roma01

Izolde Johannsen – A kárhozat éjjele I. rész – RÓMA

„Megsimította a bal karján lévő jeleket. Már csak ezek jelentették a múltat. Holnap meg kell halnia, hát akkor úgy hal meg, ahogy egy gall harcoshoz illik. Bátran néz majd a halállal farkasszemet. Nem fog szégyent hozni a családjára.”

Történetünk főhőse Caspar, a gall törzsfő egyetlen fiúgyermeke. Népének utolsó életben maradt tagja, akit foglyul ejtettek, majd rabszolgasorban cseperedett fel az ókori Rómában. Mindennapos fizikai és szellemi kínzások áldozataként növekedett, újra és újra szembesülve életének jelentéktelenségével. Mindössze tizennégy éves, mégis… tekintete, mint egy férfié…

Vajon hogyan cselekedne egy ilyen ifjú, ha hirtelen egy vámpír természetfeletti hatalmára tehetne szert?

„- mindenért megfizethetsz. Elveheted a legdrágábbat tőlük, megfoszthatod minden értéküktől. Az életüktől. Ahogy ők tették veled. Akarod?”

Az író visszarepít bennünket az arénákban vívott harcok véres mindennapjaiba, amikor az emberek tógában jártak, lakomákat rendeztek. Az asztalok roskadásig voltak pakolva finomságokkal, a rabszolgák mégsem ízlelhették meg egyetlen szőlőszem zamatát sem. A római birodalom egyszerre kegyetlen, mégis magával ragadó szépség. Mint maga a vámpír jelensége.

A vámpír lényében megtestesül az ember csillapíthatatlan vágya az örök fiatalságra. A buja, csábító, gátlástalan viselkedés, mely a hatalom végtelenségében gyökerezik, egyszerre taszítja és vonzza a halandókat. Mint maga a dekadens Róma. Talán minden társadalomi forma közül a római birodalom arisztokratái kerültek legközelebb a vámpírrá váláshoz. Pompás épületekben éltek, testüket csodás kelmékkel takarták, illatos meleg vizű medencékben merítkeztek, míg a tömegek élete semmit sem számított. Mondhatni, akkora volt a szakadék a társadalom tagjai között, mint a vámpírok és emberek között. Hiszen egy vámpír csupán tárgynak, játékszernek tekinti áldozatát, aki egy a névtelen tömeg végtelen sorai közül. Hasonlóan egy magas rangú személy semmibe veszi a rabszolgát, büntetlenül kiolthatja annak értéktelen életét.

Azonban mi történik, hogyha Róma társadalmában megjelenik egy új réteg, amely sokkal hatalmasabb, mint amelyet egy közönséges ember megközelíteni képes?

A kárhozat éjjele történetének vezetése izgalmas, a szereplők érdekes és reális karakterek. A könyvben megteremtett környezet teljes mértékben hiteles tükre az adott korszaknak. A viselkedés, a szokások reális ábrázolása által könnyen beleképzelhetjük magunkat az ókori Róma életébe. A történelmi- és vámpírtörténetek ritka, ám kellemes ötvözeteként tarthatja kezében az olvasó.

„Ahogy a történelmet még soha nem olvastad. Ókor, középkor, újkor, egymást követő évszázadok, az idő forgatagában. Birodalmak, uralkodók, országok születnek és omlanak össze, miközben nem mindennapi hősünk átéli a letűnt idő feledhetetlen eseményeit.”

Pál Kitti

Könyvbemutató december 11-én! Részletek itt.

caspar1