Aberdeen világítótorony

Külföldön tanulnál, de még nem tudod, hogy hol? Irány Skócia!

Mára teljesen természetessé vált a külföldön tanulás, dolgozás, élés a magyarok számára. Évről évre egyre több diák gondolja úgy, hogy megéri elhagyni hazánkat, és akár keletre, akár nyugatra indul, hogy az ottani egyetemek között válogasson. De milyen az élet, ha már ott vannak? Mikkel szembesülnek a magyar diákok külföldön? Hogyan viszonyulnak ők az új kultúrához, társadalmi közeghez?

Számos magyar Skóciát választja, sokan egyáltalán nem titkolva azért, mert a skót állam támogatásával ingyenes az egyetemi oktatás számukra. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lennének magas színvonalúak ezek az intézmények. Fogja tehát magát a magyar diák, elmegy egy skót egyetemre, de hogyan tovább? Személyes látogatásaimra és a kint élő magyarok elbeszéléseire támaszkodva szeretném bemutatni, hogyan is kell elképzelni egy külföldön tanuló diák életét.

A mi városunk ezúttal Aberdeen, Skócia harmadik legnagyobb városa Glasgow és Edinburgh után, mely az ország északkeleti részén fekszik, hatalmas kikötőjével és gyönyörű homokos tengerpartjával. Bár a lakosság alig haladja meg a 200 ezer főt, két egyetemével (Aberdeen Egyetem, Robert Gordon Egyetem) igazi diák város, melyben meglepően sok magyart találunk. Többségük tanulni ment ki, de jó pár olyannal is találkoztam, aki „csak” dolgozik a városban. Most azonban az előbbiekre koncentrálva körbejárunk pár olyan kérdéskört, amely érdekes vagy hasznos lehet a téma iránt érdeklődőknek.univ_abrdn

Legfontosabb talán leszögezni, hogy nem akadtam olyan valakire, aki nem szeretett volna kint élni és tanulni. Az oktatás minősége valóban nagyon jó, és bár a kinti rendszer szerinti BA képzés négy éven át tart, az itthoni hárommal ellentétben, nem lehet lábat lógatni ott sem. Általános vélemény volt, hogy az első év talán könnyűnek mondható, de aztán nagyon kemény időszakok következnek, magasak az elvárások és teljesen olyan irányultságú a tanítás, hogy mindent a diák oldjon meg, intézzen el és kutasson. A tárgyi tudás megkövetelése jóval alacsonyabb, mint a hazai, de ez, a kint élők szerint pozitívum, hisz inkább az önálló gondolkodáson van így a hangsúly. Kivétel nélkül az a vélemény, hogy egy hasznosabb tudást adnak a kinti egyetemek, jobban felkészítenek a későbbi kihívásokra. Rossz tanárok persze mindenhol vannak, de külföldön a nyelv még jobban megnehezíti a helyzetet, amennyiben egy adott tanár nem igazán sajátította el azt, erre is hoztak fel példákat.

Ezzel át is tértünk egy fő szemponthoz a kinti tanulást tekintve: az angol nyelvhez. Pontosabb lenne talán azonban „skót” nyelvként beszélni erről a jelenségről, mert garantálom, hogy aki azt hiszi, hogy tud angolul, az is csak kapkodni fogja a fejét az első néhány hétben. Több történetet is meséltek helyzetekről, melyekben végső tanácstalanságukban csak mosolyogtak és bólogattak a magyarok egy-egy skóttal való beszélgetésük során. Persze belejön az ember, állítják ők, és pár év után már el is hiszem nekik. A „mezei” angol tudás viszont szinte mindenkinél megvan, jöjjön az illető bárhonnan.

És honnan is jönnek a legtöbben? Skóciában talán még nem nyomták el a nemzetközi diákok a hazaiakat, de a fele-fele arány már fennáll. Meglepően sok diák jön Kelet-Európából, illetve a déli országokból, aminek nyilván financiális okai is vannak. Ez azonban egyfajta bájos kelet-európai összetartozás-tudatot hoz létre, főleg az általam ismert magyarok nagy részénél, akik egy hat szobás lakásban élnek egy lengyel és egy litván fiúval, legtöbb időt pedig rajtuk kívül román és bolgár fiatalokkal töltenek. Azt mondják, hogy a kulturális hasonlóság nagyon jól kijön az egyes helyzetekben, és nyilván jobban meg is értik egymást, mint egy skóttal tegyük fel. Utóbbinak pedig nem csak nyelvi okai vannak. Erről szintén mindenkit hallottam panaszkodni, hogy elég zárkózottak a helyi emberek. Egy szintig mindenki kedves és nyitott, de igazi barátságot nehéz velük kötni, mert a belső köreikbe nehezen engednek be „idegeneket”, jóba lehetsz velük, de ha teszem azt egy mélyebb beszélgetésre vágysz, ne hozzájuk fordulj.

