánk mutatni, amin látszik, hogy sok időt és energiát igényelt a tanulása, szóval ezzel még van munkánk. Emellett szerepel a terveim között egy nyári tábor is, ahonnan a gyerekek úgy mennek haza, hogy rengeteg új dolgot tudnak bemutatni a családnak, ismerősöknek. Szerintem az emberek egy jó csoportban nagyon jól tudnak fejlődni, szóval egy csapatépítő táborban gondolkozom. Nagyon jó lenne, ha minél többen lennénk, körbeülnénk a tábortüzet, énekelnénk, kirándulnánk. Ehhez kell egy biztos létszám, és egy jó hely, ahova az eszközöket is könnyű leszállítani, és a gyerekeknek is tetszik. Leginkább valamilyen vízpart lenne alkalmas, ahol a gyerekek jól érzik magukat, és a vízben is lehet dobni a szaltókat sorban. Egy jó környezetben gyorsan lehet tanulni.

El tudod képzelni, hogy a későbbiekben a Cirkusziskolával foglalkozz főállásban?

Igen, ezt is lehetségesnek tartom. A véremben van, hogy szívesen tanítok másokat, szeretem elmagyarázni és megmutatni, hogy hogyan kell megcsinálni az egyes dolgokat. Jó adottsággal rendelkezem ahhoz, hogy megmutassam azoknak, akik nem hisznek eléggé magukban, hogy mire képesek. Szeretnék utat mutatni másoknak, hogy higgyék el, hogy meg tudják csinálni az adott dolgot, és bízzanak magukban. Ha valamit el szeretnél érni, bíznod és hinned kell magadban, és tenned kell érte, hogy elérd azt a valamit. Ezt szeretném megmutatni másoknak. Ez az én utam.

A Cirkusziskoláról még több részlet és információ található az alábbi oldalakon:

http://cirkusziskola.hu/

http://www.facebook.com/?ref=logo#!/ElsoObudaiCirkusziskola

Mákos Rebeka