kc1b0008

Fehér Gábor: „A kreatív ember fejlődésének egyetlen gátja önmaga”

Bátran ki merem jelenteni, hogy Fehér Gábor országunk egyik legtehetségesebb férfi énekese, zenésze. Amellett, hogy elképesztő hallással rendelkezik, személyisége is rendkívül inspiráló. A hajdani Cotton Club Singers oszlopos tagjával beszélgettem, azonban a múlt abajgatása helyett én sokkal inkább Gábor gondolataira, illetve aktuális zenei tevékenységeire voltam kíváncsi.

 Rögtön egy mélyebb, filozofikusabb kérdéssel kezdeném. Egy televíziós műsorban azt mondtad nem is olyan régen, hogy „az emberek külső lehetőségei változnak, de a belső lehetőségeik ugyanazok”. Kifejtenéd ezt a gondolatot?

 A külső lehetőségeink változnak, hiszen öregszünk. A belső lehetőségek a vágyaink, a céljaink. Onnantól kezdve, hogy ezek megjelennek az életben, megvannak, és a külső lehetőségekhez képest ezek nem változnak. Legalábbis annyit nem, mint a külsők.

 facebookSzintén te mondtad, hogy „a kreatív ember lehetőségeinek csak önmaga a gátja”. Ezt a konklúziót személyes tapasztalások útján vontad le, vagy alaposan körülnéztél a világban és ezt vélted felfedezni?

 Szimplán ezt gondolom. Nyilván a saját életünkből tudunk a legtöbbet tapasztalni. Meg lehet próbálkozni mások életének fejtegetésével, de az kívülről nagyon nehéz. Viszont a sajátunkat meg tudjuk, amennyiben tisztában vagyunk a külső és a belső lehetőségeinkkel. A kreatív ember fejlődésének egyetlen gátja saját maga: ha lusta, ha nem teljesít, ha nem vág bele valami újba, vagy ha nem lépi meg azt a fejlődési szintet, amire egyébként képes lenne.

 2009-ben megalapítottad a Singer Street nevű acappella formációt, melynek tagjai rajtad kívül nővéred, Fehér Adrienn, továbbá Bartus Patrícia és Czutor Ignác. Honnan jött a formáció neve?

 Nem tudom. Komolyan. Egyszer csak úgy lett. Csak később derült ki számunkra, hogy van egy ilyen utca Londonban.

 Aki hallott/látott titeket élőben az tudja, hogy valami elképesztő összhang van négyőtök között. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy te miben látod ennek a harmóniának a titkát.

 Hm… ez egy nagyon nehéz kérdés. Nem akarok olyan kliséket mondani, hogy a szeretet vagy hasonlók. Egész egyszerűen az az igazság, hogy nem tudom megmondani… Azt tudom, hogy valami van, és hogy ez a valami működik. Nehéz megfejteni, honnan ez a harmónia. De talán nem is megfejteni kell, hanem egyszerűen csak használni, és persze végtelenül hálásnak lenni érte.

 Kim Nazarian, a Grammy-díjas New York Voices egyik énekese is nyilván látott bennetek valami pluszt, hiszen idén október 1-jén – a zene világnapján – egy színpadon léphettetek fel vele Fertődön. Érhet egy énekest ennél nagyobb megtiszteltetés?

 Eleve az megtiszteltetés, hogy eljött, hogy igent mondott. Az én olvasatomban – persze számtalan remek formáció létezik – de úgy vélem, hogy a vokális jazz terén messze a New York Voices a legjobb quartet az egész világon. És ami fantasztikus, hogy nem egy sztárral, nem egy világhírű tehetséggel, nem egy New York Voices taggal találkoztam, hanem egy emberrel, aki már a reptéren a nyakamba borult, és akivel aztán végignevettük az egész utat. Mikor a színpadon álltunk, elrepített bennünket olyan messzire, amennyire csak lehet. Fantasztikus élmény volt! Az biztos, hogy hatalmas adag plusz energiát hozott az életembe.

 2011-ben a Grazban megrendezett Vocal Total Competition győztesei lettetek jazz kategóriában. 2012-ben egy taiwani acappella világverseny (TCMC Competition) első helyezettjei lettetek két különböző kategóriában (jazz, performance). Az ember azt hinné, hogy ilyen komoly szakmai sikerek után meghajol előtte az egész magyar média, mégis, egy szűk rétegen kívül alig tudnak erről az emberek…

 Ez több dolognak tudható be. Egyrészt a média ma egész másról szól, mint egy rétegzenét képviselő együttes sikereinek firtatása. Ezzel párhuzamosan természetesen megkerestük azokat a médiumokat, melyek szívesen foglalkoznak az együttesünk tevékenységeivel, de mint említettem, ez rétegzene, így a lehetőségeink is korlátozottabbak…

 A lemezkészítést sem sietitek el, hiszen hét év után idén fog megjelenni az első hivatalos Singer Street lemez.

 Mindennek megvan a maga ideje. Erre a lemezre most érett meg az idő és a csapat.

 Milyen dalok kerülnek a lemezre?

 Haydn szerzemények, illetve az ő kortársai műveinek feldolgozásai, az őt időben kicsit megelőző és az őt követő zeneszerzők munkásságaira gondolva, mint pl. Mozart és Handel. Már az utómunkálatok folynak, bízom benne, hogy pár hét elteltével már kézzelfogható lesz ez az anyag.

kc1b0367-v Kizárólag acappella formátumban csendülnek fel a lemez dalai, vagy hangszeres változatok is lesznek?

 Kettő teljesen acappella dal lesz hallható. A többi mind hangszeres kísérettel csendül majd fel. Mint amilyen a Cotton Club volt. Csak ez nem az. (Nevet)

 A dalok kiválasztásánál demokrácia volt, vagy elsősorban te választottad ki őket, és a többieknek csupán a választás illúzióját hagytad? Őszintén!

 Mindenki részt vett a dalok kiválasztásában, de nem tagadom, hogy nagy feladat volt, mivel Haydn korszakának legtermékenyebb zeneszerzője volt és egy igen színes paletta állt rendelkezésre, hogy csemegézzünk. Cseke Gábor zongorista barátommal tizenegy dalt hangszereltünk és állítom, hogy életem egyik legkeményebb feladata volt. Nagyon kellett törekedtem a maximalizmusra. Nem engedhettem meg, hogy gagyit adjak ki a kezemből, már csak Kim Nazarian neve miatt sem, aki ötleteivel és belső hallásával rengeteget segítette a munkafolyamatot.

 Eddig csak formációkról beszéltünk, de nem szeretné megmutatni Fehér Gábor, hogy szólóban mire képes?

 Köszöni, de nem szeretné. Fehér Gábor egy tipikus csapatjátékos. Nem akar szólózni. Képes rá, meg jópofa, de nem érzi, hogy ez lenne a fő csapásirány.

 Végig olyan komoly szakmai dolgokról beszélgettünk, hogy aki nem ismer, nem biztos, hogy ezt az interjút olvasván elhiszi, hogy amúgy valami elképesztő humorod van…

 Hát mert komolyak voltak a kérdések! A komoly kérdéseket pedig nem bagatelizáljuk el! (Nevet) De minden olvasónak szívből üzenem, hogy az élet sokkal, de sokkal könnyebb, ha az embernek van humorérzéke.

 Takó András