Georges Bizet: Carmen

/Szamos Blanka beszámolója/

Igazából még mindig libabőrös vagyok tőle. Bevallom, ez volt az első igazi operám az elmúlt években. Amikor elkezdtem hallgatni, elsőre az emlékek rohamoztak meg. Egy pár pillanatra visszamentek a gimnáziumi énekóráimra, amikor az akkori tanárnőm próbálta velünk megszerettetni, sajnos nem túl sok sikerrel. Gondolom 16 éves fejjel, ez még nem nagyon volt ránk nagy hatással.

Amikor „visszatértem” a jelenbe, telt házat láttam. Mindenki gyönyörűen felöltözött, egészen a kisgyerekektől az idősebb korosztályig. Ahogy körbe néztem, a legmeglepőbb az volt, hogy senki nem ült ott csak azért, mert kötelező. Volt egy iskolás csoport, akik már alig várták, hogy elkezdődjön és az egészet egy rossz szó nélkül ülték végig. Persze, a külföldiek aránya nagyobb volt, mint a magyaroké, de még ez sem számított. Az Opera egy életérzést adott mindenkinek arra a pár órára.

Maga a darab 4 felvonásból állt és két részből. A zeneszerző a híres Georges Bizet, a szöveget Prosper Mérimée nyomán Henri Meilhac és Ludovic Halévy írta, Szinetár Miklós rendezésével. Az opera ősbemutatójára 1875. március 3-án került sor Párizsban, az Opéra Comique-ban. A budapesti bemutató 1876. október 28-án volt a Nemzeti Színházban.

Az első felvonásban Moralès és katonái ügyelnek a rendre a városban. Megérkezik Micaëla, aki szerelmét keresi, de Don José éppen nincs szolgálatban. Moralès közli Joséval, hogy egy kék szoknyájú, szőke hajú lányka érdeklődött utána. Zuniga és José éppen a dohánygyárban dolgozó könnyűvérű lányokról beszélgetnek, amikor megkondul a delet jelző harang és a férfiak az előbb említett lányokat várják. Utolsónak Carmen érkezik. Mindenki őt szeretné megkaparintani, ő a legszebb mindegyik lány közül. Viszont ő csak azt az embert fogja megszeretni, aki őt nem szereti, ezért Don José elé dob egy vörös rózsát. Micaëla visszatér és átadja Josénak az édesanyja levelét, aki arra kéri fiát, hogy térjen vissza szülőfalujába és nősüljön meg. A tizedes eldönti, hogy Micaëlát nőül fogja venni. Közben Carmen összetűzésbe kerül egy másik lánnyal, akinek megvágja az arcát. Zuniga Carmentől érdeklődik az eset felől, a lány azonban dacol vele. A felbőszült hadnagy megparancsolja Josénak, hogy tartóztassa le a lányt, amíg ő megírja az elfogatóparancsot. A kedélyek lecsillapodnak, a lányok elvonulnak, távozik a hadnagy is. Menekülése érdekében Carmen elcsábítja Josét. A tizedes kioldja köteleit. Amikor Zuniga visszatér és megparancsolja a tizedesnek, hogy vigye a börtönbe a bűnös cigánylányt, Carmen a földre taszítja Josét és nevetve elmenekül.

A második felvonásban két hónappal később Zuniga Lillas Pastia kocsmájába látogat, ahol megtalálja Carment csempész barátainak társaságában. Megérkezik Escamillo, a torreádor, aki szintén udvarolni kezd Carmennek, de visszautasításra talál. Miután mindenki távozik és Carmen egyedül marad, megérkezik Dancaïre és Remendado, a két csempész, akik arra kérik a lányt, hogy segítsen nekik eltüntetni a Gibraltáron keresztül becsempészett árukat. Carmen azonban visszautasítja őket, és a két férfi nagy csodálkozására arra hivatkozik, hogy szerelmes. Megérkezik José, aki közel két hónapig raboskodott, amiért szabadon engedte a cigánylányt, és a katonaságból is elbocsátották. A cigánylány elbűvöli Josét táncával, és azt mondja Josénak, hogy ha igazán szereti őt, akkor csatlakozzon ő is a csempészekhez, így is tesz kényszerből.

A harmadik felvonásban Carmen és José a csempészekkel utaznak, Carmen többször mondja Josénak, hogy nem szereti és térjen vissza szülőfalujába. José őrködik és lő egyet figyelmeztetésül, de amikor kiderül, hogy a torreádor az, örömmel fogadja. Escamillo elmeséli, hogy halálosan szerelmes Carmenbe, a cigánylányba, nem tudva, hogy történetének főszereplőjével áll szemben. Escamillo távozik, de előtte még meghívja a csempészeket következő sevillai bikaviadalára. José végül elhatározza, hogy hazamegy, és majd később tér vissza Carmenhez. A távolban felcsendül Escamillo éneke, Carmen utána akar futni, de José elállja az útját.

A negyedik felvonásban a csempészek elmennek a bikaviadalra. Megérkezik Escamillo is, jobbján Carmennel, aki büszkén jelenti ki, hogy soha nem volt még ilyen szerelmes. Miután Escamillo az arénába távozik, Frasquita és Mercédès figyelmeztetik Carment, hogy a tömegben van José is. Carmen többször próbál bejutni az arénába, de José útját állja és könyörög szerelméért, a lány persze hajthatatlan. José elveszíti minden önuralmát és egy késsel leszúrja Carment. Escamillo győzelme után arra érnek ki az emberek az arénából, hogy főhősnőnk holtan fekszik, José pedig sír mellette.

Nekem személy szerint nagyon tetszett, volt benne humor, dráma, szerelem, akció. Az egyetlen dolog, amibe minimális szinten bele tudok kötni, az a fordítás. Ettől függetlenül a díszlettől kezdve a jelmezeken át minden tökéletes összhangban volt. Bármikor megnézném még egyszer.

Szamos Blanka