10149366_801893233169319_816966376_n

Keleti utazás a Mai Manó Házban – Marc Riboud kiállítása

Címlapi fotó: Marc Riboud – A Világbank finanszírozásával épülő Seyhan-gát, Adana, Törökország,1955, zselatinos ezüst

Törökország, India, Nepál, Japán, Afganisztán, Pakisztán, Kína és Irán.  A felsorolt országok egyik legjelentősebb „közös pontja”: Marc Riboud. Marc Riboud, francia fotóművész munkáinak közel 70 darabos válogatása válik megtekinthetővé március 28-tól májusig az idén 120 éves Mai Manó Házban, egy Keleti utazás keretein belül.

1579865_801893249835984_617046958_n

Dzsaipur, India, 1956, zselatinos ezüst

 A 90 éves francia fotográfus olyan jelentős fotóügynökség tagja (később elnöke) volt, mint a Magnum és olyan híres és elismert művészekkel dolgozott együtt és ápolt barátságot, mint Robert Capa és Henri Cartier-Bresson.  Munkásságának kezdetei a ’30-as évek végére nyúlik vissza és az évek során a háborús és humanista fotográfia klasszikus alakjává vált (leghíresebb képei közé tartozik például az Eiffel-torony festője és a Fiatal lány virággal c. felvétel). Az Magyar Fotográfusok házában rendezett aktuális kiállítása pedig az 1955-től 1958-ig tartó keleti kontinensen tett utazásai alatt készített munkáit mutatja be.

Mindent, ami magába foglalja az ötvenes évek humanista fotográfiáját, azt Marc Riboud megörökítette – a fotográfus neve sokaknak ismerős lehet a közelmúltból, hiszen több háborús fotó került kiállításra művei közül a Howard Greenberg gyűjteményéből rendezett kiállításon is. Humanista fotográfia, hiszen a huszadik század embertelen eseményei és a második világháború után egyféle felszabadulás következett az emberi létben – magyarázta Csizek Gabriella, a kiállítás kurátora. Riboud pedig mindezek alatt elszakadva a nyugati kultúrától, egy kicsit más környezetbe utazott, megfigyelt, felfigyelt és rögzített. Rögzített mindent, ami hétköznapi és mégsem teljesen az. Ami a legkülönlegesebb a fotókban pedig az, hogy mindezt olyan módon tette, ami keveseknek megy. Az elkapott pillanatokban van valami különleges intimitás, ami a művész lencséin át figyelve számunkra is észrevehetővé válik. Talán radikális a hasonlat, de aki a magyar irodalomnak Kosztolányi, az a fotográfia világában Marc Riboud.

,,Nekem a fotózás nem csupán hivatás, sokkal inkább szenvedély. Szenvedély, amely már szinte megszállottság” – vallotta magáról a fotográfus. És valóban, látni ezt a szenvedélyt minden egyes képén, látni ezt a nyüzsgő Tokió elkapott pillanataiban, látni a rejtőzködő indiai szemekben és a pakisztáni fegyvergyárakban és a téli Tiltott Város képén, mert ha ezekre a képekre az ember ránéz, életet lát, a maga egyszerűségével és annak minden szépségével.

Riboud képei sok apróságból alkotnak egy érzést, megörökítik például a zűrzavaros utcai életképek összetett egységét. Van valami nehézkesen megmagyarázható szépség ezekben a képekben, nincs benne semmi giccs vagy túlmanipulált káprázat, mégis élmény elrévedni egy-egy fotón. A látogatóknak mindenképp megéri betérni egy képletes, de annál inkább tartalmas utazásra a Mai Manó Házba.

10150933_801893243169318_643580229_n

A Tiltott Város, Peking, Kína, 1957, zselatinos ezüst

Jasik Barbara