Jackie Kennedy, a First Lady

/Czencz Vivien cikksorozatának negyedik része/

Jackie, Amerika leghíresebb First Lady-je, John F. Kennedy oldalán vált híressé. Sokan vonnak ellentétet Marilyn Monroe és az Ő személye, személyisége között. Rengeteg életrajzi, filozófiai könyv látott már napvilágot a két ellentétes „Kennedy-nőről”.

Jacqueline Lee Bouvier néven született Southamptonban, New York államban, 1929. július 28-án, a felső tízezer világába. Édesapja a Wall Street-i tőzsde ügynöke, John Vernou Bouvier, édesanyja Janet Norton. 1933-ban született egy húga, Caroline Lee, akit később Lee Radzwillként vált ismertté.  Korai éveit New York városában és a Southamptoni „Lasata” nevű Buvier birtokon töltötte, ahol kiválóan megtanult lovagolni, műlovarnő lett. Ennek a hobbijának a későbbiekben is sok időt szentelt. Gyermekként még rajongott a művészetekért, szívesen rajzolt, olvasott és verseket írt. A gyermekkori családi idill azonban a szülei válásával igen hamar véget ért. A szülők 1940-ben váltak el, édesapja nem is nősült meg többet, édesanyja azonban hozzáment, a Standard Oil örököséhez, Hugh D. Auchincloss Jr.-hoz. Jackienek két új testvére született, Janet és James. A bíróság Jackiet és Leet az édesanyjuknál helyezte el, ezért idejük nagy részét ettől kezdve mostohaapjuk két nagy birtokán a Merrywood és a Hammersmith Farmokon töltötték, vagy időnként édesapjuknál New York városban.

Származásához méltóan iskoláit is méltán híres és jó iskolákban folytatta. A New York-i Chaplin Iskola óvodájába járt, majd az iskolát is itt kezdte meg. Középiskolai tanulmányait a Bethesda-i Holton-Arms School-ban és a Farmington-i Miss Potter School-ban végezte, ahol 1947-ben érettségizett. A főiskolát a New York-i Vassarban kezdte meg, majd Franciaországban folytatta először a Grenoble Egyetemen, majd a Sorbonne-on. Ezután tért haza a George Washington Egyetemre, diplomáját itt kapta meg 1951-ben, francia irodalomból. Élete első munkáját ekkor kapta a The Washington Times-Heraldnál, mint „érdeklődő fényképező lány”. Munkája során az utcákat járta Washingtonban, és érdekes, szellemes kérdéseket tett fel a járókelőknek. A szórakoztató kérdések és válaszok ezek után megjelentek az újságban az interjúalanyok képeivel. Ez idő alatt, három hónapig jegyben járt John Husted tőzsdeügynökkel.

Jackie és az amerikai képviselő John F. Kennedy, mint a felső tízezer tagjai, sokszor találkoztak rendezvényeken, dolgoztak együtt, ám először 1952. május 8-án mutatta be őket egymásnak egy közös barátjuk, Charles Bartlett újságíró, az általa rendezett vacsorán. Kennedy ekkoriban a szenátusi tisztségért versengett, éppen ezért az elején nagyon ritkán találkoztak Jackievel. Majd miután megválasztották szenátorrá, több idejük jutott egymásra, eljegyzésüket végül 1953. június 25-én jelentették be. Még ebben az évben, szeptember 12-én a Rhode Island-beli Newportban, a Szent Mária templomban össze is házasodtak, 700 meghívott előtt. Az esküvő után, a Hammersmith farmon rendezett pazar fogadáson, mintegy 900 ember vett részt.

Jacquelinera a házassággal nagy teher nehezedett. Az állandó csillogás és a fényűző látszat mögött nem igazán volt boldog. Nehezen igazodott a politikai élet követelményeihez, a Kennedy család is nagy nyomást gyakorolt rá. A férje nagy nőfaló hírében állt, és ez a házassággal sem változott meg. John ráadásul még beteg is volt, Addison-kórban szenvedett és háborús sérülések miatt még a háta is fájt. Kétszer is megműtötték, a műtétekbe majdnem belehalt. A gyógyulási idő alatt Jackie biztatta, hogy írja meg a „Profiles in Courage” című könyvét, amiben olyan amerikai szenátorokról írt, akik kockáztatva mindent, olyan dolgokért harcoltak, amikben hittek. A könyvért Kennedy 1957-ben Pulitzer-díjat kapott. Házasságukban további válságot okozott, hogy Jackie 1955-ben elvetélt, majd 1956-ban halva született a kislánya. Ezek után rövid ideig külön éltek, de kibékültek, és 1957 megszületett második lányuk Caroline, fiuk John pedig 1960-ban látott napvilágot. Még egy fiuk született, Patrick 1963-ban, ám Ő is meghalt, egy elég ritka csecsemőbetegségben, légzési elégtelenségben.

Jacqueline szinte arra született, hogy Amerika első asszonya legyen. Új stílust, színt, kifinomult eleganciát vitt a Fehér Ház életébe. Műveltségével, újfajta kultúrával színesítette a társadalmi életet. Kedvessége, műveltsége miatt mindenki szerette, rengeteg nő példaképeként tekintett rá. Figyelemmel követték mindennapjait, öltözködési stílusát. Ikonként tekintettek rá.

