06-2

Lüktető, intenzív, eXtensive!

Energia, lazaság, fiatalos lendület, amolyan extenzív életérzés kerít hatalmába. Három fiatal, ambiciózus srác ül velem szemben, akiknek vannak álmaik, és mindent megtesznek azért, hogy a mese egyszer valósággá váljon. Egy feltörekvő rock-punk fiúbanda két tagjával beszélgettem a zenekar első lépéseiről, kiugrási kísérletekről, lemezről, fellépésekről, és jövőbeni tervekről. Természetesen a készülő videoklip és a rejtélyes panda is szóba került. Ők az eXtensive együttes.

– Külön-külön már az eXtensive zenekar megalakulása előtt kapcsolatba kerültetek a zenével, hogyan futottak össze a szálaitok?

Ati: Én korábban egy metálzenekarban játszottam, de onnan kiléptem, ugyanis voltak konfliktusok köztünk a zenekari tagokkal. Keresni akartam egy másik csapatot, ezért feladtam egy hirdetést, amire Kiki jelentkezett is. Ők, Mátéval (a zenekar basszusgitárosa) ekkor már megalapították az eXtensive zenekart, és éppen dobost kerestek, ami nekem kapóra jött.

Kiki: 2010-től én egy tinirock bandában játszottam, amivel kisebb sikereket el is értünk. Közben néhány menedzser felfigyelt ránk, engem kiemeltek a zenekarból, és áttettek egy hardrock bandába, ahol megismertem Mátét. Kis belső viszályok ott is voltak, így lassan rájöttünk Mátéval, hogy nem ez a stílus áll a legközelebb hozzánk. Én ott csak énekeltem, a gitártudásomat nem tudtam kibontakoztatni, így kiléptem a csapatból.

– Zenétekben több műfaj keveredik egymással: a pop, a rock, és a punk vonásai is felfedezhetőek. Ebből következik, hogy a mainstream felé vettétek az irányt.

Ati: Igen, a középlemezünkön a rockot főként a punk műfajai elemeivel ötvöztük. A legújabb számainkból már azonban hiányzik a punkos vonal, ezek kimondottan pop számok, ebbe az irányba szeretnénk elmozdulni. Elkezdtünk ráállni arra, hogy dalainkat több hangszerrel is kiegészítjük, de persze tartjuk a határokat, és a lényeg, hogy ha élőben fellépünk, akkor azt három hangszerrel szuperül elő lehessen adni.

A dalaitokat hallgatva elmondható, hogy meglehetősen intenzív a hangzásvilág, a zenekar pedig az eXtensive nevet viseli, ami kitörni vágyásra utal. Ez egy tudatos választás volt a csapat részéről?

Kiki: Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy először Extenszív voltunk, tehát magyarosítottuk a nevünket, amivel azt akartuk sugallni, hogy amit csinálunk, az a szívekig hatol. Aztán később elgondolkodtunk ezen a választáson, és mivel szinte csak angol dalunk van, ezért elvetettük a magyar nevet, és maradtunk az angol változatnál. A számok valóban intenzívek, ami nem egy tudatos döntés, a csapat spontán energiájából fakad. Erre csak közösen vagyunk képesek.

– Ha már a daloknál tartottunk, miért csak angol számok szerepelnek a CD-teken? Magyar dalokat nem is írtatok?

Kiki: De, van két magyar dalunk, viszont azok túl alternatívra sikerültek, stílusukban nem illett a szöveg a dalhoz, vagy épp fordítva. Mivel beszélünk angolul – azt hogy milyen szinten, ítéljék meg a hozzáértők – elkezdtünk ezen a nyelven próbálkozni. Ma már csak angol számokat írunk és játszunk.

– Külföld felé is kacsintgattok?

Ati: Mindenképp szeretnénk kitörni innen, folyamatosan építjük a kapcsolatot külföldi menedzserekkel, zenészekkel, keressük a koncert lehetőségeket. Szeretnénk megismertetni a zenénket, a nevünket a külföldön élőkkel is.

