A Diótörő Szegeden

/Molnár Noémi írása a Szegedi Kortárs Balett előadásáról /

Zsibongó gyermektömeg, kíváncsiság és izgalom ég az apróságok szemében. Aztán felcsendül az összetéveszthetetlen muzsika, és a közönség lélegzetvisszafojtva mered a kecses balett-táncosokra – hódít a Diótörő a Szegedi Nemzeti Színházban.

A méltán híres és káprázatos balett 1892-ben került bemutatásra Szentpéterváron. E.T.A. Hoffmann meséjére Csajkovszkij komponált dallamot, első koreográfiáját pedig Marius Petipa alkotta meg.

.

.

A Szegedi Kortárs Balett elrugaszkodott az eredeti előadástól, megcélozva ezzel a gyermekközönséget. A koreográfia, a díszletek, és a mosolygós táncosok elegyének hála a kicsik tátott szájjal ülték végig a bő egyórás előadást, néha felkiáltva: Nézd, milyen szépen táncol az a lány!

.

A táncjáték valóban csodálatos volt. A gyermekek karácsonyi hangulatba és ámulatba estek, a felnőttek pedig lélekben visszarepültek meseországba, és őszinte izgalommal kísérték végig Marika és a diótörő bábuból lett ifjú kalandjait.

.

A történet karácsony estéjén játszódik, amikor Marika és családja ajándékozásba kezd. A fa alatt sorakoznak a szebbnél szebb dobozok, játékokkal megtöltve, majd feltűnik a színen Drosselmeyer nagybácsi, aki a diótörő bábut adja a kislánynak. Marika éjjel visszaszökik újdonsült játékához, hogy vele alhasson. Ekkor azonban feltárul az álomvilág, és kezdetét veszi a kalandok sora: megelevenednek a játékok, táncra perdülnek; felbukkan Egérkirálynő, Tortavár ura; hópihék és édességek táncolnak.

.

A látvány és a koreográfia szó szerint mesés, a balett-táncosok pedig kivétel nélkül bámulatosak, könnyeden, mégis tökéletesen mozognak. Közben kommunikálnak a közönség soraiban ülő gyermekekkel, labdákat és cukorkákat dobálnak nekik. A siker természetesen nem marad el: vastapssal búcsúzik a publikum.

A Diótörő igazi élmény volt: visszacsöppentem kislánykoromba, újra éreztem azt az izgatottságot, melyet a karácsonyi ajándékok várakozása okozott. Igazi ünnepi hangulatba kerültem, talán táncra is perdültem volna. Juronics Tamás (a névre kattintva olvasható a vele készült korábbi interjúnk) ismét letette a névjegyét, mesés táncjátékot koreografált – és nem csupán alkotóként vett részt a darabban. A hóbortos Drosselmeyer bácsit ő formálta meg a színpadon, s repített bennünket az álmok csodálatos világába…

Fontos megemlíteni, hogy a Diótörő jótékonysági akcióra is hívja a nézőket. A gyermekek elvihetik megunt vagy feleslegessé vált játékaikat, melyeket a színház karácsonyi ajándékként adományoz rászoruló családok gyermekeinek.

Az előadás tehát varázslatos, a cél pedig nemes. Mindenkinek ajánlom figyelmébe a Diótörőt – mert megéri ellátogatni egy kicsit álomországba…

Molnár Noémi

Fotók: Szegedi Kortárs Balett / Dusha Béla