Kacsák Tamás: A vágy organizmusa

A fiatal festőművész kiállítása az Arany10 negyedik emeletén, a Werk Akadémia Galériájában várja az érdeklődőket április 18-ig hétköznaponként 14 és 21 óra között. A kiállítás megnyitóján Réz András, a Werk Akadémia művészeti vezetője, és Jaksity Katalin, szerkesztő-műsorvezető foglalta össze gondolatait a műalkotásokról. Az estét Harcsa Veronika énekesnő előadása tette még színesebbé.

„A Werk Akadémia egy tiszteletre méltó oktatási intézmény, ahol kreatív emberek érdekes mesterségeket sajátítanak el. Stylistkodnak, enteriőr-stylistkodnak, szépíró mesterséget tanulnak, filmezést, és ezért aztán, amikor a Werk Akadémián a Werk Galériában mindenféle kiállításokat hozunk létre, az nem csak azért van, mert mi jó emberek vagyunk, és ez szép dolog, hanem azért is, mert a művek mindig inspirációt és gondolatot jelentenek. Amikor eljön egy művész, és kiállítja a műveit, az nekünk, a hallgatóinknak, a tanárainknak fontos, mert merítünk belőle, hasznos a mi elménknek és a mi szellemünknek. A Werk Galériának az a sajátossága, hogy tisztességgel figyelünk a minőségre. Nagyon nagy öröm, amikor egy olyan kiállítást sikerül összehozni, amelynek van valami erős második, harmadik, ötödik gondolata is. Valami olyasmi, amit az ember elvisz magával, forgat a fejében, amitől sokat lehet kapni.” – mondta Réz András.

„Évek óta ismerjük egymást Tomival, és abban bízom, hogy a mi találkozásunk egy picit talán segített abban, hogy erre az útra térjen, ahol ki tudja fejezni magát. Anno indítottam egy képzést, melyre Tomi is jelentkezett, ott volt szerencsém megismerni őt. Már ott szembetűnő volt, hogy ennek a fiúnak egész más a lelke. Nem divat megmutatni a mély érzéseket, ő viszont nem rejtette el, vállalta. Ehhez képest, amikor láttam a festményeit, nem láttam azt a fajta klasszikus értelemben vett szépséget. Első pillanatra nem tudtam ezzel mit kezdeni. Másodikra már inkább, mert van egy információ, amit fontos tudni, hogy értse az ember a képeket, és onnantól már én is láttam ezeknek a kicsit paca-szerű, groteszk alakoknak a báját. Ez pedig az a kapcsolat, ami meghatározta az ő gyerekkorát, és a nagynénjéhez fűzi. Jucika ugyanis értelmi fogyatékos és mozgássérült, így Tomi egészen gyerekkorától kezdve szoros kapcsolatba került segítséggel élőkkel. Jucikán keresztül jobban megismerhette a világukat, gondolkodásukat. Nagyon fontos, hogy aki kapcsolatba kerül mozgássérült vagy fogyatékkal élő emberekkel, az másképp kezdi látni a világot. Jómagam is már több mint tíz éve aktívan foglalkozom segítséggel élőkkel. Tomi a saját nyelvén, a saját megfogalmazásában egy nagyon szép módját találta meg a téma ábrázolásának, mert nem rózsaszín ködbe burkolta, ahogy sokan hajlamosak. Rögtön látszódik egy játékosság, ami nekem azt a fajta egészen különleges rácsodálkozást mutatja, amit például Down-szindrómás fiatalok mellett szoktam érezni, és amitől egyszerűen rákényszerülök arra, hogy én is rácsodálkozzam dolgokra. Az erős színek, amiket Tomi használ, számomra pont azt mutatják meg, amit mindig érzek a fogyatékkal élők közelében. Azt a fajta túlzó szeretetet, ragaszkodást, amit ők tudnak adni annak, aki törődik velük, odafigyel rájuk. Egészen intim világba enged betekintést Tomi azzal, hogy megismerhette egy másképpen élő ember világát.” – foglalta össze gondolatait Jaksity Katalin.

A megnyitót követően a művészt, Kacsák Tamást kérdeztük.

Mit jelent számodra ez a kiállítás?

Nagy lehetőséget, hogy egy olyan intim világba kalauzoljam az érdeklődőket, ami egy picit rejtve van, és nem is biztos, hogy sokan tudják, hogy létezik ez a világ. Én ezt szeretném megmutatni őszintén. Nagyon örülök, hogy találtam egy olyan helyet, ahol ezt meg tudom mutatni.

Hogyan magyaráznád a kiállítás címét?

A vágy organizmusa? Azért adtam ez a címet, mert a képeken szereplő figurák mind vágynak valami után, valamit szeretnének. Olyan hétköznapi dolgokat, amelyek számunkra egyszerűek és könnyűek, végrehajthatóak, de nekik a vágyódásuk tárgya, amit többé-kevésbé sikerül elérniük, de olykor kudarcként élik meg.

Hogyan találod meg önmagadban ezeket a képeket?

Talán onnan merítettem a legtöbbet, hogy nagyon gyakran meglátogatom a nagynénémet, és ilyenkor érzem, hogy része vagyok kicsit annak a világnak, amelyben ő él.

Milyen technikával készültek a festmények?

Akrillal dolgozom és farostra. Úgy érzem, hogy az akrillal megtaláltam a közös nevezőt, így tudok olyan felületeket létrehozni, amelyek ennek a témának az előnyére válhatnak.

Számíthatunk még tőled hasonló kiállításra?

Természetesen igen, folyamatosan dolgozom, és bízom benne, hogy hamarosan lesz folytatása.

Érdemes időt szánni Kacsák Tamás festményeire és elgondolkodni a jelentésükön. A lehetőség április 18-ig mindenki számára nyitva áll az Arany10-ben, a Werk Akadémia Galériájában.

B. D.

/