Photography By Myles Aronowitz

Lola Versus

Ha nem ismerős a film, az azért lehet, mert hazánkban, Lola sajnos csak két-három mozi filmvásznán látható. Amerikában tavaly mutatták be, Magyarországra idén jutott el Daryl Wein második nagyfilmje, mely az előzőhöz hasonlóan a párkapcsolati bonyodalmakról szól. Mielőtt azonban belefogott volna a kapcsolati hálók bemutatásához dokumentumfilmeket is készített, 2009-ben az AIDS-ről szóló filmje a Grand Jury Award díjazottja volt.

Első filmje, a Breaking Upwords igazi “csináld magad” alkotásnak mondható, mivel ő írta, ő rendezte, és ő is játszotta benne a főszerepet. Daryl Wein most csak a rendezői széket foglalta el, arcát nem láthatjuk a filmben. A forgatókönyvet párjával, Zoe Lister Jones-szal írta, aki a filmben Lola legjobb barátnőjét, Alice-t alakítja.

Hogy milyen lett Daryl Wein második nagyfilmje? A következő kritikából kiderül.

A horoszkópok varázslatosak, főleg, ha hiszünk bennük. Lolának meg volt írva: 29. születésnapján az élete darabokra hullik, hogy aztán majd újra összeálljon, új értelmet nyerve.

Az első öt perc idilli, aztán Lola barátja bejelenti, mégsem kívánja őt elvenni, beijedt. Jönnek a sírós, depizős, ágyban fekvős jelenetek, amikor összetört szívű főszereplőnőnk csak chipset és halat kíván enni, amik sós ízűek. Ebben is fellelhető a jelkép, azért eszik mindig sósat, mert nincs az életében semmi édes, kellemes.

Meglátogatják szülei is, apja azzal bíztatja ő is elhagyta egyszer az anyját, de aztán újra egymásra találtak – persze, Lola vőlegényében az apa nem bízik annyira, hogy a srác visszatérjen, már ki is törölte a facebook ismerősei közül. Az apa szerepében Bill Pullman, aki már nem csábító, hanem friss nyugdíjas, felesége és lánya után legjobban a számítógépét szereti, persze a kis zsebre rakhatót, legmodernebbet. Lolát barátnője, Alice is vigasztalja, – Lola és Alice, mintha egy mesefilmben lennénk – szerinte: ha valaki egyedülálló, az jellemépítő. Alice, a bohém lány, aki mindent bevet, hogy jól érezze szingliként is magát, még rá nem jön két szemezés között, hogy azért ketten lenni sem rossz. A helyzet azért nem ilyen egyszerű, mert Henry ébreszti erre rá, aki Lola legjobb barátja. Henry és Lola együtt is alszanak, csókolóznak. Sőt, Henry Luke, Lola vőlegényének legjobb barátja is, így aztán a nézőnek olykor gyököt kell vonnia, hogy kijöjjön a megfejtés. Luke-nak persze hiányzik Lola, a film végén visszacsábítaná magához, és erre a lány azt mondja… – nem lövöm le poént.

Inkább dicsérném Greta Gerwiget, aki minden filmjében megmutatja, milyen nehéz a női sors, mennyi bukkanó, és sebesség korlátozás, no meg behajtani tilos tábla köti gúzsba az embert. Még nem belátja, az élete helyrehozható, fölösleges folyton szenvedni. A film képi megoldásai is izgalmasak. Az első jelenet a tengerpart, szétdobált rúzsok, cipők, női dolgok, amik jelzik: jön a változás. Valamint, a zene is olyan hangulatos, minden eseménynek megvan a maga dallama.

Egy film akkor lesz igazán jó, ha a szereplőit meg tudjuk kedvelni, és tudunk a főszereplőnek drukkolni. Itt a történet, a szereplők, a helyszínek, minden átjön. Olyan, mintha a legjobb barátnőnk szakítós sztoriját hallgatnánk, behatol az intim szféránkba. Lola nekünk, nézőknek kesereg, a mi kedvünkért is próbál talpra állni. Olyan hétköznapian kedves, és olyan szokványosan szomorú főszereplőnőnk egy fiú miatt, hogy nem nehéz beleképzelni magunkat a helyébe. Mi vajon mit tennénk, hogyan élnénk túl, ha vőlegényünk lemondaná, a már javában szerveződő esküvőnket?

Lola Versus ízléses, és cserfes. Egyszerre kis- és nagylányos. Hasfájós nevetésekre ne számítsunk, de vannak benne szép gondolatok, és mire a filmvégére érünk, akár egy jó bor, beérik, épp időben.

Bihari Viktória