Fehér éjszaka

/Szamos Blanka filmajánlója/

Frédéric Jardin forgatókönyvíró egy újabb remekművel állt elő: Nuit blanche. Korábbi alkotásai, mint az À boire, Cravate club, The Sister Brothers vagy a La folie douce megadták a mércéjét új filmjének. A főszerepet a német születésű Tomer Sisley alakítja (a 2008-as Largo Winch, Az örökösből ismerhetjük leginkább). A filmet a 2012-es Francia Filmtavaszon mutatták be itthon. Egy kicsit felébreszt bennünket az amerikai akciófilmekből és 100 percre átvezet minket Európa sötétebb oldalára.

A történet azért ijesztő, mert életszerű. Egy rendőr, aki kettős életet él, a drog alvilági játékaiban is erős szerepet tölt be dealerként. A film első 10 percében meg is kapjuk az alaptörténetet, két partner ellop egy jó adag kokaint. Természetesen kokainra mindig van vevő, nem beszélve arról, hogy az embernek szinte mindig van pénzügyi tartozása.

Ha nem fizetsz, a drog világában az visszaüt. Ebben az esetben főszereplőnk (Vincent) egyetlen gyermekét elrabolták és cserébe a kokaint kell elvinnie az üzletfeleknek. Az, hogy a fia anyjával rossz a helyzet és folyton hívogatja telefonon, vagy a szemére hányja, hogy milyen rossz apa és rendőr, csak hab a tortán.

Egy szórakozóhelyre kell mennie, ahol a háttérben megpillanthatjuk, milyen világ is van egyébként a valóságban a mai fiatalok életében, a drogot ügyesen elrejti a tárgyalás előtt a férfi mosdóban, hogy először tisztában legyen a feltételekkel. Itt a csavar. Mi történik akkor, ha tudják, hogy a rendőr egyben dealer és csak erre az alkalomra vártak, hogy elkapják? Első lépésként nyilván el kell tűntetni a táskányi kokaint és újra eldugni, ezúttal Vincent elől. Innentől kezdve a néző kapkodhatja a fejét. A szórakozóhely fényei keveredve a hajszával és a rohanással, amikor minden filmbeli perc és a valóságban minden másodperc – amíg persze nem lankad a figyelmünk – számít.

A kokaint ki kell cserélni, különben Vincent nem látja többet a fiát (erre jó a konyhai liszt), a táskákat ki kell cserélni, a felettébb érzéketlen drogkereskedők és drogfelhasználók közepette meg kell ejteni a tárgyalást és vissza kell kapni a gyereket. Egyszerű terv. Az utolsó pillanatban kiderül a turpisság és mindenki Vincentet akarja elkapni élve, hogy utána megverjék, megkínozzák, megöljék, és még sorolhatnám. Csak senki sem tudja, hogy ki kivel van, ki keres kit és miért.

Azzal viszont számolni kell, hogy a szülői szeretet erősebb, mint gondolnánk. Ez az ember mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy megmentse egyetlen csemetéjét. Egy igazi szuperhős, aki az utolsó csepp leheletéig harcolni és verekedni fog, viszont ez mégsem teszi nyálassá a filmet. Ellenkezőleg. A cselekmény indító szála szinte mellékszállá válik.

Mindenképpen egy 10/10 pontos filmről van szó, remek alakításokkal, hangulathoz illő zenei aláfestéssel és fergeteges történettel. Az első pillanattól kezdve figyelni kell, mert öt perc kihagyás után már nem lehet követni, annyira gyorsan zajlanak az események. Arra pedig különösen figyelni kell, hogy semmi és senki sem az, aminek látszik.

Szamos Blanka

A filmért köszönet az Anjou Lafayette-nek!