„Játszani, játszani engedj, ringat a dalteli álom…”

./Kirs Mónika interjúja Csíki Andrással/

A Debreceni Irodalmi Napok és a Magyar Nyelv Napja adta az apropót arra, hogy az egyik debreceni kortárs költőt faggassam irodalomról, kultúráról, műveiről, terveiről.

Neve sokak előtt ismert. Versei jelennek meg a Magyar Napló, a Helikon, a Hitel című folyóiratokban, de jelen van az interneten is az eddigi alkotásai gyűjteményével. (csikiandras.blogspot.hu)

Mit gondolsz a magyar irodalom jelenkori helyzetéről?

„Elég kétségbeejtő. Sajnos sok ember az iskolai irodalomórákkal egy életre le is tudta a kötelező penzumot. Az oktatás hibája is, hogy nem igazán válik fontossá az emberek életében. Az irodalom jelenleg inkább része az ünnepnek, mint a hétköznapoknak.”

Amivel folyton szembesülök, hogy a mai tizenévesek nem szeretnek olvasni. Mit lehetne ez ellen tenni szerinted?

„Igazából olyan nagy a képiség vonzereje, annyira dominál az emberek életében, hogy ezzel az élő szó nehezen tudja felvenni a versenyt. Kiemelném viszont a család szerepét: a meseolvasás a kezdőpont. Ezt megspórolva később már nehéz az irodalom világába terelni a gyerekeket.”

7-8 évesen már értelmes versikéket faragtál. Mennyire segített, terelgetett a családi háttér a rímfaragás felé?

„Abszolút, hiszen nálunk a könyv nem méret vagy szín szerint elrendezett díszítés volt csupán, hanem használtuk is őket. Szüleim és egész családom példája is ezt mutatta.”

Milyen kilátásai vannak manapság egy fiatal költőnek? Nehezebb vagy könnyebb a dolgod, mint az elődeidnek?

„A költő az elődök munkásságát – akikre felnéz,- elsősorban írott anyagból tudja rekonstruálni. Más a szituáció. Például Ady Endre mit csinálna vajon a jelenkorban? Lehet, hogy itt is találna kitörési lehetőséget. De nem biztos, hogy össze lehet, vagy össze kell hasonlítani a korokat, mert az írott szó értéke devalválódott. Ami viszont biztos, hogy most nagyon nehéz, bár én azt gondolom, hogy az igazán tehetséges emberek minden korban találnak kitörési lehetőséget.”

Kit tartasz példaképednek? Ki inspirál az erdélyi költők közül?

„Példaképem rengeteg van. Sok olyan ember akad, akire felnézek, s persze vannak köztük erdélyiek is. Bár Kós Károly nem feltétlenül irodalmár, de „forgatta a tollat”. Példaértékűnek tartom az életét a magam számra. De rengeteg költőt tudnék említeni. Kányádi Sándor-t feltétlenül, s egész hosszan tudnám még sorolni a neveket.”

A gyökereid miatt erdélyi költőnek tartod magad, aki most Debrecenben él, vagy …..

„Ez egy örök dilemma, hogy az irodalmat földrajzilag határoljuk-e be vagy olyan esztétikai közegbe tartozik, amit nem lehet igazán térbe helyezni. Aki erdélyi születésű, sok mindenre tud reflektálni a szülőföldjével kapcsolatosan, de egy alkotássorozat elemzése szempontjából nem feltétlenül tartom fontosnak ezt pontosan meghatározni.”

Mit tartasz az eddigi legnagyobb sikerednek?

„Amikor az irodalmi lapok befogadják az ember verseit, az már magában is elég jó érzés, de a legfelemelőbb a Kolzsvári Helikon-ban megjelent első három versem. Az frenetikus érzés volt.”

Egy jövőbeli nagy célod, amiért érdemes minden nap felkelni KÖLTÉSZET-címszóval?

