„Ha a gondolatokat lehetne hallani…”

/Jasik Barbara írása/

…Énekli ezt Pásztor Anna az Anna and the Barbies zenekar Álmatlan c. dalában. De nem lehet és ez így is van rendjén. A hétköznapokban legalábbis. Azonban vannak különleges esetek, amikor eltűnik a feltételes mód és minden elménkbe zárt képzet és gondolat szabadon áramlik egy adott térben. A gyulai Erkel Ferenc Gimnáziumban ezek a különleges esetek (vagy inkább estek) minden hónap végén testet öltenek egy irodalmi felolvasó est képében, mely a Think-Túra elnevezést tudhatja magáénak.

 Think, angolul annyit tesz:”gondolkozni, gondolni”, az édes anyanyelvünkön megfogalmazott túra pedig már teljesen érthető. Az ötletes névadást a cselekvés követi, a séma egyszerű. Szedjünk össze néhány írói tehetséggel megáldott lelkes ifjút (akár diák, akár tanár), adjunk a kezükbe mikrofont, ültessünk le eléjük egy kisebb közönséget és kezdődhet is a kúra. Az eljárás általában három szakaszból áll: első a kötött témára íródott művek felolvasása, ezután következnek a „szabad alkotások”, majd a sort az ún. „10 szavas blokk” zárja.

Minden felolvasó est előtt kiadásra kerül egy bizonyos- általában egyszavas téma, mely később alapjául szolgál majd az este egyharmadának. A rendezvény ezen szakaszának egyedülálló varázsa van, hiszen a nézők szem-és fültanúi lehetnek az emberi elme sajátos működésének. A vállalkozó szellemű írók hihetetlenül sokféle köntösben képesek megjeleníteni olyan egyszerű szavakat, mint a tükör, a bolhapiac vagy a szédülés. Ahány személy, annyi variáció, nem születik meg két ugyanolyan mű. Asszociációs játék ez, melyben tájékozottságunk és észjárásunk válik a leghasznosabb segítőeszközzé

A következő rész a szabad témában megalkotott irományok köre, ilyenkor az egyén bátran megoszthatja a papírjára vetett élmények, problémák és benyomások hadát. S bár látszólag az egyén nézetei és vélekedései vannak a középpontban, a nézők sorai között ülve könnyedén érezhetjük akár azt is, hogy az alkotók a mi szemüvegünket felvéve tekintettek végig a minket körülvevő világon.

Az esemény záróakkordja a tíz szavas blokk. A művészjelöltek még a felolvasások megkezdése előtt megkapnak tíz, a közönség által megadott szót, melyeket be kell építeniük egy 10-15 perc alatt megírt műbe. Amikor a felolvasók karcolni kezdik a sorokat, egy rövid szünet veszi kezdetét, melyet a mélyen tisztelt publikum általában egy csészényi (olykor) gőzölgő tea és egy vagy akár több beszélgetőpartner társaságában tölthet. Amint a szünetnek vége, megkezdődik az improvizációs gyakorlatok bemutatása. Nehéz feladat ilyen rövid idő alatt igazán jó, az összes ”kritériumnak” megfelelő szerzeményt írni, itt az irodalom művészete csak félig jelenik meg, a másik fél a rögtönzésé.

Hosszas leírást lehetne még adni erről a sokak elméjét megmozgató kezdeményezésről, ami mára már hagyománnyá nőtte ki magát az Erkel F. Gimnázium történetében, mégis pár szóban is megfogalmazható a rendezvény lényege: kultúra, tehetség, irodalom, közösség. Ezeken a csütörtöki estéken sokszor nem is az válik fontossá, hogy milyen tételmondatok és életbölcsességek fogalmazódnak meg egy-egy versben, nem az számít, hogy mennyire tökéletesen lett megkomponálva némely szonett. A lényeget akkor értjük és érezzük meg igazán, amikor végighallgatván az előadókat körbenézünk és meglátjuk, hogy mennyi korban, nemben és gondolkodásban különböző személyt kötnek le a megalkotott sorok. Akkor jövünk rá igazán, hogy a művészetnek összetartó ereje van.

Jasik Barbara