Fedél nélkül

/Gera Márton írása az Éjjeli menedékhely című darabról a kaposvári Csiky Gergely Színház előadásában/

Az vitathatatlan, hogy Gorkij műve az orosz irodalom egyik legfontosabb alkotása. Témája rétegzett, mondanivalója örök, és a történetizgalmas. Az 1902-ben született Éjjeli Menedékhely című drámát a kaposvári Csiky Gergely Színház októberben mutatta a nagyközönség számára.  A darabot a Kossuth-díjas Valló Péter állította színpadra, nevéből adódóan érthető, hogy miért is számoltam a napokat az előadásig. Állítom: nem hiába.

.

A darab, ahogy a címe is mondja, egy menedékhelyen játszódik, itt gyülemlettek fel a társadalomból lecsúszott emberek, van köztük tatár, színész, báró. Azonban, ez itt másodlagos, ugyanolyannak tekintenek, hiába vagy te a Dalai láma. Ebbe a környezetbe, helyzetbe érkezik Luka, ahogy magát aposztrofálja „jövő- menő ember”. A darab az ő életükbe enged betekintést.

.

Hogy milyen ez az élet? Hűen tükrözi a züllött, felborult társadalmat. A lakók isznak, kártyáznak, lopnak, és ha még nem említettem volna, isznak. Velük ellentétben milyen Luka? Csupa erkölcs, csupa bölcs gondolat. Látja, hogy kinek, hogyan kell a segítségére sietni, de segíteni akar egyáltalán, vagy nincs semmiféle célja? Kell-e ezeknek az embereknek segítség, van- e értelme annak, hogy reményekkel áltatjuk őket, áltatás ez? Sok-sok kérdés, a három órás darab pedig még többet vett fel. Egy azonban biztos, Luka személyisége csodálatos,és egyben zavarba ejtő. Már- már azt képzeli az ember, hogy nem földi lény ő. Hiszen még személyigazolványa sincs.

Gorkij realizmusa egyrészt lenyűgöző, másrészt pedig elszomorító. Amilyen volt egy évszázaddal ezelőtt, kis túlzással olyan ma is ez a társadalmi probléma. Az itt élő emberek külsőségei mögött van egy érző lélek, amely nagyon mélyen szabadulni akar erről a helyről. Okolhatják egymást, hogy ezek ilyenek, olyanok, azonban hibásak maguk is. Van- e esély a túlélésre, lelkileg, na meg testileg?  A két felvonás alatt kialakul egyfajta gondoskodó szemlélet bennünk a lecsúszottak iránt. A későbbi sorsuk, meg nyitott könyv, de lehet jobb is így.

Valló Péter rendezésében nehezen találni hibát. A darab végig fenntartja az érdeklődést, azt kell, hogy mondjam ritka az olyan előadás, amely ennyire élvezhető. Ami fontos, azt kiemeli, így történik az, hogy a darab nagy részében csak amolyan “háttérzajként” folynak a lecsúszottak beszélgetései. Előtérbe helyezi Luka és a polgárok kapcsolatát,és ezáltal lesz igazán nagyszerű az Éjjeli menedékhely. A darab során a színészek szépen építik föl a karakterüket, ki így, ki úgy. A jellemfejlődés néhányuknál érzékletesebben mutatkozik meg, látjuk, amint nyitottabbak lesznek az újra, és megpróbálnak egymással komolyabban beszélgetni. Kovács Zsolt (Luka) katartikus játéka teszi ezt a drámát igazán feledhetetlenné. Minden mozdulata a profizmusról árulkodik,otthona a színpad: látni kell. Mély nyomot hagyott még bennem az előadás kapcsán két színész bravúrozása. Sarkadi Kiss János illuminált figurát alakít, azonban mondanivalója nem veszik el a darab során. Itt van még Grisnik Petra félőrült, szerelembe esni akaró, de közben utcalánynak öltöző Násztyája, aki egyszerre frenetikusan mulatságos, de magvas gondolatai fejünkbe vésődnek. Úgy érzem gyakran elsikkad, de jelen esetben igenis nagyon fontos a kiváló zene, amely erősíti a drámai hatást, ezen dallamok alatt pár másodpercig elmélkedhetünk az addig látottakról. A díszletért a dicséret szintén Vallót illeti meg, a túláradó piros színvilággal operáló berendezés, enyhe utálás egy korszakra, emellett pedig a koszt,a bűzt, a mocskot „hirdeti”.

A darab után a Fő utcán sétálok,és gondolkodom a látottakról,elkönyvelem,hogy ami a Rátóti Zoltán vezette színháznak a célja ebben az évadban, az teljesült e darab esetében: az Éjjeli menedékhely hatott. Márpedig ez a lényeg,ha a színház alapvető feladatát nézzük. A mostanság sokat kritizált Csiky, pedig kezd újjáéledni, új értelmet ad színpadra állított darabjainak, ezáltal a fiatalok számára is érthetővé teszi azokat. Az egykoron Zsámbéki Gábor és Babarczy László vezette színházról én is csak a családi legendáriumból hallottam. A 70-80-as években itt Kaposváron volt a nagybetűs színház, a színház amely szembement a propagandisztikus kultúrával, mert nem volt hajlandó arra, hogy mondanivaló, tartalom nélküli színházat csináljon. A színházak helyzete változik, ebben a folyamatosan pörgő világban kell helytállniuk, és ezen belül a legfontosabb, hogy megszerettessék a teátrumokat a jövő generációjával. Ma ez a feladat, és ebben a Csiky egy vezető szerepet kaphat, többek között az ilyen daraboknak köszönhetően. Azt mondom, menjenek le Kaposvárra, és nézzék meg a darabot. HATni fog, az biztos.

Gera Márton

További információk: http://www.csiky.hu

A cikkben felhasznált fotók a Csiky Gergely Színház tulajdonát képezik.