Jackie még népszerűbbé és szimpatikusabbá vált az emberek számára, amikor férje John 1960-ban bejelentette, hogy indult az Amerikai Egyesült Államok elnöki posztjáért. Kampánykörútjára Jackie is elkísérte, emelve ezzel férje népszerűségét. Rengeteg helyen és még többféleképpen kampányolt férjéért, Appleton-ban aláírásokat osztogatott az iskolákban gyermekeknek, mondván az Ő aláírása olvashatóbb, mint férjéé. Személyesen beszélgetett a városokban, boltokban az emberekkel. Közvetlenségével, kedvességével rengeteg ember bizalmát és szeretetét elnyerte. A Nyugat-Virginiában látott nyomor nagyon megviselte Őt, később segített is az államon, egy cég megbízásával, akik a Fehér Ház átüvegezésén dolgoztak. Jackie a kampány alatt tudta meg, hogy ismét terhes. Előző nehéz terhességei miatt, az orvosa utasítására innentől kezdve otthonról, Georgetown-ból segítette férje kampánymunkáját, a rengeteg kampány levél megírásával, interjúkat adott mind a televíziós, mind az írott médiában. Champaign Wife címmel rovata volt egy országszerte olvasott újságban. Titkárságán mindebben segítette Őt Mary Barelli Gallagher, a titkárnője.

1960. november 8-án Kennedy szoros küzdelemben megnyerte a választásokat Richard Nixon ellen. Két hét múlva megszületett második gyermekük, az ifjabb John Fitzgerald Kennedy. Jackie 31 évesen az egyik legfiatalabb First Lady lett, csak Frances Folsom Cleveland és Julie Tyler előzte meg. Tökéletes ellentéte volt a korábbi, idősebb First Ladyknek. Nem csupán fiatal és csinos volt, hanem intelligens és kultivált, öröklött és kifinomult stílus- és eleganciaérzék állt a birtokában. Néha kritizálták zárkózottsága, drága stílusa, ízlése és európai útjai miatt, ám mégis azonnal belopta magát az emberek szívébe, az amerikai nép szívébe zárta és bálványozta. Mint minden akkori és mai hírességet, főként First Ladyt, a figyelem középpontjába állította mind a sajtó, mind az emberek és a végletekig mindent kielemeztek vele kapcsolatban. Szeretett a figyelem középpontjában lenne, szerette, ha fényképezik és interjúkat adhat. Attól azonban tartott, hogy ez milyen hatással lesz a gyermekeire, ezért aztán őket próbálta is megvédeni a nyomástól.

Jackie rengeteg társadalmi eseményt szervezett, ami még inkább a figyelem középpontjába állította őket John-nal. Művészeket, tudósokat, írókat, költőket vegyített a politikai élet szereplőivel (politikusok, diplomaták, államférfik) a partikon. Kiválóan beszélt franciául, még kiválóbb képességekkel rendelkezett a társadalmi életben, szórakoztatásban. A Bécsben tartott elnöki csúcs kudarcba fulladt, de Jackie jelenlétének köszönhetően, a mai napig az egyik legpozitívabb eseményként emlegetik. Hruscsov elnök is előbb vele szeretett volna kezet fogni, mint férjével, John-nal. Jackie az egész világ szívébe belopta magát kifinomult eleganciájával, ami Franciaország iránti szeretetéből és tiszteletéből fakad, ahol kifinomult stílusát és műveltégét is kamatozatta. Francia séfet alkalmazott a Fehér Házban és francia építész segítségével újíttatta fel azt.

Az 1963. november 22-ei merénylet után, amiben megölték Kennedy elnököt, Jackie próbált visszavonultabban élni gyermekeivel, ám a nyilvánosságot nem kerülte, rendszeresen emléket állított férjének a nyilvánossággal együtt. Később újra férjhez ment a nála jóval idősebb hajógyáros Onassishoz, ami nem igazán volt szerelmi házasság, több oldalas szerződéssel és pénz ellenében köttetett meg. Válásuktól csak a férfi halála „mentette meg” őket 1975-ben. Jackie 12 év házasság után újra özvegy lett. Ekkoriban már szerkesztőként, újságíróként dolgozott.

Jacqueline 1994. május 14-én, 64 éves korában, több mint 30 évvel Kennedy halála után hunyt el, súlyos rákbetegség után. Az emberek emlékezetében azonban örökre belevéste magát. Hollywood aranykorának nagy ikonja, akár csak Marilyn Monroe (aki Jackie férjének is a szeretője volt). A barnahajú, ceruzaszoknyákat és blézereket viselő Jackie Kennedy és a platinaszőke, vörös rúzzsal és libbenő szoknyával csábító Marilyn Monroe. Két asszony, akik közül nemcsak Kennedy elnöknek kellett választani, hanem minden férfinak. A kinézetében és mentalitásában is teljesen két különböző nő. Mind a két nő a férfiak és nők bálványává vált. Befolyásolta a nők öltözködését, a férfiak bálványa lett. Kultuszt teremtett maga körül, ami évtizedek múltán is fenn fog maradni. Jacqeuline Kennedy Onassis örökre megmarad az emberek emlékezetében, személyiségével maradandót alkotott, ikonná nőtte ki magát.

Czencz Vivien

Forrás: Meyer-Stabley, Bertrand – Az igazi Jackie Kennedy (2004, Jószöveg Műhely Kiadó)