WATF

Kováts Vera: „Az volt a legnagyobb vágyam, hogy egy zenekarban zenélhessek”

A Vera and the Foxes új dalával debütált a gimnáziumban

Fiatalok. Tehetségesek. Rendkívül ravaszak, és energikusak. Ők a Vera and the Foxes. Szombat este daloló rókák szállták meg a Waldorf gimnáziumot, ugyanis Kováts Vera, az X-faktor egykori felfedezettje új formációjával lépett színpadra. A Kovács Danival, Árik Petivel és Temesvári Mátéval kiegészülő együttes széles repertoárral készült az estére, a lírai hangvételű dalok mellett pörgős feldolgozásokat is hallhatott a közönség, sőt Veráék most először adták elő első önálló szerzeményüket, „Visz az út” címmel. A fiatal énekesnőnek sikerült megszelídítenie a három rókát.

Milyen érzés volt először „hazai pályán”, waldorfosként elénekelni az új dalotokat?

Nagyon izgultam, a sorok elejét fel is írogattam magamnak, hogy nehogy elrontsam a szöveget. Egyébként fantasztikus érzés volt először waldorfosok előtt előadni ezt a dalt, a közeg azonban nem hogy segített volna, inkább feszélyezett egy kicsit. Féltem, hogy elfelejtek egy sort, és mivel mindenkit ismertem, nagyon meg akartam felelni. Szerencsére úgy látszik, ez sikerült, mert sokan odajöttek a koncertünk után, hogy az új dalunk tetszett nekik a legjobban.

Talán azért, mert ez egy kicsit más, mint a többi. Más a hangzásvilága, a lüktetése. Ez a sajátotok. Olyan igazi Vera and the Foxes-os. Hogy született a dal?

Dani szerezte a dalt, és ő írta a szöveget is. Igazából úgy indult az egész, hogy egy pörgős zenét szerettünk volna alkotni, de végül erre jött neki az ihlet, egy komoly szám lett belőle. Először kitalálta a témát, megírta az alapot, majd átmentem, és megmutatta. Egyáltalán nem tetszett, mondtam is neki, hogy ezt gyorsan felejtse el, és ennyiben is maradtunk. Pár héttel később azonban ismét elővette, és akkor váratlanul teljesen beleszerettem. Fogalmam sincs, hogy mi változott, valószínű a hangulatom is hozzájárult, de minél gyorsabban szerettem volna felénekelni. A javaslatomra pár sort átírtunk benne, meg néhány helyen a dallamon is változtattunk, és megszületett a „Visz az út”.1171456_10152343654192650_633247565_oHa választanod kellene, melyik stílus áll közelebb hozzád? Inkább a pörgős, ütemesebb dalok, vagy a lassabb, lírai szerzemények?

Azt tudni kell rólam, hogy imádok zenét hallgatni, és általában gyors számokat szoktam, viszont a lassabb dalokat meg könnyebb előadni, így gyakran abba a hibába esek, hogy túlnyomórészt lassabb, líraibb számokat hozok egy koncertre. Most próbáltunk kicsit gyorsabb, ritmusosabb, lötyögősebb dalokat is betűzni a repertoárba, hogy minél változatosabb legyen, és mindenki ízlését eltaláljuk. A legvégén a Troublemaker, és a Locked out of heaven felrázta a hangulatot. Egyébként mióta összeszoktunk a zenekarral már nincs különbség lassú és gyors dalok között, mindkét stílust nagyon kedvelem.

Akkor térjünk is rá az együttesre. Hogyan futottak össze a szálaitok?

