Beállítás-ellenbeállítás

_MG_1719/Ténai Petra interjúja Damokos Attilával/

A művészetek helyzetének aktuális állása Magyarországon nehézkesebb, mint valaha. Két pozíció ugyanabból a beállításból, de ellenkező irányból mutatva. Kameránk egyik oldalán az állam, másik oldalán az állami támogatottság hiányában szűkölködő művészeti ágak. Pedig kétségkívül érdemesek rá. A Színház és Filmművészeti egyetem hallgatójával beszélgetek. Reményeim szerint az interjú végén önök is azt az álláspontot fogják képviselni, hogy a művészetet támogatni kell. A régóta a pályán mozgókat és a fiatal pályakezdőket egyaránt. Ismerjék meg Damokos Attilát, a tanulási folyamatában járó fiatal pályakezdőt és azt a lenyűgöző kisfilmet, ami az alkotók csapatának bizonyítéka az érdemességre.

Mesélj kicsit magadról! Hogyan jutottál erre az útra, amin most jársz?

Gimnáziumban volt egy fotó-videó szakkör, és erre a szakkörre egy osztálytársammal videókat készítettünk. Aztán elkezdtem fotózni, és csináltam egy fotósorozatot az OKTV-re, ami nagy örömömre különdíjas lett.  Ez kedvet csinált ahhoz, hogy képekkel, filmezéssel foglalkozzak. Először operatőr szerettem volna lenni, de akkor sajnos nem indult ez a szak az egyetemen, következő alkalommal pedig az utolsó rostán sajnos kiestem. Aztán beadtam a jelentkezésem a televíziós műsorkészítő szakra, és ez szerencsére sikerült.

Nyilván tudod azt, hogy a művészeti ágaktól sok pénzt megvonnak, megvontak. Hogyan élitek meg ezt? Érződik ennek a hatása?

A hangulaton mindenképpen érezzük, merthogy lázadó szellemű liberális gyerekekkel megtelt intézmény a miénk. Senkinek sem tetszik ez a helyzet ami kialakult, és gyakran szó is van erről. Például létezik egy szénszünet, ami azért van, mert az iskola sajnos nem tudja fizetni a fűtést. A jövő szempontjából pedig azt eredményezi, hogy nem tudjuk mit hozhat a holnap.

Ennek ellenére számodra érdemes ezzel foglalkozni?

A nagy számok törvénye alapján, azért aki igazán akarja, kap munkát, vagy lehetőséget. Igazán akarni kell, és akkor érdemes.

Az én olvasatomban erről árulkodnak a kisfilmjeid/kisfilmjeitek is. Példának okáért a zseniális Homunculus. Az az érdekes ebben a filmben, hogy ha először megnézzük, furcsa mód nem az jut elsőként az ember eszébe amilyen apropóból készült. Mi is volt ez? Mesélj nekünk a filmről kicsit!

Ez az egész úgy indult, hogy Nagy Marcell barátommal csinálunk filmeket már egy ideje, és ő ismeri a Nanushka nevű divattervező lányt akitől kaptunk ruhákat. Marcell mondta hogy csinálnunk kellene egy divatfilmet, mert ez izgalmas kihívás. Volt két színészünk, voltak remek ruháink, és egy jó ötletünk. Gyorsan kellett csinálni a filmet, mert határidő volt. A film a Nemzetközi Fashion Videó Fesztiválra készült, ahol olyan emberek láthatták, akik számunkra példaképnek tekinthetőek. A kiírás ez volt: alkímia és divatfilm. Elkezdtünk gondolkozni azon, hogy mi is az az alkímia, és hogy mi is érdekel bennünket az alkímián belül. Megtaláltuk azt, hogy az alkímiának három ága van: az egyik ágon azok a tudósok akik létrehozták az élet elixírjét, a másik a fiatalság titka, a bölcsek köve, a harmadik pedig akik embert akartak létrehozni. És így ami létrejött az a Homunculus nevű ember, vagy valami emberszerű lény akinek nincsen lelke. Merthogy lelket nem tud teremteni az ember.

_MG_1659Kik ennek a filmnek a szereplői, és mi alapján választottátok őket?

Az egyik főszereplőnk Derzsi János,a másik pedig egy Linda nevű lány akit egy modellügynökség honlapján találtunk. Felhívtam Derzsi Jánost, ez életem egyik legnagyobb élménye. „Jó napot kívánok Damokos Attila vagyok a Színház és Filmművészeti egyetemről, és szeretnénk egy kisfilmet csinálni csütörtökön. Önt szeretnénk felkérni főszereplőnek. Lehetséges ez?” Ő erre azt mondta: “Hmm… végül is lehet róla szó. Mikor jöttök értem?” Nagyon kedves volt, és nagyon alázatos. Hálásak vagyunk neki. Linda szerepkörében pedig nagyon fontos volt, hogy fekete bőrű  nőt találjunk a kontraszt miatt. Az ősz hajú Derzsi János és egy fekete bőrű hölgy.

A film különdíjas lett! Gratulálok hozzá!

Köszönjük. Nagy öröm volt számunkra!

Van valami koncepció, ami benneteket képvisel és ami alapján készítitek a kisfilmeket ?

Van egy filmes csapatunk. A nevünk LLDD. A csapatban öten vagyunk, és itt megrendelésre dolgozunk. Azt szeretnénk, hogy ha egy reklámfilm-gyártó cég alakulna ebből az évek során. A külön projektek pedig általában látvány-centrikusak. Fontos, hogy egyszerű de ütős legyen!

Attila mesél még nekem jövőbeli tervekről, de én ezt meghagyom titoknak. Azért annyit elárulhatok, érdemes lesz utánanézni! Most pedig következzen a bizonyíték. Remélem már önök is eléggé felcsigázódtak. Én már alig várom. Csapó!

Ténai Petra