“Mert a bolond szabad”

/Hétköznapi őrületek a Szegedi Nemzeti Színházban/

A 2001-ben íródott komédiát a zseniális Petr Zelenka, cseh származású forgatókönyvírónak köszönhetjük. A műfaj minden színét megjeleníti a darab: hol könnyesre nevetjük magunkat, hol elámulunk egy-egy pikánsabb, vagy igazán őrült megszólaláson. A sok nevetés mellett azonban a Hétköznapi őrületek is tartogat mondanivalót: „…mert a bolond szabad. Szabadon lehet saját maga.” Igen, a bolondok szabadon járnak-kelnek az utcán. Kedvesen mosolyognak, talán tüzet kérnek, vagy megdicsérik a ruhánkat. De valljuk be – mindnyájan őrültek vagyunk kicsit, és szeretünk önmagunk lenni.

.

.

A két felvonásos komédia középpontjában Petr áll -vagyis inkább ül, az ágyán, és nézi, ahogy lebeg a paplanja. Vagy épp próbálja visszaszerezni volt szerelmét, Janát. A cél érdekében bűbájra is képes, de kissé alkoholista bolond lévén persze azt is elszúrja. Jana már más karjaiban tölti az éjszakát, akit „véletlen” hívott fel egy telefonfülkében. Kapcsolatuk misztikus voltáról azonban Aleš, a boldog szerető meg van győződve.

Petr-nek azonban egész hadserege van arra, hogy visszaszerezze Janát. A felmentő sereg tagjai apja, aki sörösüvegeket szorongat egyfolytában, ha épp nem a sört issza belőlük; anyja, aki mindenáron vért akar adni egy csecsen rászorulónak; illetve Mokka, aki leleményes bolond lévén háztartási kellékeket használ saját boldogítására, nők híján.

Petr, ha épp nem saját vagy szerettei életén morfondírozik, a szomszédjait kukkolja, míg azok intim pillanataikat élik. A szituáció pikantériája azonban az, hogy Petr nem saját akaratából teszi ezt, hanem pénzért, kérésre. Mit lehet tenni, a szomszédok kicsit őrültek, amolyan hétköznapi módon: Alice lelkes közönségre vágyik, Jiři pedig vizelettel locsolja a bíróságot.

.

A szereplők sorát színesíti még Sylvie, aki Petr apjának adja vissza önmagába vetett hitét. A véletlen telefonbeszélgetésből furcsa kötelék születik, a lány arra buzdítja az idős embert, hogy használja ki híradós múltját. Így a bácsi közönség elé áll, és hibátlanul elszavalja a kommunizmus híreit, miközben azon agyal, vajon befér-e egy villanykörte a szájába.

Másik színfoltunk Petr főnöke, aki lelkiismeretesen vall kisfiúk iránti vonzalmáról. A férfi őszintén bánja, hogy nem a kislányokat, vagy a nagyfiúkat szereti, de bizarr ragaszkodását sajnos nem tudja megváltoztatni.

A tébolyda tehát adott, a szereplők pedig mind zseniálisak. A poénok őrültek és váratlanok, mégis a szívünkig hatolnak. A színészek zsenialitása pedig csak emeli az élményt. Azonban ne feledkezzünk meg arról, hogy hétköznapi őrültjeink meglepően szívbemarkoló életigazságokat is elszólnak. Vajon azért jó egy tanács, mert ismerjük, aki adja? S mi van akkor, ha nem fogadunk el egy jó tanácsot, csak mert nem ismerjük, aki adja?

Talán próbára tehetnénk ezt a felvetést. Azt tanácsolom, nézzék meg a Hétköznapi őrületeket, és megkapjuk a választ Petr kérdésére.

Szereposztás és további információk: http://www.szinhaz.szeged.hu/sznsz/szindarab/petr-zelenka-hetkoznapi-oruletek

Molnár Noémi

Fotók: Szegedi Nemzeti Színház/Veréb Simon