És ha már megvannak a barátok, jöhet a szórakozás. Kisebb város lévén a mostani leírás nyilván erősen kötődik az aberdeeni viszonyokhoz, más városok esetén más lehet a helyzet. Itt a legáltalánosabb szórakozás a házi buliban való „alapozás” vagy maga a házi buli. A kocsmák, bár meglepően sok van belőlük és hihetetlenül hangulatosak, nem igazán a diákok számára vannak fenntartva. Áraik miatt a tanulók nagy többsége boltban szerzi be az alkoholt, ami pedig a sört és a cidert takarja az esetek 90%-ban. Ezt is furcsállják a kinti magyarok, hogy, leszámítva a whiskyt, nem igazán isznak töményet a brit fiatalok. Amikor egyikük magyar hazai pálinkával próbálkozik, az esetek nagy részében teljesen megrökönyödnek a kintiek, hogyan lehet ilyen magas alkoholtartalmú italt meginni, persze az első sokk után azért nyújtják az üres poharat egy újabbért. Ami azonban az alkoholfogyasztás kultúrájában pozitív a magyarok szerint, az az időbeli kötetlenség. Senki nem néz ki valakit, ha az már a tartalmas igazi angol reggelije mellé 10-11 fele megiszik egy jó ale-t. Szigorúbban veszik viszont az utcán való fogyasztást, illetve egy furcsa rendszerről panaszkodtak legutóbb. Állítólag többször megesett velük, hogy boltban, ha vásároltak alkoholt, akár csak egy üveg sört is, a velük lévő embernek is igazolnia kellett, hogy elmúlt 18 éves. Kocsmákban szintén elképzelhetetlen az, hogy ne kelljen iratot mutatni. Az ember azt hihetné, hogy konszolidáltabb és felelősségteljesebb szórakozást eredményez mindez, de nem így van. Lerészegedni sörtől is le lehet, illetve az a néhány rendes szórakozóhely, ahol táncolni és ismerkedni is lehet, és amelyek halkan megjegyzem kivétel nélkül legkésőbb hajnali kettőkor bezárnak (kocsmák ugyanígy éjfélkor), az adott időpontot követően tömegesen ontják magukból az ittas állapotban lévő, lengén öltözködő fiatalokat. Utóbbi szintén kiemelésre szorul, mert nem volt olyan magyar fiú, akitől ne hallottam volna, hogy a skót lányok mennyire nem az alkatukhoz, illetve az időjáráshoz megfelelően öltözködnek. Értsd: mindegy, hogy szakad az eső és 10 fok van, vagy épp fúj a szél és 5 fok van: mezítláb és szandál, esetleg egy balerina cipő, mindenkin szoknyának kikiáltott övméretű anyag, vagy a manapság sajnos itthon is hódító nadrág helyetti leggings. Mindez talán kellemes látványt is nyújtana, ha nem lenne a brit lányok 80%-a elhízva, így azért az összkép talán jobban fáj. Szintén náluk maradva mesélte egyik ismerősöm, hogy a bulikban mindennél nyíltabban megy az „ismerkedés”, és hogy a könnyűvérű kifejezés új értelmet nyert számára egy-két alkalmat követően.

Na de ne higgyük, hogy azért nem lehet kellemesen eltölteni az időt kint. Ha az ember megtalálja a maga társaságát, akkor elmehet egy moziba, igaz a jegy nagyon drága (5 font környékén van), egy-két sör erejéig a kocsmák is tökéletesen megfelelnek, koncertek is vannak elvétve, illetve a legáltalánosabb szórakozás tényleg az, hogy egyiküknél összeülnek, italoznak és beszélgetnek, társasoznak vagy fifáznak. Napközben pedig tényleg kitárul a világ, és a helyi érdekességek mellett (múzeumok, temetők, templomok, kisebb parkok) az ember kihasználhatja a legszebb dolgot Skóciában, a természet adta szépséget. Aberdeen tengerpart (3)

A város mellett húzódó tengerpart homokos és nagyon hosszú, tökéletes egy kiadós sétára, egy sütögetésre, vagy sportolásra is. Utóbbira egyébként mindkét egyetem nagy hangsúlyt fektet és valóban sportágak tömkelegéből válogathatnak a diákok barátságos árakon. Ha pedig valakinek szabad az egész napja, buszra száll és a környéken lévő kastélyokat, várakat és múzeumokat járhatja körbe. Kivétel nélkül minden megkérdezett magyar azt mondta, hogy az első három legjobb dologban kint biztos helye van a tájnak, és a lehetőségnek, hogy tényleg pár óra utazást követően egy életre szóló túrát tehessenek a Skót-Felföldön.

Ami pedig talán a másik legnagyobb pozitívum számukra, hogy az ember, ha akar, egy hét alatt biztosan talál magának munkát, amely kötetlen idejű, rugalmas beosztásban dolgozhatnak, és bőven fenn tudják tartani magukat heti 20-25 órányi munkából. Ezek a munkák általában vendéglátói egységeknél vannak, de ebben a témában sem hallottam igazán negatív történeteket. A munkaadók korrektek, a munkatársak, lévén más nemzetközi diákok nyitottak és segítőkészek. A pénzkeresés mellett pedig egy újabb lehetőség ez, hogy társaságokat alakíthasson ki az ember.

Összegezve tehát a város adottságait kihasználva egy változatos életet lehet élni kint, ahol az oktatás nagyon jó, a diákok nagy része nyitott és könnyű kapcsolatokat ápolni, megélhetési gondjai se nagyon vannak az embernek, ha pedig rátalál néhány igazán jó barátra, ahogy a kinti magyaroknak egyébként sikerült, élete egyik legszebb négy évét töltheti el kint.

Kajdi Júlia