Joan Miró kiállítás Szegeden

Nr.67 Az aranytollú gyík  III/Molnár Noémi írása/

Joan Miró katalán művész 90 évet élt, barátjának mondhatta Picasso-t és meg akarta gyilkolni a festészetet.  A színek poétájának is nevezett litográfia-virtuóz 100 alkotását tekintheti meg minden kultúra-fogyasztó egészen május 5-ig, a szegedi REÖK palotában. A kiállítás Miró lenvászonra megálmodott, színes litográfiáinak gyűjteményéből áll, néhány plakáttal kiegészülve.

 

A képek megértésében –bár kicsit szégyellem bevallani- egy óvodás csoport feltűnése segített. A vidám gyereksereg igazi, romlatlan fantáziaszemüvegen keresztül vizsgálta a műveket, olyan asszociációkat kibökve, amelyek nekem sosem jutottak volna eszembe. Ekkor jöttem rá, hogy Miró színes, vidám és elsőre kuszának tűnő „rajzait” gyermeki szemmel kell nézni. Mikor elővettem kislányos álomvilágomat, hirtelen megláttam, mik is a Csodás változások Miró kertjében. Észrevettem a virágot, az embert, az állatokat, még érzelmeket is.

Nr.65 Nô és madár a viharbanBár megannyi téves következtetést is levontam egy-egy zsírkréta- vagy ecsetvonásból, nagyon szórakoztató volt azon elmélkedni, hogy egy-egy vonal mit is jelent, és hol válnak el a képen az alakok egymástól.

Néha a túl vidámmá vált piros-zöld-sárga színvilágot az alkotó egy határozott, fekete pacával törte meg, melyen látszódik ujjlenyomata. Miró szenvedélyes volt. Semmi finnyásság, bátran beletenyerelt a festékbe, ezzel kontrasztot adva a csodás kert ömlengős boldogságának.

A kertből elkalauzolt bennünket a szólásmondások és az absztrakt arcképek világába is. Az egyik kép melletti francia leírásból kiderül, hogy Mirót a banalité, azaz a közhely, az elcsépelt dolgok is megihlették. Ehhez társult a szürrealizmus, s az eredmény egy olyan kedves fantáziavilág, amelyben érdemes elmerülni.

A kiállítás végén kissé irigyelni kezdtem azt a szerencsést, akinek ez a sok-sok remekmű a birtokában van. Magam is szívesen kitennék az otthonomba egy-egy vidám alkotást. Egyrészt azért, mert kíváncsi lennék, milyen új értelmeket adnék a képeknek az idő múlásával, másrészt azért, mert emlékeztetnének gyermekkorom színes álmaira.

/A tárlat anyaga Richard H. Mayer gyűjteményéből való./