IMG_0618

Csepregi Éva: „ A közönség szeretete sok erőt ad a folytatáshoz”

Kevés interjúalanyommal kapcsolatban lehetnék elfogultabb, mint Csepregi Évával: a tinédzserkorom nagy része ugyanis a Neoton Família bűvöletében telt. Igazi kamaszos rajongás volt az enyém, így cseppet sem csodálkoztam azon, hogy bár nem először készítettem interjút Csepivel, a találkozásunk ezúttal is jólesően felkavart. Mostani beszélgetésünk apropóját egyébként a Neoton Família Sztárjai közelgő nagykoncertje adta, de emellett persze sok minden más is szóba került. Búcsúzáskor pedig örömmel és roppant büszkén állapítottam meg, hogy annak idején igenis jól választottam magamnak legkedvesebb zenekart és kedvenc énekesnőt: merthogy Éva ma is pont olyan kedves, közvetlen és barátságos, mint amilyennek harminc évvel ezelőtt megismertem.  

Biztosra veszem, hogy nemcsak én várom örömteli izgalommal a Neoton Família Sztárjai közelgő fellépését, hanem te is visszafelé számolod már a napokat február 20-áig. A SYMA Csarnokbeli nagykoncertetek fergeteges bulinak ígérkezik. Gondolom, már a címe is magáért beszél.

A Karnevál ezúttal elsősorban a dalaink színességére és változatosságára utal, de a vidám hangulatból természetesen nem engedünk (mosolyog). Nagy öröm számunkra, hogy a koncerten egy kamarazenekarral kiegészülve lépünk fel. A műsor három részből áll majd: a Neoton rock-kal indítunk, utána következnek a lírai dalok, majd pedig egy igazán pörgős Neoton-diszkóba invitáljuk a közönséget. A program legvégén pedig DJ Dominique fokozza tovább a hangulatot.

Ez egyre izgalmasabban hangzik! Honnan jött a ráadás ötlete?

Amikor annak idején a barátaim megnézték a Szép nyári nap című Neoton musicalt, az előadás után szinte egyszerre jegyezték meg, hogy bárcsak folytatódna a buli odakint a Budapesti Operettszínház előtt. Valójában az ő felvetésük adta az ötletet… Nem azt mondom, hogy a koncert Holnap hajnalig tart majd, de hogy Kétszázhúsz felett fog szólni, az biztos (nevet). Sztárvendégként Zoltán Erika is elénekel néhány dalt ebben a fergeteges After partyban, mi több, előadunk egy duettet: bemutatjuk a Szívünkből szól című nótát Erika új lemezéről. A műsorban közreműködik a Salsa Tropical Táncegyüttes, és fellépnek a Zoltán Erika Tánciskola táncosai is.

Bizonyos dalok nyilván most nem maradhatnak ki a repertoárból: a Santa Maria, a Nyár van, a Párizsi lány vagy a Holnap hajnalig nem hiányozhat a programból. Ha csak a legnépszerűbb slágereiteket adjátok elő, akkor is bőven van miből válogatnotok.

Harminc számot játszunk el a több mint négyszáz dalból, ami nem kevés. Emellett Dávid fiam készül egy különleges dobszólóval.

Van konkrét apropója annak, hogy mostanra időzítettétek a nagykoncertet?

A Neoton Familia Sztárjai formáció éppen tíz éve játszik együtt a jelenlegi felállásban, ez  a jubileum adta az egyik apropót. Az elmúlt tíz évben rengeteg fellépésünk volt, ezért is  jutottunk arra az elhatározásra, hogy ideje hozzátennünk valamit a produkciónkhoz. Tudjuk, hogy a közönség mindig értékeli, ha kap valami pluszt, és a mi közönségünk mostanra már bőven kiérdemelte ezt, hiszen a rajongóink olyan hűségesen jönnek a koncertjeinkre. Ezúttal elsősorban a látványban szeretnénk újdonsággal szolgálni, ezért teljesen új színpadképpel készülünk.

A Neoton Família Sztárjai mai felállása. Fotó: Baracs János

A Neoton Família Sztárjai mai felállása. Fotó: Baracs János

Ha jól értem, szünet nélkül végigénekelsz majd egy közel háromórás bulit! Túl azon, hogy remek formában vagy, hogy készülsz a fellépésre?

