Éjszakai cirkusz

/Szamos Blanka könyvajánlója/

A cirkusz éjjel érkezik. Ezzel a mondattal kezdődik az a könyv, ami emlékeztet arra, miért is szeretem jobban a könyveket a filmeknél. Magyarul nem olyan rég jelent meg Erin Morgenstern új könyve, az Éjszakai cirkusz.

.

A Le Cirque des Rêves éjszakánként nyitja meg kapuit, a fekete, a szürke és a fehér színek uralkodnak ebben a világban. Amerre járunk, mindenfelé találkozhatunk különleges emberekkel, akrobatákkal, kígyónőkkel, ebben még nem is lenne semmi átlagon felüli, leszámítva az éjszakai hangulatot. Viszont egy olyan cirkuszról van szó, ami egyik pillanatról a másikra tűnik fel a Föld különböző nagyvárosaiban. Ez még ma is szokatlan lenne, nem hogy az 1900-as évek elején.

A történet fő szála azonban nem más, mint egy párbaj. Két nagy mágus tanítványa méri össze erejét, akik a cirkuszban nem használnak trükköket. Nem kell tettetniük semmit, hiszen a mágia bennük van. Ezt tanulták és erre készültek egész életükben. Még akkor is, amikor nem is tudták egymásról, hogy ki kicsoda. Hiszen ki gondolna arra, hogy a cirkusz illuzionistája, Celia, illetve a cirkusz vezetőjének asszisztense, Marco ekkora hatalommal bír.

A két mester számításába hiba csúszik. A fiatalok felnőnek, és annyira pontosan kiegészítik egymást, hogy ez a fajta szerelem, az a kategória, amire mélyen legbelül a legtöbb ember vágyhat. Erős, szenvedélyes, magával ragadó és egy életre szól. Ráadásul tiltott. A párbaj szerződése viszont kötelez, a szabályokat senki sem ismeri pontosan, csak két dolgot tudnak: a helyszíne a cirkusz és akkor van vége, ha egyikük meghal.

A könyvre nincs más kifejezésem, mint az, hogy hihetetlen módon hihető. Egy fejezetben olvashattam egy adott szereplő életéről, érzéseiről és szerepéről a cirkuszban, a következőben egy másik személynél láttam ugyanezt. Hiába ugráltam térben és időben, mégis minden mindennel és mindenkivel összefügg. Ettől varázsolt el. Minden egyes betű közelebb vitt a végkifejlethez, izgalommal vártam a következő cselekvéssorozatokat, és amikor egy kicsit be kell csukni, hogy visszajöjjek a valóságba, alig vártam, hogy újra a lapok rabja lehessek, dátumok és cirkuszi sátrak között ugrálva a hamis történelemben.

Amikor a könyv végére értem, arra tudtam csak gondolni, hogy mennyire jó lenne, ha egyszer tényleg megláthatnám valahol éjszaka a nagy fekete-fehér csíkos sátrakat. A vicces pedig az, hogy elhiszem, hogy ez tényleg valaha megtörténhet. Az olvasás élménye olyan volt, mintha a szavak kiemelkedtek volna a könyvből, megformázva a leírásokat és a szereplőket. Magam előtt láttam az egészet, és ezt nagyon régóta nem kaptam meg ilyen mértékben egy könyvtől. Lehet azért, mert mindent filmre vittek, és elhittem, hogy az jobb, mint a saját fantáziám. Örök rejtély. Az viszont biztos, hogy ha valaki beleveti magát ebbe a fekete szegélyű könyvbe, a történet egységesen fog megjelenni mindenki előtt és álmodozni fog arról, hogy ő is egy lehessen a könyvben szereplő rêveur társadalomból, vagy akár magából a cirkuszból.

Szamos Blanka