SONY DSC

Hollywoodi módi franciául

A Szerelem a felhők felett Alexandre Castagnetti második nagyjátékfilmje. Hasonlóan a francia rendező első filmjéhez, A Kullancshoz (2004), amelyet Corentin Julius-szal közösen jegyeznek, szintén egy könnyed hangvételű, romantikával fűszerezett komédiát vitt vászonra.

A javíthatatlan nőcsábász, Antoine (Nicolas Bedos) és egykori szerelme Julie (Ludivine Sagnier) egy szerencsétlen (vagy szerencsés) véletlen során egymás mellett kapnak helyet a New Yorkból Párizsba tartó gépen. A három évvel korábbi viharos szakításuk óta most találkoznak először, így a több mint hat órás út kínosan hosszúnak ígérkezik. Antoine-nak ennyi ideje van, hogy tisztázza magát a félreérthetetlennek tűnő helyzetből, amely a szakításukhoz vezetett. A tekintetek első találkozásából tudni lehet, hogy egyikőjük sem közömbös a másik iránt. A kezdeti csipkelődést felváltja az együtt töltött évek felidézése, amelyben a felhőtlen pillanatok mellett jócskán akadtak felhősek is. Nyilvánvaló, hogy az egykori pár ügye lezáratlan. A kettejük történetébe a velük együtt utazók is becsatlakoznak, végig asszisztálják, kommentálják a felidézett eseménysort. Sőt, drukkolnak, hogy a pár újra egymásra találjon. A bökkenő csak az, hogy Julie épp szombaton készül férjhez menni egy unalmas ügyvédhez.

A történet két síkon játszódik. A repülőút jelenét a múlt flashback-jei váltják. A két történetszál váltakozását izgalmas képi megoldás teszi látványossá: a szereplők többször maguk is átlépnek az egyik tér- és idősíkból a másikba. A párhuzamos montázs helyett, legtöbbször osztott képmező jeleníti meg a szereplőket, ami szintén feldobja, egyben sűríti a múltbeli események bemutatását.

A film nem okoz meglepetést sem a történet szintjén, sem a zsáner tekintetében. Olyan tipikus screwball comedy-t látunk, amelyben a szerelmespár egymásra találását különböző banális félreértések akadályozzák. A fordulatokat pedig a véletlenekre és a váratlan meglepetésekre hagyja. A film tobzódik a romantikus vígjáték kliséiben. No, de nincs is ezzel semmi baj, hiszen nem is ígér többet. Castagnetti mindent beletesz, amit a műfajba lehet és kell. Sőt, talán a francia szem által kap egy kis pluszt is, főleg, ami a hangulatot illeti. Van Eiffel-torony, bor, croissant, na meg franciásan dohányzó férfi.

A rendező követi a kötelező történetsémákat, hozza a tipikus karaktereket, amelyeket a remek színészi alakítások tesznek még hangsúlyosabbá. Antoine az imádnivaló nőfaló yuppie archetípusa, akire lehetetlen haragudni. Ő az a jóképű fráter, akinek a módszerei pimaszul átlátszóak, mégsem érdekel senkit, mert egyszerűen elragadó a stílusa. Ilyen kötelező karaktert formál meg Antoine haverja, Hugo (Jonathan Coen) a kórházi ápolóként dolgozó lúzer, akinek a barátjával ellentétben nem igazán jön össze semmi, de legfőképp a csajozás nem. Julie anyja, Marie (Clementine Celarie) pedig hozza a dögös, laza, férfigyűlölő szerepét, aki olyan a lánya számára, mint egy legjobb barátnő. Nem mellesleg küldetésének tartja, hogy folyamatosan figyelmeztesse a lányát: minden férfi seggfej, természetesen Julie apjával az élen.

A Szerelem a felhők felett tehát pontosan és hűen követi az amerikai zsánert, ami azt eredményezi, hogy a néző nagyjából semmin nem lepődik meg, ellenben a humornak köszönhetően sokszor kacag fel hangosan. Szórakoztató, könnyed, hangulatos vígjáték csupa jó francia színésszel. Ha nem is ad maradandó élményt, mindenképpen kiemelkedő alkotás a felejthető romantikus vígjátékok sorában.

Pászti Olga