Egyrészt a rutin rengeteget számít ebben az esetben, ugyanakkor nagy térben, népesebb közönség előtt játszani mindig nagyobb terhet jelent. A színpad is méretesebb lesz a szokásosnál, és így többet kell majd mozognom, úgyhogy tudatosan be kell osztanom az energiámat, mert az elején is, a végén is igencsak „menetelős” lesz a program. Egy ilyen nagyszabású bulira folyamatosan kell készülni, egyrészt hangilag, másrészt erőnlétileg is. Rendszeresen tornázom, emellett sokat próbálunk, és folyamatosan koncertezünk, ami szintén edzésben tart.

Édesanyaként igazán „elkényeztetett” helyzetben vagy, hiszen a fiad a zenekar dobosaként immár hetedik éve állandó tagja a csapatnak. Klassz érzés lehet ilyen felállásban bezsebelni a sok tapsot és gyűjteni a közös élményeket!

Hálás vagyok a sorsnak, amiért Dáviddal dolgozhatok. Az, hogy együtt zenélünk, és ő is részese a Neoton-sikernek, az életem nagy ajándéka!

Annak idején mit szóltál ahhoz, hogy a gyerkőc zenésznek állt?

Az igazat megvallva soha nem gondoltam volna, hogy valaha velünk fog zenélni, mégis így hozta az élet… Ezzel együtt amikor felvetődött ez a lehetőség, én voltam a leginkább szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy valóban ő legyen-e az új dobosunk. Az elején leginkább amiatt szorongtam, hogy hogy fogja összeegyeztetni a tanulást a próbákkal és a fellépésekkel, később pedig az érettségije miatt aggódtam. De szerencsére annyira helyesek voltak Dávid gimnáziumi tanárai. Az igazgató úr mindig azzal biztatott: – Éva, örüljön annak, hogy a fia tud dobolni, és legyen büszke arra, hogy a gyerekének van egy komoly szenvedélye. Számomra nagyon megnyugtató volt, hogy a tanári kar ilyen pozitívan állt ehhez a kérdéshez. Arra is emlékszem, az iskolában egyszer véletlenül meghallottam, amint az egyik tanár azt mondta a másiknak: „minden osztályba kellene egy Heatlie Dávid”…  Talán azért is gondolták így, mert a fiamnak nagyon jó természete van, ráadásul remek a humora is.

Ezek szerint nem esett messze az alma a fájától…

Dávid nyolcéves kora óta dobol és bár időközben voltak megtorpanásai, jó látni, hogy ma már neki is a zene a mindene. Nagyon sokféle stílust szeret és hallgat, így mostanában már én is egy kicsit jobban képben vagyok a mai zenéket illetően. Egyébként egy ideje zeneszerzéssel is foglalkozik, és nagyon jó ötletei vannak, gyakran az édesapjával (Bob Heatlie, brit zeneszerző – a szerk.) együtt dolgozzák ki a nótákat. Emellett érdeklik a technikai dolgok is, most éppen egy hangtechnikusi képzésre jár. Büszkén mondhatom, hogy a fiam mára nagyszerű dobossá érett, és ezt nem csak én gondolom így (mosolyog). Annak is örülök, hogy remekül kijön a többiekkel. Annak ellenére, hogy tizenöt évesen került a zenekarba, pillanatok alatt beilleszkedett a csapatba. Mindenki hamar megkedvelte őt, a „fiúk” eleinte nagyon aranyosan atyáskodtak felette, ezzel együtt Dávid soha nem élt vissza a helyzetével. Mindig tudta, hogy hol a helye, és azt is, hogy mibe szabad és mibe nem szabad beleszólnia, attól függetlenül, hogy sok mindenről megvolt és megvan a véleménye.

IMG_0510Túl azon, hogy aktívan koncertezel, immár húsz éve van egy „másodállásod”, ami mára a szívügyed lett. 1995 óta vagy az értelmileg sérült fiatalokat támogató Fényszóró Kulturális Alapítvány elnöke. Annak idején milyen céllal hoztátok létre az alapítványt?

