304355_507147829297120_1355745365_n

Humoros kultúra? Kultúrás humor? – interjú Felméri Péterrel

/A humoristával Pál Kitti beszélgetett/

Életünk szerves részét képezi a humor, ezért fontos és megkérdőjelezhetetlen a kérdés létjogosultsága, hogy milyen hatással van a kultúránkra? Milyen helye van a poénoknak a művészetekben, az emberek életében, lelki fejlődésében? Milyen szerepe van a humornak jelenünk szokásainak változásában? Ezen kérdéseket jártam körül Felméri Péter, napjaink méltán ismert, és elismert humoristája segítségével. Nagyon örülök, hogy volt lehetőségem beszélgetni Péterrel, válaszainak fuvallata azóta is újabb és újabb kérdések szélcsengőjét pendíti meg a fejemben.

.

Szerinted az emberek életében milyen szerepet tölt be a humor?

Kikapcsolódást jelent mindenképpen, felszabadulást. Ha van egy feszesebb nap, feszültebb időszak az ember életében, akkor a humor által teljesen át tud lényegülni, feloldódik a görcs benne. Ahogy a világot én látom nagyon fontos dolog egy ember életében a kikapcsolódás. Hogy ne csak a munkára, a tanulásra koncentráljon, hanem legyen egyéb elfoglaltsága, ami által el tud szabadulni a mindennapi fárasztó gondoktól. A humor is egy ilyen lehetőség. Nagyon meg tud mozgatni, sok fantáziát igényel, ezáltal teljesen ki tudsz kapcsolni. Filmnézés közben azért tudok máson agyalni, hogyha humort nézek, teljesen más világban érzem magam. Ettől megkönnyebbülök, felszabadulok. Szerintem ez jó az embereknek.IMG_5083 b

Kicsit a múltra tekintve, szerinted volt hatása a humornak a művészetekben?

Mindenképpen volt hatása a világra. Noha a művészet általában a fájdalomból, a szenvedésből fakad, és ritkábban a nevetésből. A humor maga inkább egy szelep, lehetőség arra, hogy az emberek elengedjék magukat. Ezért nem biztos, hogy ez az állapot a legalkalmasabb arra, hogy létrehozzunk valamit. Ugyanakkor a kikapcsolódás is fontos része az alkotás folyamatának.

Mi a helyzet a modern alkotásokkal? Talán azokban egyre inkább előjönnek a humorosabb dolgok. Mit gondolsz?

Igen, például ha látok egy poént graffitiban, azt már művészetnek tekintem. Hiszen annyira magas szinten van, és annyira sok mondanivaló van mögötte. Itt van Banksy, ő az egyik legnagyobb most talán a világon, sokat hallok róla. Olyanokat csinál, amik megnevettetik az embert, habár nem ez volt az alkotások célja. Kimondottan polgárpukkasztás kategória. Az emberek orra alá dörgöli, hogy „ezek vagyunk, fogadjátok el”. Például volt egy híres graffiti, amit Banksy újrafestett. Szerintem fergeteges, bennem bámulatos hatást ért el. Poénos, holott nem is annak szánta.

Valami, ami nem feltétlenül humoros és humoros hatást vált ki?

Igen. A valódisága miatt válik poénossá. Az ember nem is nevet rajta, ha a csak úgy találkozik a jelenséggel, de ha ugyanazt színpadon visszalátja, akkor már kibuggyan belőle a kacagás.

Szerinted a médiának milyen hatása van az emberekre?

Nagy hatása van. Persze ez attól függ, hogy ki mennyire engedi beszivárogni a médiát az életébe. Például apukámnak fogalma sincs a celebekről. Ő teljesen másra kíváncsi. Leggyakrabban a híradókat nézi, hogy világszerte hol lövöldöznek, vagy mi történt a gazdaságban… Ezek a dolgok érdeklik. De van, aki direkt a bulvárra cuppan rá, mindig megveszi az aktuális magazinokat, hogy informálódjon, ki mit csinál. Mindenkinek megvan, hogy mi érdekli. Nem akarok értékelni az izlések között, csak megmutatni, hogy mindenkit más-más köt le. Van olyan ember, aki azt mondja, hogy őt egyáltalán nem érdekli ez az egész, ő elvan otthon, meg eljár munkába, meg biciklit szerel, vagy éppen űrhajót bütyköl. De szerintem a média valamilyen szinten mindenkinek beszivárog az életébe. Úgy gondolom, hogy minél inkább városban él az ember, annál inkább kap belőle. A lényeg csak az, hogy ne fogadjunk el mindent úgy ahogy a egy adott forrásból kapunk. Szerencsére az internet teli van lehetőségekkel, ha valamit megkérdőjelezünk, akkor ott utána olvashatunk.

A te szavad azért elég sok emberhez eljut, sokan ismernek. Ezzel kapcsolatban érzel felelősséget?

Nem nagyon érzek. Nem mondom, hogy nincs, csak én nem érzem. Amikor poénokat írok nem gondolok arra, hogy vannak emberek, akiknek ezzel megváltoztathatom az életvitelét. Lehet, hogy az emberek megnézik a műsort, majd utólag, mikor találkoznak a mindennapok során a poén tárgyával, nevetnek egyet, hogy ó! tényleg. Volt egy észrevételem, hogy egy gyártó ráírta a 8-as csomag WC-papírra, hogy új. Nekem meg beugrott, hogy ez alap, hogy  új, hisz ezért nem a turkálóból veszed. Hogy ezt miért kell feltüntetni rajta? Lehet, hogy aki hallotta ezt a poént és találkozik az illető termékkel, akkor eszébe jut, hogy ezt hallotta tőlem és elmosolyodik rajta.

Tehát inkább csak egy tükröt akarsz tartani az emberek elé, hogy „nézzétek, ilyenek vagytok”?

Igen, pontosan. Szeretnék rávilágítani dolgokra. De úgy gondolom, hogy minden ember csináljon azt, amit akar, ameddig nem árt másoknak vele, mert az már bosszantó, de ez már más téma…

A jövőben mit tervezel?

Szeretnék fejlődni. Sok fellépő van, aki többet hozott ki a humorból, mint puszta szórakoztatás. Úgy érzem ez egy jó irány, ezt szeretném követni. Nem akarok megmondó ember lenni, de azért többet szeretnék nyújtani mint egyszerű szórakoztatás. Persze ezt sokkal nehezebb elérni mint kimondani, úgyhogy lesz munkám vele bőven. Ugyanakkor szeretnék újabb könyvet írni. Sok ötletem van, de hogy melyiknek fogtam neki komolyabban, az legyen egyelőre titok.

Pál Kitti