Ment-e a történelem során a világ elébb?

janoskir/Jasik Barabara írása az Örkény Színház előadásáról/

A XIII. század hajnalán járunk, Anglia élén Plantagenet János (Debreczeny Csaba), aki háborúban odaveszett Oroszlánszívű Richárdot követi a trónon, Franciaország feje pedig II. Fülöp (Gálffi László), aki Richárd fiát, az angol tróntól eltaszított Arthurt vette pártfogásába. Az angol király mellett is feltűnik egy ifjú, akit szintén fejedelmi vérrel lett ”megáldva”, ő nem más, mint Richárd törvénytelen gyermeke, Falconbridge Fülöp (Polgár Csaba), akit a darabban egyszerűen csak Fattyú néven illetnek. Lényegében ő az, aki mindenhol jelen van, minden problémára talál megoldást, ennek ellenére az összes lépése balul sül el, tragikus következményeket hagyva maga után.

Egy trón, két örökös, három királyi sarj (pontosabban három és fél), s az őket körülölelő több éves háborúk, tiszavirág életű békék, érdekházasságok, politikai, s családi konfliktusok sorozata vetül a szemünk elé Dürenmatt János király c. drámájában, mindezt a lehető legszórakoztatóbb, s legátláthatóbb módon kelti életre a deszkákon az Örkény Színház gárdája.

A darabot figyelemmel követve többször támadt olyan érzésem, mintha egy szűk családi kör életében lesnék be, s nem történelmi királydrámát néznék. A legfelsőbb réteg viselkedése semmiben nem üt el az általuk alábecsült népétől, sőt… A társadalom leghatalmasabbjainak egyszerűsége (már-már középszerűsége) kitűnően jelenik meg a színpadon. A kezdőjelentben megláthatjuk a királyi respektust parancsoló János alakját, ki ügyes-bajos dolgait intézi a trónon, háta mögött hóhérokkal és akasztott polgárokkal, ezzel még inkább kontúrt adva az uralkodó fenségének. Azonban ez a kialakított kép már az első jelenetekben összeomlik, amikor a királyné, Eleonóra (Pogány Judit) az ezreket eltiporni kész fiát annak ingerszerű lábmozgatásáért korholja. Ekkor realizálódik bennünk, hogy egy ország felett uralkodó férfi is lehet szimpla ”anyámasszony katonája”, egyszerű alárendelt.

janoskiraly_plak.

Továbbá nem csak János az, akinek kiéleződnek gyengeségei az események alatt. Például Ausztria hercegének, Lipótnak (Csuja Imre) barbár viselkedése, a dauphin Lajos (Ficza István) mosolyognivaló együgyűsége, s a Máthé Zsolt által alakított követek kétszínű, talpnyaló modora is egyre inkább erősíti bennünk a szereplők iránt érezhető ellenszenvet, azonban a színdarab humoros mivolta által ez az érzés folyamatosan tompul, s könnyen tekinthetünk ambivalens érzelmekkel a szereplőkre. Haragszunk a Mácsai Pál által formált köpönyegforgató, álszent érsekre, aki könnyedén megvásárolható, ugyanakkor a nagyszerű színészi játéknak köszönhetően nevetni is tudunk rajta.

Az előadásban nagy hangsúlyt kapnak a kellékek. A Plantagenet-utód, Arthur egy kézről-kézre járó bábként ölt testet, az uralkodók gyerekes viselkedését egy körhinták hangulatát idéző játékló (melyen János ül) emeli, a korhű és a modern öltözetek dizájnos keveredése pedig a dráma alaptémájának kortalanságára mutat rá. Viszont a darabban talán a legtöbbször használt, s egyben legegyszerűbb, mégis határozottan látványos eszköz szerepét a függöny tölti be. Felhúznak egyet, majd az legördül, majd jön egy újabb, s hirtelen megint legördül egy, sosem lehet tudni, hogy a színpad mikor kap egy új teret a felhúzott vörös posztó által, ezzel egyféle dinamikát adva a színhelyek váltakozásának. Emellett a függöny hangsúlyozhatja a hatalom által felállított hamis képet, a valóság álcázását, a nép, a közönség megvezetését és ámítását, ami a történelem során mindig is aktívan működött.

.

Az utolsó függöny legördülése után pedig ott maradunk mi, nézők, megfáradt, pihenni vágyó rekeszizmokkal és működésbe lendülő agytekervényekkel. Mert az előadás legvégső pillanataiban szembesülünk azzal, hogy a színpadon látott helyzetek valójában mennyire aktuálisak, s nagy valószínűséggel mindig is azok lesznek, hiszen a majd két órányi aktív történések ellenére valójában semmi nem változott, a dolgok ugyanúgy vannak elrendezve, ahogy azt a felvonás kezdetén láthattuk, talán egy valami eltérő: a színen alakító emberek. Talán még ők se…

Jasik Barbara

Plakát: Bagossy Levente

További információk: Örkény Színház