Gondolatok Márai Sándor: Ítélet Canudosban című könyvéről

Miért érdemes Márait olvasni? Mert könyveit olvasván választ kapunk arra a kérdésre, hogyan lehet egyszerre végletekig szenvedélyes, mégis erkölcsös életet élni. Márai olvasása erkölcsi tartást, úgy is írhatnám, gerincet ad a kedves olvasónak, legyen az akár egy velejéig korrupt hivatal szürke eminenciása, vagy egy bordélyház több diplomás kidobóembere. Egy igazi szerelemben az ember nem kényszeríti rá a másikra  akaratát, pusztán lehetőségként kínálja fel magát választottjának. Márai Sándor ugyanígy cselekszik Ítélet Canudosban című regényében, amikor egy kis ember szemszögéből leírja a huszadik századot éppen csak megelőző terrort, melynek díszletét  Brazília őserdeje szolgáltatja. A terrornak sosem lehet olyan jogalapja, amelyet egy magát humanistának valló ember rossz szájíz nélkül el tudna fogadni. A terror a történelem folyamán mindig a másság büntetéseként funkcionált, bármennyire is próbálták később magasztosabb eszmékkel azt legitimálni. Canudos lakosai nyílegyenesen szembementek a köztársasággal, magukat a nemrég megdöntött monarchia örökösének tekintették, melyet ki is fejeztek önellátó életmódjukkal, saját jogrenddel, és egy olyan gondolkodásmóddal, amely sokkal inkább hasonlított az Amazonas indiánjaiéhoz, mint a rohamléptekkel polgáriasodott rióiakéhoz. Természetesen, mint minden Márai regénynek, ennek is megvan az a központi figurája, aki úgymond meggyújtja a fáklyát az elbeszélés vége felé, így világítva be örök időkre az olvasó emlékezetében a művet. A kulcsszereplő egy nő. Egy olyan nő, aki a nagypolgári életét hátrahagyó orvos férje után megy az isten háta mögé. A férje után, aki rájön, hogy élni, az még nem elég. Valami átkozottul hiányzik még ahhoz, hogy értelmet nyerjen az egész. És a nő utána megy. Abban a korban ez még nem volt szokás, főleg úgy nem, hogy a sokak által irigyelt házat végleg lezárják, a visszatérés lehetőségét teljes egészében elvetve. Aki volt már úgy egy új helyen, hogy fizikai valójában ugyan ott tartózkodott, de a lelke még a régi helyen volt, az tudja, hogy mit jelent ez a szó: megérkeztek. Sokan vagyunk most úgy a világban szanaszét, hogy még nem adódott meg ez a csoda nekünk. Márainak sem adódott meg ez az emigrációban, talán ezért érződik ebben a regényben annyira ennek a szónak a varázsa.

Szalma Oszkár