„Akik élnek, azok délnek mennek…”

edüü/Jasik Barbara írása a jubileumi Erkel Diákünnepekről/

Mondta Lovasi (az András), majd ennek köszönhetően május végére a déli Viharsarok egyik legkeletibb szeglete megtelt életteli, alkotásra teremtett diákok seregével. Bár annyira nem is biztos, hogy ez az egész a Kispálnak köszönhető. A 25. jubileumi EDÜ ugyanis kevesek által várt, azonban jelentős tömeg remélte érdeklődést vont maga után. Az ország minden részéről érkezett jelentkezők százai árasztották el a békés megyei Gyula város utcáit, iskoláit, kulturális helyszíneit, s ennél is nagyobb lélekszámot tudhat magáénak a szervezők, segítők és támogatók csoportja.

Iskolák képviselőinek tucatjai és diákok százai érkeztek május 30-án, csütörtökön Gyulára abból a célból, hogy végre a többség számára idegen terepen mutassák meg velük született, s az évek és a körülmények hatására majdhogynem tökéletesre finomított „képességeiket”. A hangulat már az utcára kilépve is magával ragad, a fiatalok száma három napra megsokszorozódik a városban, az ablakokból élő zene hangja szűrődik ki, az épületeken színkavalkád, plakátok és transzparensek. Minden arc külön egyéniség, s azt, hogy itt szinte mindenkinek köze van egymáshoz, karszalag jelzi. Bárkivel szóba elegyedek, valami újat kapok, mindenki idegen és senki sem az, és ami a legfontosabb, mindenki tettre kész.

425175_622131727812138_433622101_n„Nekem az idei EDÜ az első, amin részt vettem. Bevallom, nem tudtam minden programot személyesen is figyelemmel kísérni, ugyanis lehetőségünk volt sok tehetséges fiatallal ismerkedni, ez töltötte ki szabadidőnk egy részét. Azonban azok a programok, amelyeken ott lehettem, tökéletesek voltak! A társaság remek volt, a résztvevők nagyon közvetlenül viselkedtek egymással. A szervezők munkája is kitűnő, látható volt, hogy rengeteg munka tudható az EDÜ szervezése mögött. A versenyek alatt a dolgozók segítőkészek voltak, így gyorsan haladtunk például a homokrajzos produkciónál. Összesítve: zseniális volt az egész, örömmel maradtam volna még!”  – nyilatkozta Karkus Tamás, a sarkadi Ady-Bay középiskola tanulója, aki „látvány- és varieté” (homokrajz készítése), emellett „szólóhangszer, kamarazene” (harmonika) kategóriában is különdíjat nyert el.

Május utolsó és június első hétvégéjének elegyén tehát dél-békés egyik legmozgalmasabb városává avanzsálódott Gyula. Helyt adott „vándorszínészeknek”, zenészeknek, fotósoknak, táncosoknak, tollal és homokszemekkel rajzolóknak.  A versenyzők jól bírták a tempót, napközben a színpadon, estére a színpad előtt fektették minden energiájukat a megfelelő hangulat megteremtésébe.  Pénteken az Esti Kornél, szombaton a Paddy and the Rats és a Supernem zenekar adagolt nem kis izomlázat a vendégek végtagjaiba, de mivel köztudott már, hogy a jó katona vérben is harcol, a kiváló versenyzők legkiválóbbjai 48 fárasztó óra után még könnyű szerrel porondra léptek műsorszámaikkal a vasárnap délelőtt lezajlott EDÜ-gálán.

969558_622134814478496_1630084534_nAz ötvenéves hagyománnyá vált fáklyás felvonulás, a koncertek és az ismeretszerzések mellett talán ez a vasárnap délelőtti ceremónia volt talán a kulturális fesztivál legünnepélyesebb és „legtöményebb” része – persze a szó legpozitívabb értelmében. Egymást követve kerültek reflektorfénybe minden kategória legeredményesebben szereplő és legegyedibb ifjú művészei. Három órányi kemény „kultúrsokk”.  A műsor legszebb pillanata azonban mégiscsak az volt, amikor a szervezők és segítők sorakoztak fel a színen zárásképp, a termet az elégedettség, s a meg nem elégedés járta át. Elégedett az ember, mert (újra)alkotott és meg nem elégedett, mert folytatni akarja. 2 év múlva tehát ugyanezen a helyszínen, több emberrel, kevesebb nehézséggel EDÜ LESZ!

Jasik Barbara