Hétszer lenn, nyolcszor fenn

/Mákos Rebeka filmajánlója/

Xabi Molia Hétszer lenn, nyolcszor fenn (8 fois debout) című alkotására az idei Francia Filmtavasz repertoárjában bukkanhattunk rá. A 2009-ben készült fim sok szempontból távol áll a jól bejáratott hollywoodi vetélytársaktól. Nem számíthatunk nagy kacagásra, hiszen drámáról van szó, de így is eltér tengeren túli műfajtársaitól. Ez nem meglepő, hiszen az európai filmek nem áltatják a nézőt, valós érzelmeket és valós problémákat jelenítenek meg a vásznon. Talán ezért van az, hogy ha kikapcsolódásra vágyik az ember, előbb nyúl az amerikai kasszasikerekhez, mint az európai filmekhez. De itt az idő, hogy kis időre levegyük a rózsaszín szemüveget.

A történet Elsáról szól. A nő nehezen boldogul az életben, anyagi gondokkal küzd, nem talál megfelelő állást és fia felügyeleti jogát sem kapta meg a válás után. A helyzet elég kilátástalannak tűnik, de Elsa mégsem adja fel teljesen, bár időnként úgy tűnik, már nincs ami motiválja. De mégis újra és újra elmegy az állásinterjúkra, és megpróbál kamasz fia kedvére tenni. Unokatestvére támogatja őt, de Elsa problémáit nem tudja végleg megoldani. A nő végül otthonát is elveszíti, amikor már a lakbérre sem futja. Azonban mielőtt kiköltözne a házból, megismeri szomszédját, Mathieu-t. A férfi hasonlóan szerencsétlen életet él, szintén szorgalmasan jár olyan meghallgatásokra, amik után nem kapja meg az állást, és albérletét ő is kénytelen elhagyni. Ők ketten időről időre egymásba botlanak, néha elcsattan egy véletlen, ügyetlen csók, de ettől a filmtől ne várjunk könnyfacsaró romantikát.

A film felépítése nem a cselekményekre tereli a hangsúlyt, hanem inkább Elsa érzelmeire, lelkivilágára és kapcsolataira. Valószínűleg senki nem fogja lerágni a tíz körmét izgalmában a film végére. Viszont betekintést nyerhetünk egy egyedülálló nő mindennapi megélhetésért való küzdelmébe. Láthatjuk, hogy a reménytelennek tűnő helyzetekből hogyan próbál újra meg újra felállni, saját és főleg fia érdekében.

A filmben olyan problémák jelennek meg, amivel a valóságban is gyakran szembesül az ember, hiszen rengetegen vannak manapság, akik komoly anyagi gondokkal küszködnek. Viszont az, hogy ezt ki hogyan kezeli, az egyedi. Elsa néha lemondónak, időnként közömbösnek tűnik, máskor pedig nagy álmokat dédelget, nagyon hosszú távú törekvései vannak, mint például az, hogy megszerzi fia állandó felügyeleti jogát. Ezek ábrázolásában persze megcsillan a franciák néha abszurd kreativitása, és sajátos világszemlélete.

A filmet főként azoknak ajánlanám, akik a kulturálódás élményét szeretnék magukénak tudni, hiszen ez a francia filmek természetes velejárója. Nem hátrány pedig, ha az ember másfél órán keresztül, türelmesen tud nézni úgy, hogy a vásznon világmegváltó dolgok nem történnek. Gyanús, hogy ez nem az a film lesz, amit időről időre előveszünk és újra megnézzük, de egy esélyt azért adjunk neki.

Mákos Rebeka Fanni

A filmért köszönet az Anjou Lafayette-nek!