Csalfa,vak Remény…?

/Gera Márton írása a Lazhar tanár úr című filmről/

Kevés jó film készült eddig iskoláról, tanárokól, diákokról, bár ezek olyan témák, amelyekhez szívesen nyúlnak a rendezők. Ha azt mondom, hogy az alkotást 2012-ben a legjobb idegennyelvű filmnek járó Oscar díjra jelölték, akkor valószínűleg már érezhetik, hogy itt nem nyúlt mellé a rendező. A film Lazhar tanár úr néven fut a mozikban.

Monsieur Lazharnak nehéz: emigránsként érkezik egy olyan osztály tanárának, amelynek a korábbi osztályfőnöke felakasztotta magát. Küzd az osztállyal, küzd önmagával és az elhunyt tanárnővel is. A gyermekek nehezen fogadják őt és a sajátos módszereit. A tanár urat pedig kísérti a múltja, felejteni próbál, ahogyan a gyerekek is. Van köztük pár év, de érzéseik hasonlóak.

Mondani szokták, a múlttal nem kell foglalkozni. Ilyen szituációban adjunk a gyerekeknek egy pszichológust, néhányszor lezajlik köztük egy-egy felszínes beszélgetés, aztán majd csak elfelejtik. Dehogy felejtik, ezt mindannyian tudjuk, csak jobb nem beszélni arról, ami rossz. A gyerekekben csak gyűlik és gyűlik a feszültség, nem értik miért, nem tudják hibásak-e vagy sem, úgy érzik senki nem akar nekik segíteni: a tesitanár ugyanolyan mogorva, mint mindig, anyu is csak siet a reptérre… tudjuk, az élet nem áll meg. Csak néhányunknak, az meg kit érdekel, nemde?

Bachir Lazhar szerint nem. Segíteni akar, de nem tudja, hogyan is fogjon hozzá. A film elején, olyan mint egy friss apuka, aki ott sürög-forog gyermeke körül, de nem igazán tudja, hogy kell vele foglalkozni. Aztán egyszer csak robban a bomba, egy fiú nem bírja tovább, kitör belőle a düh, nem tudja tovább elfojtani magában. Vajon ő miatta halt meg, hibás egyáltalán, érdemes-e keresni a helyes válaszokat, vagy egyszerűen nyugtassuk meg, hogy nem semmi közöd hozzá, hiszen egy labilis, öngyilkosságra hajlamos természet volt?

Közben látjuk Lazhar tanár urat, aki egy új életért küzd, harcol azért, hogy itt újrakezdhesse. Bízik abban, hogy van remény, hogy lesz ő még boldog. Aztán egyszer csak, Lazhar tanár úr, aki maga is őrlődik, segít, nem több ez csak pár szó a lurkóknak, de reményt ad. Reményt, amelyben tán ő maga sem hisz, mert él benne a múltja, a sok tragédia, amit el kellett viselnie. Ez már mégiscsak több, mint egy iskolapszichológus…

A Lazhar tanár úr egy csodálatos film élet és halál kapcsolatáról. Olyan film, amelyben lelkiekben végig együtt küzdesz ezzel a vállán súlyos terheket cipelő emberrel. Ehhez nagyban hozzájárul Mohamaed Felag alakítása, aki olyan szívbemarkolóan játssza az új osztályfőnököt, hogy az leírhatatlan: minden egyes rezdülése, gesztusa,mimikája elárulja, hogy ért ahhoz, amit csinál. Az összhatást egyáltalán nem rontják a mellékszereplők. Itt emelném ki a gyerekek játékát, amitől egy kicsit féltem, hiszen a jó gyerekszínész ritka, mint a fehér holló, de bizton állíthatom, hogy az itt feltűnő fiatalok „fehér hollók”.

Ha igazán szőrszálhasogató szeretnék lenni, akkor megemlíthetném negatívumként, hogy a film 94 perces játékidejét kevésnek érzem arra, hogy igazából ki tudjon bontakozni. Felhozhatnék apró-cseprő hibákat, de minek tennék ilyet, amikor a film jó, és ez háttérbe szorít mindent. Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy nem kell szót ejteni a negatívumokról, hanem ezek nagyon könnyen elsikkadnak jelen esetben.

Bevallom őszintén, nem vártam túl sokat ettől a filmtől, sőt amikor körülnézve a moziteremben láttam,hogy rajtam kívül nincs hatnál több ember, akkor már kis ijedtség fogott el, jó helyre ültem be egyáltalán? A film végére egyértelművé vált a válasz.

Philippe Falardeau filmje számomra a 2012-es év (a film 2011-ben készült, azonban Magyarországon csak most mutatták be) eddigi egyik legjobb filmje, kötelezően ajánlott darab. A kevés filmek egyike, amit méltán nevezhetünk kiváló audiovizuális élménynek, mivel szórakoztat, mondanivalóval bír, és ami a legfontosabb: gondolkodásra késztet.

Manapság, amikor már a mozikba kerülő drámának szánt alkotások, de aztán vígjátékba csapó filmek száma vetekszik az amerikai „popcorn filmekkel”, felüdülés volt gondolatokkal telve kijönni egy vérbeli drámáról. A Lazhar tanár úr mélyen egy társadalomkritika is, tükre egy olyan világnak, amely látszólag minden problémát megold, de arra nem képes, hogy igazán komolyan beszélgessen néhány tizenévessel, inkább elhessegetik a gondokat, de azok soha nem tűnnek el, ott vannak mélyen…

Gera Márton