Kiki: Szerencsére elmondhatjuk, hogy külföldön is nyitottak a stílusunk iránt, több dalunkat játsszák például Németországban, Angliában, és Franciaországban is. Elszakadni Magyarországtól nem szeretnénk, mindenkit köt ide valami, de köthetne akár máshova is. Fiatalok vagyunk, majd ahogy a jövő hozza.

– Ha belehallgatok egy-két dalotokba óhatatlanul is a One Directiont látom magam előtt. Nem féltek attól, hogy rátok sütik a „tipikus tini fiúbanda” szlogent?

Kiki:  Én mostanában kifejezetten gyakran hallgatom a One Directiont, és egyre inkább kezdek rájönni, hogy tényleg jók, ugyanis elkezdtek valamit, és azt tűzön-vízen keresztül viszik, nagyon sok munka van abban, ami csak csillogásnak tűnik. Sikerült kilépniük abból, hogy ők csak egy X-faktoros tinibanda, élőzenés fellépéseik vannak, nem egy alapra énekelnek rá, hanem tényleg ott van egy szintetizátoros, egy basszusgitáros, egy gitáros, egy dobos, és 5 énekes. Amit mi játsszunk az valójában tinirock is, főként a 14-27 éves kor közötti fiatalokat célozzuk meg, ők valamilyen formában megtalálják a dalainkban magukat.

Ati: Sőt volt már olyan, hogy egy idős néni jött oda hozzánk, hogy neki mennyire tetszik, amit csinálunk. Még közös fotót is készítettünk.

– Felléptetek már több ismert helyen, sőt külföldi együttesek elő-zenekaraként is játszottatok. Milyen hangulatúak a fellépéseitek, egy kicsit vissza tudtok adni szavakkal az érzésből?

Ati: Óriási érzés, hogy a Dürer kertben olyan zenekarok előtt játszhattunk tavaly október 30-án, mint a floridai There For Tomorrow és a birminghami Kyoto Drive. Úgy érzem, hogy ezzel sikerült elindulnunk azon az úton, hogy kikerüljünk az amatőr zenekarok köréből, remélem, felfelé ível majd a pályánk.

Kiki: Szavakkal igazából nem lehet szerintem leírni milyen egy koncertünk, de a közönség mindig tombol, rendszerint jól megmozgatjuk őket. Energikus, intenzív, és amolyan eXtensive feelingű. Gyere el egyszer, és akkor testközelből is átélheted! Egyébként szerintem ahhoz nagyon sok kell, hogy ki tudjunk törni az amatőr zenekarok közül, ugyanis rendkívül széles a spektrum. A kiugrási lehetőségek megvannak, egyre feljebb jutunk azon a bizonyos létrán, de ahhoz, hogy kitörjünk a többi banda közül nem elég egy jó bulit csinálni, tudjuk mi is, hogy többre van szükség.

extensive_ok-1– Ha már a kitörési lehetőségeknél tartunk, mi az szerintetek, ami kiemelhet titeket az amatőr csapatok széles táborából?

Ati: Úgy gondolom, hogy nagy erősségünk, hogy ritmusos zenénkkel mindenkit megtáncoltatunk, legyen az fiatalabb, vagy idősebb korosztály. Mindenképp segít minket a kitörésben a sok pozitív visszajelzés, ezek mindig rendkívüli örömmel töltenek el minket. Egyre több ember ismeri meg a nevünket, folyamatosan gyűlik a rajongótáborunk a közösségi oldalon, természetesen itt mindenki közvetlen kapcsolatban lehet velünk.

Kiki: Ami még kiemelhet minket, hogy a koncertjeinken többnyire lányok vannak. Ha elvétve látunk is fiúkat, ők valószínű a barátnők kedvéért érkeznek. Ezen a „siralmas” helyzeten kicsit szeretnénk változtatni, most már kezdenek azért fiúk is betévedni a fellépéseinkre.

