Felleg a város felett

kulturprojekt_logo_02_kicsi_01/Kirs Mónika írása Kuncz Aladár regényéről/

A regényt egy rendezvényen láttam meg, s bevallom őszintén, hogy hajtott a kíváncsiság: vajon az egyszerű borító ellentétben áll-e a tartalommal. Olvasás közben aztán be kellett ismernem: az Erdélyi Szépmíves Céh által 1934-ben kiadott kötet különlegessége nem csak abban rejlik, hogy az író halála után jelent meg.

Kuncz Aladár – akinek nevét egyébként legfőképpen a Fekete kolostor című műve alapján ismerik- Aradon született. Kolozsvárott nevelkedett nyolc testvérével együtt a klasszikus polgári eszmények (humanizmus, liberalizmus) szellemében. Tanulmányait befejezve a Nyugat munkatársaként dolgozott. 1929 szeptemberétől az Erdélyi Helikon elnevezésű folyóirat szerkesztője lett, mely az erdélyi magyar irodalom színvonalának javítását kívánta elősegíteni. Munkája során is, és írásaiban is magas színvonalat képviselt. Újdonságnak számított az a fajta szemlélet, ahogy Erdélyről írt. Őszinte, tiszta, de sokak számára kemény szavai kihangsúlyozták véleményét szeretett szülőföldjéről.

A regény maximálisan kiszolgálja az olvasót azzal, hogy pontosan megadja a cselekmény idejét, helyszínét és azonnal mesélni kezd a főszereplőről. Oltváron járunk 1913-ban, s a legtöbbször Szentgyörgyi Tamás szemén keresztül látjuk az eseményeket. A humanista elveket valló fiatal férfi nagy eszmék bűvöletében, újító szándékkal érkezik a városba. Nem kevesebb, mint a reáliskola igazgatói széke vár rá. (Egy-egy részletesebb lelki szál kifejtése által a főszereplő sokszor hasonlatosnak tűnik az íróhoz. Érezhető, hogy Kuncz Aladár saját élményeket is belesző a történetbe. Például a vallás és embertelenség furcsa kettősét, mellyel egy iskolai esemény kapcsán szembesít bennünket.)

Alapos, de mégsem megterhelő és semmi esetre sem száraz korrajzba ágyazott szerelmi történet bontakozik ki olvasás közben. Egy Erdélyi Rómeó és Júlia sorsa. A Tamás és Abáty Klára közötti tiszta és szép érzelmek kifejtése veszi át a központi szerepet, s minden cselekmény e köré rendeződik.

A regény mívessége abban is megmutatkozik, hogy a két főszereplő mellett szinte mindenki más is hangsúlyossá tud válni egy pillanatra. Árnyalt jellemzéssel festi meg Kuncz Aladár a többi figura alakját is. Ezáltal válik érthetővé micsoda sorsok, milyen elrontott életek vezetik oda egyik-másik szereplőt, hogy gáncsot vessen a szerelmeseknek.

A Felleg a város felett szép történet. Minden szó a helyén van. Kuncz Aladár kerek, egész, míves mondatokban fogalmaz. A könyvben részletes tájleírásokat találunk, de éppen csak annyit, amennyi szükséges a történet elmeséléséhez. S egy ügyesen elrejtett apróság a regényben, amikor egy Ady verset szaval Klára. (Ady Endre ugyanis nem csak Nyugatos társa, de ismerőse is volt Kuncz Aladárnak.)

Előre szólok: a könyvet nem lehet letenni! A szabatos fogalmazás, az igényes jellemábrázolás mellett a cselekmény szálának szépen ívelő formája is rabul ejtett. Nem tudtam másra gondolni, csak a szereplőkre. Muszáj volt minél hamarabb megtudnom a végkifejletet.

Kirs Mónika