http://www.boggieofficial.com/hu/

Csemer Boglárka: „Elképesztő, hogy ez velem történik!”

Több mint 7 millióan látták már a világban a magyar lány, Csemer Boglárka, Boggie klipjét. Arról, hogy a videoklip hogyan készült, és kik készítették el, már rengeteg szó esett. Ám arról, hogy ki is Csemer Boglárka már sokkal kevesebbet beszéltek. Pedig ő is van olyan érdekes és lenyűgöző, mint a Parfüm videoklipje.

Sikerült már feldolgoznod ezt a hirtelen jött hatalmas sikert és érdeklődést?

Elképesztő, ami most velem történik. Lassan kezd leülepedni bennem. De az első három nap nagyon sokkoló volt érzelmileg. Még most is alig bírok enni, és egész nap remeg a gyomrom. De ez már egy jóleső izgalom.

http://www.boggieofficial.com/hu/Mit éreztél, és mi járt a fejedben, amikor először láttad a kipet egy külföldi oldalon?

Nagyon jól esett, hogy egy ilyen elismert portál, mint a Gizmodo érdemesnek tartotta az anyagot, arra, hogy megossza. Elfogott egy izgalom, egy öröm, egy érzelmi feszültség. Szerdán tudtam először kisírni magamból ezt az egészet.

Sajnálom, hogy a magyar média jelentős részét nem érdekli, hogy milyen magas színvonalú művészi, szakmai értéket képviselő produktumok születnek kishazánkban. Remélem, hogy az én esetem hatására megváltozik egy kicsit a hozzáállás, és nem csak az lesz hírérték, hogy XY csokis fagyit evett a plázában.

Mennyiben segítheti a karriered alakulását az interneten aratott siker?

Rengeteg dologban. Egész héten 12 órában dolgozott a kiadóm, hogy feldolgozzuk azt a rengeteg megkeresést, ami beérkezett. Szerintem nagyon jó kilátásaink vannak. Hozzáteszem, hogy nagyon észnél kell lenni. Csináljuk, amit lehet, ami tőlünk telik. Ha valami, ami sikerül annak örülünk, ha meg nem, akkor meg megyünk tovább. Nem áll meg az élet.


Mi volt az a momentum, esemény, amikor azt gondoltad, hogy az éneklést hivatásodnak szeretnéd választani?

Kiskorában az ember örömből énekel egész nap a fürdőszobában, a nagyszobában, a kertben, ahol csak lehet, akkor még ez nem fogalmazódik meg célként, ez még csak örömforrás. Általános iskolás voltam, 7. osztályos, amikor megkért az énektanárnőm, hogy énekeljek valamit az iskolai rendezvényen. Akkoriban Mariah Careyt hallgattam, tőle adtam elő egy dalt. Aztán kitaláltunk pár iskolás lánnyal hozzá koreográfiát, nagyon jól sikerült az előadás. Ennek azonban, nem az volt a hatása, ami általában erre a korosztályra inkább jellemzőbb, hogy féltékenyek lettek volna rám a szereplésemért, hanem hirtelen megszeretett egy csomó ember. Történt valami olyan kapcsolatátvitel, amit ezelőtt sosem tapasztaltam ilyen erősen. Nagyon jó érzés volt, hogy örömöt tudtam okozni másoknak, és ezt ki is fejezte az egész iskola. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy én énekesnő szeretnék lenni. Ez egy nagyon szép lelki élményem.

Mondhatjuk, hogy a tanáraid voltak azok, akik terelgettek, és segítették a szárnypróbálgatásaidat?

Igen. Mindig volt valaki körülöttem, aki  nyitogatta erre az elmémet: „Bogi gyere tanulj itt, énekelj, gyere jelentkezzünk erre a versenyre…” – mindig voltak ilyen segítő kezek, akik terelgettek ebbe az irányba.

Aztán jöttek a fellépések. Akkor gondoltál már rá, hogy az éneklésből meg is tudsz majd élni?

Nagyon nehéz kérdés, hogy a művészetből hogy lehet megélni. Főleg a zenészeknél, mert az ő hivatásuk megfoghatatlan dolog. Nem olyan, hogy reggel bemész, és haza jössz és tudod, hogy megvan az e havi fizetésed, hanem azt sem tudod, hogy mi van.  Ez egy ingoványos talaj, az eleje a legnehezebb, amíg még nem találod a biztonságot ezen az ingoványos talajon. A kezdetekkor még iskolába jártam, nem kellett ebből megélnem, hanem zsebpénzként foghattam fel ezt a dolgot.

photo-de-pressAztán bekerültél a Kőbányai Zenei Stúdióba.

Igen, ez egy hároméves képzés volt. Olyan emberek közé kerültem, akiknek ugyanúgy a zenélés az álmuk, ugyanúgy ebből akarnak megélni, koncertezni. Jó érzés olyan méhkasban lenni, ahol hasonló célú emberekkel vagy együtt. Ott alakult ki bennem az ötlet, hogy jó lenne egy saját zenekar, saját zenékkel. Ez 2009-ben volt, ekkor még nem tudtam, hogyan kell zenekart vezetni, dalokat szerezni ekkor még csak próbálgattam a szárnyaimat.