Az elején kuszák voltak a szálak, de lassacskán kibogoztuk azokat. Még az X-faktorral turnéztunk, amikor megismertük a „Nem adom fel”, sérültekből álló együttest. A koncertek során volt egy közös dalunk, amit mindig elénekeltünk. Az egyik ilyen alkalommal odajött egy fiú a csapatból, és a kezembe nyomott egy CD-t, hogy mindenképp hallgassam meg otthon. Tervbe volt véve egy közös zenekar, de másképp alakultak a dolgok. Közben megismertem Kovács Danit (a zenekar gitárosa) akivel körülbelül 7 hónapja kezdtem el együtt dolgozni. Az elején furcsa volt a szituáció, csak ültünk, és random eljátszottunk dalokat, felvettünk egy covert, igazából kerestük, hogy mi állna jól nekünk, hogy szólnak a számok általunk. Majd csatlakozott hozzánk Árik Peti (dobos), ekkor már sokkal oldottabb volt a hangulat, a srácok hülyültek, sokat nevettünk. Aztán egy hónappal ezelőtt ismét bővült a zenekar, Temesvári Máté basszusgitárosként egészítette ki kis csapatunkat. Ezzel azonban még mindig nem teljes a csapat, szeretnénk egy zongorista fiút is, aki mind korban, mind stílusban passzol hozzánk, és akivel megvan az összhang. Éppen őt vadásszuk.

Mi inspirált titeket a névválasztás során? Nekem egyből Antoine de Saint-Exupéry klasszikusa ugrott be, de valószínű, hogy tévedek…

Nagyon nehéz volt kitalálni, sokat agyaltunk rajta, míg megszületett a csapatnevünk. Akkor elárulom a titkot, az Ylvis, norvég zenekar „What does the fox say” ismert slágere ihletett meg bennünket. Ők iszonyat viccesek, Danival hatalmas rajongói voltunk a dalnak, és az emberek is ismerik, így össze tudják kötni a kettőt. Épp mentünk haza egy próbáról, és a kocsiban ötleteltünk, hogy akkor mi is legyen az együttes neve, ekkor ugrott be, hogy mi lenne, ha Vera and the Foxes lenne? Árik Peti, aki ezután csatlakozott hozzánk ugyan nem ismerte a számot, de nagyon bejött neki, mikor megmutattuk. Máté pedig szintén ismerte, és imádta, nagyon sokat nevettünk a videóikon. Így egyértelmű volt a választás, ez egy közös összetartó erő.

Ha ők a rókák, akkor te Veraként milyen jelmezt öltesz a színpadon?

Huh, ezen nem gondolkodtam. Én is róka vagyok, csak nekem van nevem. 😀

The Last Warm Day (LazyLens 20140407 104150 HD)

Eddig szólóban énekeltél, most azonban három emberrel kell együttműködnöd. Mennyire volt nehéz a váltás? Miben más csapatban zenélni?

Ez volt a legnagyobb vágyam, hogy egy zenekarban zenélhessek, nem is szokatlan volt, inkább új. Rengeteg törődést igényel egy együttes, nehéz a próbákat összeegyeztetni, de nagyon örülök, hogy részese lehetek ennek. Most fogok érettségizni, így ez egy még nehezebb időszak, de megéri csinálni, mert profik a fiúk, és kitűnően együtt tudunk működni. A legfontosabb szerintem az összhang, és a hasonlóság.

Emlékszem mikor először álltál az X-faktor színpadán. Akkor egy tini lány nézett vissza rám a képernyőről, most azonban egy fiatal, ambiciózus nőt látok. Miben változtál az évek során?

Nem is az X-faktor után, inkább az X-faktor alatt változtam, jobban mondva fejlődtem nagyon sokat, a legjobban úgy tudom ezt megfogalmazni, hogy felnőttem. Főleg zenei téren haladtam előre, valamint érettebb, tudatosabb lettem. Most már eljutottam arra a pontra, hogy elégedett vagyok magammal, megtaláltam a stílusomat, hogy mely dalok állnak jól, és ezt helyezem előtérbe. Ezzel a zenekarral most kitárult előttem a világ, sok lehetőséget érzek benne, és minden bizonnyal még sokat fogok alakulni.

Mik a jövőbeli terveitek?

Most az első cél egy jó érettségi, aztán természetesen a dalok is jönnek majd, tervezünk klipet is, és külföldre is kacsintgatunk. Szerencsére hívnak minket az országban sok helyre, aminek nagyon örülünk. Pörgős nyárnak nézünk elébe.

A zenekarról további információkat itt találhattok: https://www.facebook.com/veraandthefoxes?fref=ts

És íme egy jó kis feldolgozás, Bruno Mars: Locked out of heaven a Vera and the Foxes előadásában:

Szabó Diána