„Azt gondolom, hogy a költészetért érdemes minden nap felkelni! Önmagában ez számomra olyan, mint a levegővétel. Nem tudnék konkrét célt mondani. „Költő vagyok, mit érdekelne engem a költészet maga”. Ezzel a József Attila sorral illusztrálnám, hogy az irodalomnak van egy intézményesült közege, mely elismer, vagy földbe döngöl alkotókat, de szerintem az irodalom több ennél.  Ugyanakkor vannak játékszabályok, hagyományok, etikai normák, melyeket illendő tiszteletben tartani.”

A saját verseid közül nehezen tudtam kiemelni néhányat, mert mindegyikről lehetne többet és tovább beszélni. De nézzük talán ezt: Találkozás egy parajdi tanárral.  Akár könyvcím is lehetne az alábbi sor: „becsüld a verset, becsüld az iskolát”. Érezhetően mélyen megérintett a találkozás.

„Abszolút. Egy kiránduláson botlottunk egymásba. Csíki Zoltán – aki névrokonom, s talán valami rokoni szál is van köztünk- hihetetlen lelkesedéssel beszélt a parajdi iskolai oktatásról, Árpily fontosságáról. Elhivatottságának köszönhetően biztos vagyok benne, hogy a kezei alól kikerült diákok értően nyúlnak a versekhez.”

Túl sok kereszt: aki Erdélyben jár, maga is szembesül a kihalt falvakkal, az omladozó emlékhelyekkel. Nehéz megérteni, miért hagyják veszni a sok szépséget. Látsz-e valamilyen megoldást ezekre a problémákra?

„Ez a vers kimondottan a Nyárádmentével foglalkozik, erről üzen. Ez a szűkebb szülőhazám, ahol tényleg pusztulást látok és nem csak a környezet pusztul. Megsínylette a vidék, hogy az értelmiségnek el kellett jönnie.„

Nekibúsultunk: szomorú hangulat uralkodik a versben, az elmúlás a visszaemlékezés fájdalma. Érdekes szerkezetet alkottál a narrátor és a visszaemlékező kettősével. Te vagy a narrátor?

„Ez tulajdonképpen egy beszélgetés a nagymamámmal, aki sokat olvasott vagy mesélt nekem a saját életéről, s a családról. Közel érzem magamhoz az ő személyiségét. Ez egy dialógus a sors elfogadásáról, a munkában való hitről, a család és a nemzet fontosságáról.”

A vers alapján pici, félhomályos szobát, pattogó tüzet képzelek el, benne a fejkendős nagymamával…..

„A készülő kötetben ezen vers végén ott lesz a fényképe, mert kellett, hogy ott legyen. Ez tipikusan az a művem, amit meg kellett írnom. Régóta érlelődött már bennem, s aztán egy lendülettel vetettem papírra.”

Mesélj még a kötetről!

„A hamarosan kiadásra kerülő kötet címét már évekkel ezelőtt eldöntöttem: Aposztróf. Hiányjel, mely arra utal, hogy az ember a hiányai által sokszor jobban körbeírható, mint azokkal a dolgokkal amik vannak, és itt nem csak a tárgyakra gondolok! Érdekes dolgokat találtam ki hozzá, illusztrációk, forma, betűtípusok szempontjából. Jelenleg már Balázs Tibor keze alatt van, aki a Littera Nova Kiadó vezetője. Remélem, tavasszal megjelenik.”

Késő este –a gép előtt- már nem az irodalomról, hanem a korrektúra „kegyetlenségéről” gondolkodom. A Kultúrporjekt részére készített interjú eredetileg olyan hosszúra sikerült, hogy el se fért volna egy oldalon. Értékes gondolatokat hallottam ma Csíki Andrástól. Kedves olvasók, kedves kultúrprojektesek! Ne veszítsük szem elől ezt a tehetséges fiatal költőt, mert van még mondanivalója számunkra!

Kirs Mónika