Akkoriban alakult ki együttműködés a Budapest Jazz Club és az iskola között. Nekem az első fellépésem is itt volt, ebben a jazz klubban, ami nem egy rossz kezdés egy teljesen friss zenekarnak. Sok volt akkoriban a tag csere a zenekarban, egyre jobban tudtam, hogy milyen zenét, és milyen zenekari társsakkal szeretnék zenélni. Ez egy hosszú folyamat és én tényleg végigjártam ennek az összes állomását a kis romkocsmáktól kezdve a Müpáig. Idáig eljutni sok-sok munka volt és kitartás.

Akkoriban még a jazz volt, ami érdekelt téged?

Akkor még azzal a szándékkal alakítottam zenekart, hogy jazz zenét játsszak, de chanson-t popzenét, és swinget is énekeltem. Aztán ahogy elkezdtem dalokat írni, ez formálódott. Most olyan popzenét játszunk, ami nem a mainstream, hanem nyugat-európai értelemben vett popzenét jelent. Hallod benne a jazzt is, hallod a sanzont és hallod a személyiséget is.


Sebestyén Áronnal készítettétek el az első albumodat 2013-ban. Hogyan kezdődött a közös munka?

Összefutottunk egy jam session-ön a régi Tűzraktérben. Áronnal az első pillanatban megtaláltuk a közös hangot, jó volt az összhang. Pár nap múlva felhívtam, hogy lenne-e kedve velem zenélni, mondta, hogy igen. Akkor még jártam az egri főiskolába francia szakra, és ott tudták, hogy éneklek, és felkértek, hogy énekeljek valamit a Francia nap keretében megrendezésre kerülő koncertre. Ez Áronnal erre készítettünk egy chanson műsort majd ezt a műsort kibővítettük egy teljes koncertté, és elkezdtünk duóban koncertezni. Két külön dolog volt a duó, és a zenekar. Aztán Áront elhívtam a zenekaromba is.

bogikep

Aztán jött a stílusváltás, és elhagytad ezt a jazzes irányt.

És szinte rögtön, ahogy bekerült a zenekaromba rá egy évre jött a lemez. Elkezdtünk saját dalokat írni. És így rátaláltunk a dalok hangszerelése közben a saját stílusunkra, amit hamarosan tovább is viszünk. Idén kezdünk neki a második albumunknak. Júniusban vesszük föl és szeptember/októberben lesz a bemutató koncert.

Az első albumodon több nyelven is énekelsz, neked ez miért volt fontos?

Az angol dalszövegek nagy részét Bori Sára Hélène írta. A francia azért volt, mert akkoriban sok francia zenét hallgattam, nagyon benne voltam. Ahogy dolgoztam egy-egy dalszövegen franciául jöttek szófordulatok, így francia lett az a dal. Ez igaz az angol dalokra is, ahol angolul jöttek szófordulatok ott már nem akartam ráerőltetni magyart, hanem végig vittem angolul a szöveget és rábíztam a Sárira.

A Parfüm dalod viszont franciául és magyarul is tarol, mindkét verziót te írtad?

Elsőnek a francia verzió született, amit én írtam. A kiadó felvetette, hogy jó lenne erre magyar szöveg is. Próbálkoztam vele, de nem boldogultam. Viszont  Dorozsmai Péternek, a Tom-Tom Records alapítójának jött a zenére ihlete. Persze előtte megbeszéltük, hogy ez a dal miről szól, kapott egy nyersfordítást a francia szövegből és így született meg a magyar szöveg.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Van példaképed? Akit ha hallgatsz, azt gondolod, hogy na igen, én is így szeretnék énekelni.

Aki sokszor eszembe jut az Jacques Brel, belga származású színész, előadóművész. Ő egy nagyon ambivalens karakter, de annyira megszépül miközben énekel, hogy az valami csodás. A “Ne me quitte pas” (Ne hagyj el) című dalában olyan szuggesztív, hogy én már a második sortól kezdve azt mondanám neki, hogy “ne aggódj soha nem hagylak el”

Engem nagyon érdekel az, hogy a művész kit rejt valójában. Olyan előadókhoz vonzódom, akiből kiderül valami éneklés alatt, vagy egy beszélgetés alatt. Nekem ez az egész francia chanson korszak nagyon meghatározó, mert ott még valahogy nem voltak elcsúszva annyira az értékek. Ott a letisztultság, minimalizmus, csak az előadó karaktere, csak a hangja számított, nem volt semmi show. Csak az számított, hogy ő ott van, és mit csinál. Előadóművészileg számomra ez a követendő. Én biztos vagyok benne, hogy mindenki szeret ilyen előadókat nézni, és hallgatni. És abban is biztos vagyok, hogy ez ugyanúgy elég kell hogy legyen ma is.


Az interjút Bihari Viktória készítette.

Fotók: http://www.boggieofficial.com