Dallas – a legenda visszatért?

/Gera Márton gondolatai a népszerű sorozatról/

Valószínűleg senkinek sem kell bemutatnom az eredeti Dallast, amely 1990-97 között futott a közszolgálati televízió képernyőjén. A sorozat hatalmas nézettséggel ment (azt azonban illik megjegyezni, hogy akkoriban csak kettő tévécsatorna volt, és a hazai közönség  nagy részének fogalma sem volt arról, milyenek is az amerikai sorozatok). A magyarok többsége izgatottan várta a péntek estét, és nézte Bobby és Jockey küzdelmeit. Hiszen a Dallas megmutatta a nagybetűs Amerikát: gyönyörű nőket, csodálatos autókat és az olajat. Az államokban 1978 és 1991 között vetített sorozat hatalmas népszerűsége miatt, annak befejezte után sokan várták a folytatást, azonban az csak 2012-ben érkezett el.

Az amerikai TNT csatorna rendelte meg az első évadot, amely 10 epizódot foglal magába. Midőn ezen sorokat olvassák, Magyarországon az RTL Klub már leadta az évadzáró epizódot. Koromból adódóan nem láttam egy részt sem a Dallasból, az utóbbi évek folyamán néha belefutottam egy-egy ismétlésbe valamelyik csatornán, de ezek nem bővítették ismereteimet a sorozatról. Bevallom őszintén ,nem is nagyon vártam az új Dallast, csak kíváncsiságból ültem le, érdekelt, mi is volt az, amely a fél országot odaszögezte a képernyők elé anno. Mint említettem, a Dallas folytatás, melynek középpontjában már nem Bobby-Jockey “háborúja” áll, hanem fiaiké Chriptopheré és Johnnyé. Ebből következik, hogy a régi szereplők mellett megjelennek újak is a színen, nevezhetjük ezt egyfajta vérfrissítésnek. Ezek után már kérdezhetik, tulajdonképpen milyen is lett a Dallas: rendkívül ambivalensek vele kapcsolatban az érzéseim, így az első szezon után.

A Dallas úgy kezdődik, hogy megtudjuk Bobby halálos beteg, és célja az, hogy véget vessen a viszálynak a családjában, természetesen ehhez Jockeynak, és a fiaiknak is lesz egy-két szavuk. Úgy gondolom a történetről nem is kell többet mondanom, már ebből is érezhetik, hogy mi várható itt: olaj, ármány és szerelem… és még több olaj. A történet izgalmas, magával ragadó. Minden részben van néhány fordulat, ami után csak tátjuk a szánkat. Ilyenek kellenek minden sorozatba, és szerencsére a készítők nem estek át a ló túlsó oldalára, ezek a fordulatok a józan ész határán belül mozognak.

A szereplők játéka borzalmas. Ezt így mindenféle helyesbítés nélkül mondom. Olyan, mintha egy amatőr színjátszó társulat előadását néznénk .A legnagyobb probléma azonban a régi szereplőkkel van, azokkal, akik már 14 évadot “lenyomtak” együtt. Bobby (Patrick Duffy) fejet csóvál, szemet húzgál, és lefelé néz: játéka ennyiben ki is merül. Az egykori Dallas nézők bevallhatják, hogy nem a színészi képességei miatt szerették Bobbyt.

Nincs jobb helyzetben a feleségét alakító Brenda Strong, aki csak vigasztal, vigasztal és vigasztal valakit 10 részen keresztül.

Már nem lehet komolyan venni a Jockeyt alakító Larry Hagmant és olyan, mintha ő maga sem venné komolyan a szerepét.  Sokan kritizálták, hogy nem megfelelő szinkronhangot választották számára. Szerintem semmi gond nincs Reviczky Gáborral, amit ki lehetett, azt kihozta ebből a karakterből.

Az ő játékuk mellett igazán örvendetes a két Ewing fiút játszó színész, Josh Henderson (John Ross Ewing) és Jesse Metcalfe (Christopher Ewing) alakítása, ők sem tökéletesek, és bár esetükben sem beszélhetünk jellemfejlődésről, de látszik, hogy ráéreztek a szerepükre az évad során, és nem akarják, hogy a színészi játékok miatt ez a sorozat a brazil szappanoperák szintjére süllyedjen. Mert nem odavaló.

Ezen negatívumokat után jöhetne a kérdés, hogy miért is nem volt elég a Dallasból egy rész után. A válasz az lenne, hogy fogalmam sincs, valami minden szerda este odahúzott a tévé elé, és nem engedett egy óráig. Ez valószínűsíthetően a fordulatos történet volt, aminek hatására még a szörnyű érzéseimet is félretettem a legtöbb szereplővel kapcsolatban. Nem rossz sorozat a Dallas, de racionálisan gondolkodva, tudom hogy a szereplők nem fognak változni a második évadra. Hiszen milyen is lenne a Dallas Patrick Duffy vagy Larry Hagman nélkül? Valószínűleg színvonalakkal jobb, de ez senkit sem érdekel. És azt is tudom, hogy a színészek képességei sem fognak változni fél év alatt, ezért majd erősen meggondolom, belekezdek-e a második évadba. Önöknek pedig azt ajánlom, hogy tegyenek egy próbát a Dallassal, hátha felidéz néhány régi, szép emléket, vagy majd mondhatják, hogy ma már semmi sem a régi. Csak Bobby.

Gera Márton