Kezdettől fogva arra törekedtünk, hogy különböző színpadi produkciókon és művészeti ágakon keresztül összehozzuk a fogyatékkal élő és az egészséges embereket. A színpad gyógyító hatású emelvény, a sérültek pedig, hasonlóan ép társaikhoz, életük végéig fejleszthetők. Ennek legjobb módja, ha énekelnek, táncolnak, festenek, hímeznek vagy éppen faragnak, ki miben tehetséges. Hiszem, hogy a zene, a tánc és általában a kultúra borzasztó erős kapocs az épek és a sérültek világa között, és egyfajta hidat képez(het) közöttük. Ezért is igyekszem megragadni minden alkalmat, hogy beszéljek az Alapítványról (mosolyog). Tavaly huszonöt éves lett a Magyar Speciális Olimpia Szövetség, és ez alkalomból Diósjenőn tartották a jubileumi ünnepséget, amelyen mi is részt vettünk. Jólesett, hogy gyerekek és a fiatalok kedves ismerősként üdvözöltek, és úgy érzem, hogy ők teljes mértékben elfogadták azt,  hogy mi vagyunk, és hogy értük dolgozunk.

Visszatérve a főállásodra: a dalaitokat hallgatva egyre büszkébb vagyok arra, hogy annak idején a Neotont választottam kedvenc zenekaromnak. A slágereitek harminc év múltán sem veszítettek a varázsukból, és ebben vélhetően sokan egyetértenek velem. Nem véletlen, hogy a fellépéseitek ma is telt házasak, és a koncertjeiteken több generáció „tombol” együtt. Szerinted miben rejlik a Neoton-dalok töretlen népszerűsége?

Az, hogy évekkel ezelőtt divatba jött a retró, nyilván nekünk is hozott új rajongókat, ezzel együtt én hiszek abban, a Neoton-nóták kortalan modernsége és a dalok hangzásvilága mindig is sok emberhez –  fiatalokhoz és idősebbekhez egyaránt – közel állt. Szerintem ettől (is) időtállóak a dalaink. Másrészt ne felejtsük el, hogy milyen csodálatos szerzők írták ezeket a nótákat. A legendás triónk – Pásztor László, Jakab György, Hatvani Emese – olyan kincs volt a hazai popzenében, amilyenhez hasonlóval kevés együttes büszkélkedhetett.

Anno az 1972-es Ki mit tud?-on a Kócbabák egyik tagjaként ismert meg az ország. Bár azóta eltelt több mint négy évtized, te ma is ugyanolyan hittel és lelkesedéssel énekelsz, mint a kezdet kezdetén. Pedig több millió eladott lemez, megannyi elismerés, hazai és nemzetközi díj után hátra is dőlhetnél székedben, mondván, zenéljenek most már a fiatalok! Ehelyett éppen nagykoncertre készülsz… Kérdezhetném, hogy miért, de azt hiszem, tudom a választ: egy életre választottad ezt a hivatást!

Ez tényleg így van! Nekem ma is a zenéről és a színpadról szól az életem. Fontosnak tartom azt is, hogy énekesként még mindig akad mondanivalóm, sokféle gondolat motoszkál a fejemben, és rengeteg tervem is van. Másrészt a koncerteken megélt siker rendkívüli módon ösztönöz, és megsokszorozza az energiámat. Ugyanakkor a pályám során többek között azt is megtanultam, hogy a sikert több évtized elteltével sem vehetem készpénznek. Soha nem mehetek biztosra: számomra ma is minden koncert új feladat, amit a lehető legjobban kell megoldani. A mai napig minden alkalommal úgy megyek fel színpadra, hogy akkor és ott igenis bizonyítanom kell, ki kell vívnom a jelenlévők elismerését – meg kell dolgoznom a sikerért. Mindig arra törekszem, hogy a maximumot nyújtsam a közönségnek. Talán ennek is köszönhető, hogy a mai napig rengeteg helyre hívnak és visszahívnak bennünket. A közönség szűnni nem akaró szeretete pedig sok erőt és óriási lendületed ad a folytatáshoz.

Szűcs Anikó

Fotó: Baracs János