– A dalszövegeitekben az egyszerűség dominál. Hétköznapi érzéseket dolgoztok fel, mint szerelem, barátság, bulik, tinikor. Hogy születik a szöveg és a dallamvilág?

Ati: A dalok, és a szöveg 99%-át Kiki írja, néha besegítünk neki egy kicsit, de én főként a szám dobos részéért felelek.

Kiki: Igazából már a kezdetek óta magunk írjuk a dalainkat, ahogy Ati mondta, én vagyok ebben a főkolompos, de ez valójában csapatmunka, mindenki hozzátesz a végeredményhez egy kicsit. Szerencsére könnyen megy a munka, valaki elkezd játszani egy dallamot, arra épül egy dobjáték, és így elemenként jön létre a szám.

– Ahogy a dalaitokban, úgy a hétköznapi életetekben is az egyszerűség dominál?

Kiki: Én teljesen egyszerű vagyok, próbálok mindent a lehető legegyértelműbb módon megközelíteni, nem bonyolítok túl semmit, amit nem muszáj. Például amit egyenesen meg lehet fogni, azt nem próbálom úgy, hogy a nyakam mögött dugom át a kezem. Szerintem ez az, ami nagyon hiányzik a mai világból. Ma mindent olyan körülményesen, túlságosan összetetten szeretnek megoldani az emberek, mert azt hiszik, hogy ezzel ki lehet törni a tömegből. Nem hiszem, hogy ez a jó fegyver. Régen és most is az jön be az embereknek, ami egyszerű, és lényegretörő, mi ezt próbáljuk hozni személyiségünkben, és a zenénkben is.

– Egy év alatt rendkívül termékenyek voltatok, ugyanis 25 dalt írtatok, ebből 6 került a középlemezre. Mi alapján történt a válogatás, volt-e valami koncepciótok?

Ati: Mindenképp próbáltuk a legerőteljesebbeket, leghatásosabbakat feltenni a lemezre, melyeket a közönség is kiemelt a többi közül. A leghíresebb a Duck c. dalunk, ez körülbelül pár héttel a lemezkiadás előtt született meg. Ebből készül az első videoklipünk is.

– Ha már szóba jött a klip, egy kis kulisszatitkot áruljatok el, miről szól majd, milyen lesz a hangulata? Láttam, hogy szereplőket is kerestek, milyen karaktereket vártok?

Kiki: Ahogy a zenénk is mindenkihez szól, legyen az idős, fiatal, lány vagy fiú, a forgatásra is bárki jelentkezhet, mindenkinek adunk majd kisebb-nagyobb szerepet. A sztori egyébként egy egyszerű love-story, kicsit kifordítva. Egy kacsa és egy panda a történetünk főszereplője, a többi pedig legyen a jövő zenéje.

– A panda több fotótokon is feltűnik. Ez nálatok egy emblematikus figura? Nincs eXtensive panda nélkül?

Ati: Valahogy úgy. Ezt tulajdonképpen Kikinek köszönhetjük. Egy nagyon érdekes órán ugyanis lerajzolt egy furcsa pandát, ami egyébként a lemezborítónkon is megjelenik, ez Kiki kézrajza. Ma már direkt építünk erre a motívumra, valóban mondhatni, hogy a banda emblémájává, kabalájává nőtte ki magát.

Kiki: A panda mellett azért megemlíteném a kacsákat és a vízilovakat is, ez a három kedvencem van, kész állatkert.

– A lemezborító a panda figurájával kicsit humoros, ugyanakkor stilizált, mesés világot fest. A borító maga is szimbolizál titeket?

Ati: Igen, mondhatni. Kiki az, aki még olykor a mesék világában él, én inkább a humoros oldalt képviselem. Próbáltuk a borítóban kivetíteni hármunk közös tulajdonságait.

kesz– Mit gondoltok mi a titka az eXtensive-nek? Mi tartja össze a csapatot? Vannak-e súrlódási pontok?

Kiki: Nem, őszintén mondhatom, hogy nincsenek. Ez ugyanis nem csak három srác zenekara, hanem három baráté is. Talán ez a titka az egésznek, hogy ez is olyan hétköznapi, egyszerű. Nem az van, hogy csak zenélni járunk össze, és emellett nem tudunk egymásról semmit, hanem szinte folyamatosan együtt mozgunk, közös programokat szervezünk. Ha pedig nem találkozunk, akkor is napi szinten tartjuk a kapcsolatot, nem bírjuk ki, hogy ne tudjuk, mi van a másikkal. Mindegyikünknek voltak nehéz pillanatai, de ilyenkor azonnal felvidítottuk egymást. Persze kisebb veszekedések vannak, de hát hol nem?

Ati: Míg a metálzenekarral valóban csak zenélni jártunk össze, nem voltak közös programok, nem volt meg az összhang, így a próbákból se tudtuk a maximumot kihozni. Emiatt egy idő után el is maradoztak a zenélgetések, és elhatároztam, hogy kilépek az együttesből. Úgy érzem, jól döntöttem.

Van-e valami izgalmas fellépési sztoritok, akár humoros, akár kicsit cikis, ami nagyon emlékezetes számotokra?

Kiki: Egyszer Máté nagyon beszólongatós kedvében volt, és kicsit durván elküldte a főzenekart melegebb éghajlatra, ugyanis túlságosan erőltették, hogy kezdjük már a koncertet, viszont a hely még tök üres volt. Elkezdtük, egy idő után persze sikeresen megtelt a hely.

A másik, ami kicsit vicces, hogy a következő számnál rendszerint más dalcímeket mondok be, például a régi zenekarom számait. Egyszerűen nem értem, hogy miért. Néha a nevünket is elfelejtem.

Ati: A legelső koncertünkön, 2012. aug. 4-én már nagy volt az izgalom, legelőször egy feldolgozást játszottunk. Kiki elkezdett gitározni, énekelni, de akkor hirtelen megállt, és felkiáltott, hogy: „Kezdjük újra!” Ez így egy élő koncerten elég vicces volt, a közönség is velünk együtt nevetett.

– Hogy látjátok a mai magyar zenei életet?

Kiki: Szerintem Magyarországon manapság az alternatív zene a mainstream, ami nem tudom, hogy mennyire jó. Az a gond, hogy itthon sokkal kevésbé nyitottak rá az emberek, bár már kezdik elismerni ezt a stílust is, de még nem az igazi, egyszerűen nem engedünk teret annak, ami nem megszokott, és nem a többségnek szól. Eljött az elektronikus zene korszaka, ez is egy múló állapot, egyszer valószínűleg ez is véget ér.

– Merre tovább? Mik a jövőbeni terveitek? A zenén kívül vannak még megvalósításra váró szakmai álmaitok?

Ati: Először is, amíg jó idő van, szeretnénk a klipet leforgatni, és legkésőbb novemberben bemutatni. Jó lenne minél több koncertet szervezni vidéken is, és természetesen külföldön. Valamint gyarapítani a rajongótáborunkat.

Ami a zenén kívüli életemet illeti, Máté mindig hangsúlyozza, hogy próbáljuk meg egy kicsit szebben megfogalmazni, mivel is foglalkozunk jelenleg a zenén kívül, de én nem kertelek. A reptéren dolgozom, sajnos az iskolát anyagi okok miatt ott kellett hagynom, és a munka mellett nem is maradt rá elég időm.

Kiki: Én állítólag tanulok, néha meglátogatom közelebbről is a suli épületét…. Egy OKJ-s tanfolyamon veszek részt. Egyébként a későbbiekben szeretnék egy egyedi darabokból álló ruházati vállalkozást indítani, de első az eXtensive.

A csapatról további információkat az alábbi Facebook oldalon olvashattok: https://www.facebook.com/extensiveoffical?fref=ts

Szabó Diána